Csak én értem félre? Valaki magyarázza el!

"a pokolba rossz emberek kerülnek, és szenvednek, de ha a sátán meg az "ördögök" kínozzák az ottlévő rossz embereket, akkor ők is rosszak nem?"

Így tartják a regék...

" csak kíváncsiságból kérdeztem, mert furán jön ki hogy mennybe a jók kerülnek, és a sátán ugye Isten ellensége, és gonosz, meg egy bukott angyal, akkor miért kínozza a rossz embereket?"

Na látod ezt én sem értem. Teljesen logikátlan. De egyesek szerint nincs pokol, mások szerint, pedig nincs ami túlélné a test halálát, hanem majd az utolsó ítéletnél isten eltámaszt mindenkit, és a feltámadás utáni tetteink alapján ítél meg, majd elpusztítja agonoszt, a rossz emberekkel együtt. Ergo senki nem kerül a pokolba. Tehát tökmindegy, hogy most jó vagy-e vagy sem. Kicsit furcsa, de hasonló fejtegetésre ilyen válaszokat kaptam.

"elég hülyén jön ez ki, vagy én nem értem ezt az egészet."

Nem, tényleg hülyén jön ki.

"azt sem értem hogy miért kell templomba járni, mitől lesz jobb? oké, néha elrángat anyám, de úgy igazából nem látom értelmét, nem elég ha hiszek Istenben?"

Erről is megoszlanak a vélemények. Valaki szerint kell járni, valaki szerint elég hinni. Én egyiket sem csinálom és tök jól elvagyok.

"a többit csak az egyház találta ki nem? (gyónás, elsőáldozás,stb), nem tudom miért lesz jobb ha elmondom a papnak hogy mit vétettem, rá 2 évre meg hallom hogy egy meleg pornószínésszel szexelt a templomban."

Így van. Elméletileg elég csak megbánni a bűneidet, hogy elnyerd Isten bocsánatát, de akkor mi végre a gyónás és áldozás?

"ez is gondolom az egyház hibája lehet, hogy a római katolikus papok egész életükbe nem házasodhatnak meg. ezt is az egyház találta ki, de minek ennyi korlát?"

Mert így nem aprózódik el az egyházi vagyon. Így a pap a rokonság helyett az egyházra hadja földi dolgait.

"nem elég csak a hit? így nem lehet boldogan élni hogy egyfolytába imádkozol és egyre-egyre jobban fanatikus leszel."

Elméletileg elég lenne, de a puszta hitből nem lehet pénzt csinálni és hatalmas bazilikákat építeni.

"Bibliába is beleolvastam..."Isten azt mondta legyenek növények, és lett"...(vagy valami hasonló)..persze ha ezt megtudta csinálni akkor miért vannak rossz emberek, miért kell már lassan úgy élni hogy ki sem teheted a lábad az utcára ha életben akarsz maradni.."

Erre a betanult szöveg, a szabad akarat ajándéka szokott lenni, ami megint csak felvet problémákat, amire még nem érkezett épkézláb válasz, de ezt így kall elfogadni. Vagy csak én nem vagyok ideológiailag elég képzett :)

"belezavarodtam ebbe az egészbe... a katolikusok elítélik a bálványimádókat, de ha bemennek a templomba gyertyákat meg virágokat visznek a szobrokhoz, és imádkoznak..akkor hogy is van ez?"

Az ember nem bír elszakadni a bálványimádástól. Ha nincs valami ami arcot ad az istenének, akkor nem tud hinni.

"nem tök mindegy hol imádkozol? talán erősebb a hatása ha a templomban imádkozol?"

Elméletileg mindegy volna, de hogy aztán miért ragaszkodik az egyház az intézmányesített valláshoz? Pénz, pénz, pénz. Legalább már búcsúcédulákat nem árulnak.

"valaki világosítson fel ezen a téren, mert nagyon bele vagyok gabajodva, (igen tudom hogy nem jól fogom fel, éppen ezért kérdem..) "

Igyekeztem. Remélem hasznosnak találod. Egyébként jól fogod fel. Mindig is a kételkedés mozdította előre az emberiséget.

"előre is köszi csak az "értelmes válaszokat"

Nagyon szívesen :)

Azért kell misére járni, mert az elmulasztása halálos bűn és halálos bűnnel a pokolba jutsz(ha nem gyónod meg megbánással).

Nem isten miatt vannak rossz emberek. Isten adta a szabad akaratot. Az lehetsz ami lenni akarsz.

A bálványok a pogány istenek, meg hasonlók szobrai.

Persz ez mind az egyház szerint van így.

A Bibli azért nem teljesen azt írja, hogy a pokolba a rossz emberek kerülnek, hanem azt, hogy a bűnös emberek. De azt is írja, hogy minden ember bűnös, vagyis mindenki azt érdemelné, hogy a pokolba kerüljön,DE Isten annak ellenére is szereti az embereket, hogy bűnösök, és ezért jött Jézus, hogy halálával kifizesse az emberek büntetését, hogy ne nekünk keljen a bűneinkért fizetnünk. Ez Isten kegyelmi ajándéka, amit azonban el is kell fogadni. Vagyis akik elfogadják Jézust mint megváltójukat azok kerülnek a mennybe, míg mindenki más, akik bűnösként haltak meg, azok pedig a pokolba kerülnek.

Az hogy a pokolban a sátán fogja kínozni az embereket, ez egy a köztudatba lévő badarság, aminek ebben a formában nincs bibliai alapja. A Biblia szerint a pokol a sátán és a többi bukott angyal számára készítetett, ahol majd az örökkévalóságban fognak bűnhődni a lázadásuk miatt. Ugyanakkor a bűneikben meghalt emberek is oda fognak kerülni, de az ottani körülmények már önmagukban elegendőek lesznek ahoz, hogy az odakerülők elviselhetetlen szenvedések között bűnhődjenek, nem lesz szükség arra, hogy a sátán kínozza majd ott az embereket, ő is ugyanúgy szenvedni fog majd ott.

A gyülekezetbe/templomba járásnak a lényege az lenne, hogy Isten az ottani közösség által is formáljon, tanítson. Imádkozni bárhol tudsz, és ha nem is jársz templomba/gyülekezetbe attol még kerülhetsz a mennybe, ez nem azon fog múlni, de a keresztény életnek ez egy fontos része.

<><

Egy másfajta értelmezés:

Amikor Isten megteremtette az embert, azt mondta, hogy sokasodjál és szaporodjál. Kölcsönadta a lelkét és mi sokszorosítjuk, finomítjuk. Amikor kevés ember élt a földön akkor 800 - 900 év körüli életkor volt. Mikor már eléggé sokan lettünk, akkor már csak 120 év a maximum (ma is). Mikor a lélek lefinomodik akkor halálunkkal visszakerül a teremtőhöz (a pap is temetéskor azt mondja: vissza adta lelkét teremtőjének).

És egy bizarr ötlet van bennem:

- ha a teremtő fel tudja használni továbbra is a lelkem, az lehet a mennyország,

- ha nem, akkor a pokol, mert "selejtes" lettem és a pokolban tisztulok tovább.

Mivel a túlvilágról még senki sem tért vissza, így mindenki azt hisz és olyan elméletet talál ki amilyet akar.

Ahhoz, hogy Istennel beszélgess sem templom, sem pap nem kell - Ádám és Éva közvetlenül Istennel beszélgetett, ha a Biblia hiteles.

Az egyházak a régi világ varázslóiból fejlődtek ki és arra voltak jók, hogy külön "szakmaként", valóságos munkavégzés nélkül jól éljenek.

Az eltelt pár ezer év alatt annyira lelki diktatúrában tartották az embereket - és az inkvizíció alatt nagyon sokat megöltek - hogy belénk idegződött a vallás által terjesztett hit és generációról generációra elfogadtuk. Aki nem hitt,- hisz bennük azt megbélyegzik (ezen a honlapon is) de nem tudják megmagyarázni, hogy miért. Istennel vagy Jézussal, példálózak. Pedig tudhatnák, hogy Isten Jézus feláldozásával feloldotta bűneinket - hiszen elvitte az atyához - és ha logikusan gondolkodom akkor nekem nincs bűnöm. Vissza emlékszem, hogy gyermek koromban azt is meg kellett gyónnom, hogy torkoskodtam - de nem tudták megmagyarázni, hogy egy gyermek részéről ez miért bűn.

Olvasgassál egy kicsit a Földön fellelhető vallások eredetéről, kialakulásáró és akkor világosodik benned sok minden. Ha van értelmes pap ismerősöd beszélgessél vele problémádról, hátha ő tud rá normális választ adni.

Én csak saját kis eszem után próbálom gyakorlatiasan felfogni a teremtést és az egész emberi jelenlétet a Földön.

Sok sikert.

Szia!

Látom összezavarodtál, ezért adok egy kis olvasnivalót, ahol választ kapsz.

Ezt nézdd meg, kérlek:

[link]

[link]

[link]

„a pokolba rossz emberek kerülnek, és szenvednek…”

Nem jól fogalmazol, nem egyszerűen a „rossz emberek”, hanem akkor ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor kerülhetünk a pokolban. A kárhozat csak az ördögnek és az ő csatlósainak készült, azoknak, kik megátalkodnak az Isten-ellenes lázadásban. Senki sem kerül a kárhozatra pusztán azért, mert szerencsétlen volt idő előtt vagy a kereszténységen kívül születni, istentelen környezetben fölnőni, korán vagy pap nélkül meghalni. A külön-ítélet teljességgel összeegyezteti a gondviselés objektív útjait és az ítélet alá kerülő halandónak erkölcsi beszámíthatóságát. S csak az lesz kárhozat fia, aki a döntés idejének végéig megmaradt az Isten-ellenesség szándékában és állapotában.

„…de ha a sátán meg az "ördögök" kínozzák az ottlévő rossz embereket, akkor ők is rosszak nem?”

A pokolban nem a démonok (vagy ördögök) kínozzák az elkárhozottakat. Ez csak egy gyakori népi fordulat, de az Egyház ezt így nem tanítja. A pokol legsúlyosabb kínja az örök elszakítottság Istentől, akiben egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett és amire vágyakozik. A pokol kimondhatatlan gyötrelmek helye, hol az elkárhozottak Istentől elszakítva örökké szenvednek. Szörnyű szerencsétlenség halálos bűnben meghalni. Aki Isten szeretetét és irgalmát mindvégig visszautasította és halálos bűnben halt meg, ezáltal maga-magát mindörökre elszakította Istentől. Isten megátkozza őt és a pokolba küldi. A kárhozottak a pokolban sohasem láthatják a dicsőséges és jó Istent és örökre el vannak szakítva Krisztustól is és ki vannak zárva a Szentek Közösségéből. Azonkívül a pokol tűzének kínjait viselik, rossz lelkiismeretük folytonosan gyötri őket és a gonosz szellemek és a többi kárhozottak társaságában kell élniük. A földön abban a hiszemben éltek, hogy meglehetnek Isten nélkül, most már tudják, hogy Isten nélkül lehetetlen boldogan élni. Átkozzák önmagukat és szüntelen kétségbeesés gyötri őket. Büntetésük sohasem ér véget, hanem tart az egész örökkévalóságon át. Krisztus nem azért beszélt a pokolról, hogy megfélemlítsen, hanem azért, hogy figyelmeztessen és megmentsen minket. Ő szereti a bűnösöket és vissza akarja őket hívni, amíg idejük van. A kárhozottak nem egyformán szenvednek. Isten igazságos, aki súlyosan vétkezett, annak büntetése is súlyosabb.

„…azt sem értem hogy miért kell templomba járni, mitől lesz jobb?”

Nem a templomon van a hangsúly, hiszen az önmagában csak egy épület, inkább azon, ami ott folyik. Például az ókori Rómában, ahol tiltva volt a kereszténység, és nem építhettek templomokat, az emberek magánházaiban folytattak istentiszteletet, ünnepelték az Eucharisztiát, stb. A szertartás mindig csak eszköz és keret, a lényeg mindig az Isten tisztelete s a kegyelem kiesdése és közvetítése. Még a szentségeknél is ez a lényeg, bár azoknál a külső cselekmény közvetlen eszközi szerepet is tölt be a kegyelem megszerzésében vagy növelésében. Az Újszövetség "lélekben és igazságban" (Jn 4,24) folyó kultusza nincs egyetlen helyhez kötve. Az egész föld szent, és az emberek fiaira van bízva. Amikor a hívek összejönnek egy helyen, elsősorban az fontos, hogy "mint élő kövek, lelki házzá épüljenek" (1Pt 2,4--5). A föltámadt Krisztus teste lelki templom, melyből élő vizek forrása fakad. A Szentlélek által Krisztusba beletestesülve mi magunk vagyunk "az élő Isten temploma" (2Kor 6,16). Ahol a vallásszabadság gyakorlását nem akadályozzák, a keresztények istentiszteleti célra épületeket emelnek. Ezek a látható templomok nem egyszerűen gyülekezési helyek, hanem jelzik és kifejezik az adott helyen élő Egyházat, Isten hajlékát a Krisztusban kiengesztelődött és egyesült emberekkel. Az imádság házának -- mely az Eucharisztia ünneplésének és őrzésének helye, ahová egybegyűlik a hívő nép, ahol segítséget és vigasztalást talál az, aki hittel imádja Isten áldozati oltáron értünk fölajánlott és jelenlévő Fiát, Üdvözítőnket -- szépnek, áhítatra hangolónak és a szent szertartások végzésére alkalmasnak kell lenni. Isten e házát alkotó jelek igazságának és harmóniájának Krisztust kell kifejeznie, aki jelen van és tevékenykedik ezen a helyen: Az Újszövetség oltára Urunk keresztje, [Vö. Zsid 13,10.] ahonnan a húsvéti misztérium szentségei fakadnak. Az oltáron, mely a templom középpontja, a szentségi jelek alatt megjelenik a keresztáldozat. Ez az Úr asztala is, ahová Isten népe meghívást nyert. Egyes keleti liturgiákban az oltár az Úr sírját is jelképezi (Krisztus valóban meghalt és valóban föltámadott). A tabernákulumnak "a templomokban egészen méltó, a legmegbecsültebb helyen" kell lenni. Az eucharisztikus tabernákulum nemes formájának, elhelyezésének és biztonságának elő kell segítenie az Úr imádását, aki a legméltóságosabb Oltáriszentségben valóban jelen van. A szent krizmát (müront), melynek kenete a Szentlélek ajándéka pecsétjének szentségi jele, régi szokás szerint a szentély egy biztos helyén őrzik és tisztelik. Ugyanitt őrizhető a katekumenek és a betegek olaja is. A püspök katedrájának és a papi széknek "a közösség elöljárójának és az imádság vezetőjének tisztségét kell jeleznie". Az ambó: "Isten igéjének méltósága megköveteli, hogy hirdetésére külön hely legyen a templomban, mely felé az igeliturgia közben természetes módon irányul a hívők figyelme". Isten népének összegyűjtése a keresztséggel kezdődik; legyen tehát a templomban egy hely a keresztelésre (baptisterium), és szenteltvíztartó tartsa ébren a keresztségi fogadalom emlékezetét. A keresztségből fakadó élet megújítása megköveteli a bűnbánatot. Ezért a templomnak alkalmasnak kell lennie a bűnbánat kifejezésére és a bűnbocsánat elnyerésére, ami megkíván egy a bűnbánók fogadására alkalmas helyet. A templomnak (régi magyar nevén: egyháznak) olyan térnek is kell lennie, mely hív az összeszedettségre és a csöndes imádságra, melyek az Eucharisztia nagy imáját folytatják és elmélyítik. A templomnak eszkatologikus jelentése is van. Ahhoz, hogy Isten házába beléphessünk, át kell lépni egy küszöböt. E küszöb az átmenet szimbóluma a bűntől megsebzett világból az új élet világába, ahová minden ember meghívást

„…oké, néha elrángat anyám, de úgy igazából nem látom értelmét, nem elég ha hiszek Istenben?”

Ahhoz, hogy meglásd az értelmét, még sokat kell tanulnod. Az pedig nem „elég”, ha hiszel Istenben, hiszen a Biblia kimondja Szent Jakab (2:26) könyvében, hogy „a hit halott cselekedetek nélkül”. Jézus mondotta azt is: "Ha bé akarsz menni az életbe, tartsd meg a parancsolatokat", valamint ezt is: "Nem mindenki, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, megy be a mennyek országába, hanem csak aki megtartja Atyám akaratát, az megyen be a mennyek országába." Világos tehát, hogy Jézus nem a puszta, elméleti hitet tekinti az üdvösség feltételének, hanem az élő hitet, vagyis azt, amely az összes parancsok megtartásában nyilatkozik meg, ideértve természetesen annak az Egyháznak törvényeit is, amelyet ő rendelt s amelynek teljhatalmat adott a hívek lelki kormányzására. Aki tehát "hisz", de a mellett erkölcstelen életet él, elválik és új házasságot köt, misére nem jár, nem gyónik, nem áldozik, felebarátját gyűlöli és megkárosítja, vagy az Egyház iránt engedetlen, az nem üdvözül. "A hit, ha cselekedetei nincsenek, holt önmagában." (Jak. 2, 17.)

A jócselekedetek annyira szükségesek az üdvösségre, hogy az újszövetségnek egy egész Könyve, Szent Jakab apostol levele, főképp csak erről tárgyal. "Mit használ, testvéreim, úgymond, ha valaki mondja, hogy hite van, de cselekedetei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti őt?" "Mert valamint a test lélek nélkül holt, úgy a hit is cselekedetek nélkül holt" (Jak. 2, 14. 26). Maga Krisztus Urunk is azt mondja, hogy az utolsó ítéleten az Emberfia "el fog jönni Atyja dicsőségében... és akkor majd megfizet mindenkinek cselekedetei szerint" (Máté 16, 27).

„…a többit csak az egyház találta ki nem? (gyónás, elsőáldozás,stb), nem tudom miért lesz jobb ha elmondom a papnak hogy mit vétettem..”

Nem igaz, hogy „csak az Egyház találta ki”, hiszen ezeknek az alapjai le vannak fektetve a Bibliában!

A bűnbocsánat szentségét igenis Jézus rendelte, egészen világosan (Ján. 20, 23), Ebből pedig világosan folyik az Anyaszentegyháznak az a joga, hogy pontos bűnbevallást is követeljen, mert másképp lehetetlen lenne Jézus rendelése szerint okosan és igazságosan eldönteni, vajon ebben vagy abban az esetben a pap mint az Egyház képviselője "megbocsássa"-e a bűnöket, vagy "megtartsa". Ha nincs gyónás, akkor honnan tudja a pap, mit kell megbocsátania s mit megtartania? Osztogassa a bűnbocsánatot ész nélkül? Adjon bocsánatot a javulni nem akaró méltatlannak s tartsa fenn a bűneit éppen a bánkódónak? S honnan szerezzen a pap másképpen biztosítékot arra nézve, hogy a bűnös komolyan meg is akar térni, bűnét igazán megbánta-e s meg akar javulni?

Sokan tévesen azt hiszik, hogy a gyónás könnyelmű továbbvétkezésre csábit, mondván "úgyis meggyónom", mondják sokan s utána éppúgy vétkeznek, mint azelőtt. Azonban aki így tesz és érez, az érvénytelenül is gyónik. A bűnbocsánatnak ugyanis nem a gyónás egyedül a lényeges feltétele, hanem még inkább a mély és őszinte bánat, valamint a komoly és elhatározott erősfogadás. Ha egyesek komoly erősfogadás nélkül gyónnak, azok magukat csalják meg, de ezek szerint nem is lehet a gyónás intézményének értékét megítélni. Valóságban éppen az őszinte gyónás és bánat szokott a bűn elkerülésének s életünk megjobbításának bámulatos erejű eszköze lenni. Az emberek az igazi gyónás által nem könnyelműbbek, hanem ellenkezőleg, komolyabbak, jobbak, erkölcsösebbek, hősiesebbek lesznek.

Már Szent Pál az 1. Korinthusi levélben (11, 20-34) kétségtelen bizonyítékát adja annak, hogy a keresztények istentiszteleti összejövetelének lényeges cselekménye az eucharisztikus cselekmény, vagyis a mise és áldozás volt, bár ekkor még nem így hívták, hanem Eucharisztiának.

Ugyanerről tanúskodik a Didaché című őskeresztény irat, amely az első század vége felé készült s amely már az Eucharisztiát mint "áldozati cselekményt" említi, A 2. század közepén Szent Justinus vértanú számol be hitvédelmi iratában a keresztények istentiszteletéről s bár a pogányokra való tekintettel ő is csak burkoltan szól az Eucharisztiáról, mégis félreérthetetlenül utal arra, hogy a keresztények istentiszteletének középpontjában az Eucharisztia s az abban való részesülés áll. Az egész keresztény őskor tele van a mise és áldozás világos nyomaival és bizonyítékaival. Szent Ágoston arra kéri paptársait, imádkozzanak az oltárnál az ő meghalt anyjáért s a szentmise áldozati jellegének egész teológiáját kifejti.

„…rá 2 évre meg hallom hogy egy meleg pornószínésszel szexelt a templomban.”

Igen, ezek a botrányok valóban sajnálatosak. Viszont tudnod kell, hogy a pap mint bűnös ember maga is köteles gyónni. Mint lelkiatya azonban nem a saját ártatlansága vagy életszentsége alapján ítélkezik, hanem mint Krisztus felkentje s megbízottja. A katolikus papok vizet prédikálnak és bort isznak. A legtöbb pap maga sem tartja meg, amit prédikál.

Tegyük fel egy pillanatra, hogy ez így van. Akkor is mi következik ebből? Legföljebb az, hogy tehát a papok is elkárhozhatnak. De sehogy sem következik, hogy most már az Isten szava, amelyet a papok Krisztus parancsolata szerint hirdetnek, nem igaz és nem kell azt komolyan venni. Tegyük fel, hogy az orvosok jókora része dohányzik s alkoholt fogyaszt, holott elméletben minden komoly orvos méregnek tartja az alkoholt is, a nikotint is. Mi következik ebből? Hogy most már ne törődjünk az egész orvostudománnyal és egészségüggyel?

Mindenki a maga lelkéért felelős; a pap is! Ha a pap nem tartja meg, amit prédikál, az az ő nagy baja lesz; ha én nem tartom meg, az nekem fog nagy bajt okozni. Okos ember nem a szerint igazodik, hogy más okosan cselekszik-e, hanem a szerint, mi a helyes és mi a kötelessége.

Dehát igaz-e, hogy a papok maguk sem hiszik vagy gyakorolják, amit hirdetnek? A papok közt csakugyan vannak téveteg, vétkes emberek. De csak nem lehet komolyan azt mondani, hogy a papok nagy része egyáltalán nem él a vallás parancsai szerint? Talán hibáz ebben vagy abban a pontban, de olyan papot nem igen találni, aki nem meggyőződésből hirdetné Krisztus igazságait. Sőt a papság túlnyomó többsége magasan az erkölcsi átlagszínvonal felett áll. A legderekabb hazafiak, leghívebb polgárok, legjótékonyabb, legistenfélőbb emberek mégis csak a katolikus papok köréből kerülnek ki. Még a legnehezebb papi kötelesség, a nőtlenség és tisztaság terén is, ha akadnak hibák és helyenkint néha nagyobb bűnök is, a túlnyomó többség mégis csodálatos hősiességgel tartja meg az Egyház felséges, de szinte emberfölötti önfegyelmezést igénylő követelményét s élete végéig híven megőrzi tisztasági fogadalmát. Aki ellenkezőt állít, az vagy tudatosan rágalmaz s egyes sajnálatos eseteket általánosít, vagy nem tudja, mit beszél s a legmagasabb erkölcsi színvonalon álló embercsoportot könnyelműen és igaztalanul vádolja.

„…ez is gondolom az egyház hibája lehet, hogy a római katolikus papok egész életükbe nem házasodhatnak meg.”

Nem, ez csak annak az egye gyarló embernek a hibája lehet. Jézus is, az apostolok is nőtlenségben éltek, s Jézus az Isten országáért önként vállalt megtartóztatást dicséri s magasabb tökéletességnek jelenti ki (Mt. 19, 12). Hasonlóképp Szent Pál mint magasabb tökéletességet ajánlja és tanácsolja a szüzességet (1 Kor. 7). Tehát azt természetellenesnek nevezni keresztény alapon nem lehet.

Ha pedig az önkéntes nőtlenség és teljes tisztaság evangéliumi tanács, méltó és illő, hogy elsősorban a papok adjanak benne jó példát, annál inkább, mert ezáltal méltóbbakká is válnak a szent titkok szolgálatára, amelyre rendeltettek. A nőtlen és tisztaéletű paphoz a hívek is nagy bizalommal és tisztelettel közelednek, főleg a gyóntatószékben. Az Egyház, legalább Nyugaton, azt akarja, hogy papjai oly magas lelki életet éljenek s annyira csak az apostolkodással törődjenek, hogy földi, érzékies és családi gondokba egyáltalán ne merüljenek el. Ez az Egyháznak örök dísze, amelyet sok jóindulatú protestáns is dicsér és helyesel, sőt Angliában újabban az anglikán lelkészek is utánozni kezdik.

„..ezt is az egyház találta ki, de minek ennyi korlát? nem elég csak a hit?”

Már a fentebb megbeszéltük, hogy nem, mert a hit halott cselekedetek nélkül. A korlátok azért kellenek, mert micsoda világ lenne, ha mindenki azt csinálná amit akar.

„…így nem lehet boldogan élni hogy egyfolytában imádkozol és egyre-egyre jobban fanatikus leszel.”

Nem is kell „egyfolytában” imádkozni, hiszen az imának elsősorban szívből kell jönnie, hogy ki akarod önteni bizalmasan a gondolataidat Istennek. Fanatikus nem lesz, maximum jó értelemben buzgó, és igen is ez a boldogság, nem az istentelenek a hamissága!

„Bibliába is beleolvastam..."Isten azt mondta legyenek növények, és lett"...(vagy valami hasonló)..persze ha ezt megtudta csinálni akkor miért vannak rossz emberek, miért kell már lassan úgy élni hogy ki sem teheted a lábad az utcára ha életben akarsz maradni..”

A gonoszságukat nem kívánta Isten, az eredetileg jónak teremtett teremtmények szabad akaratukból fordultak Isten ellen. Isten csak megengedi a rosszat, hogy belőle egy még nagyobb jót hozzon elő.

„a katolikusok elítélik a bálványimádókat, de ha bemennek a templomba gyertyákat meg virágokat visznek a szobrokhoz, és imádkoznak..akkor hogy is van ez?”

Akkor te valamit nagyon félreértettél. A katolikusok nem a szobrokHOZ imádkoznak! Az Isten törvénye nem azt mondja, hogy faragott képet ne csináljunk, hanem: faragott képet ne csináljunk abból a célból, hogy azt imádjuk. Jellemző példája ez a Szentírás önkényes és megcsonkított értelmezésének, ami különben állandó jelenség a katolikusellenes hitvitákban. Hajánál fogva kirántanak valahonnan egy szentírási idézetet, kiemelik az összefüggésből, elhallgatják a helyes értelmezéshez szükséges körülményeket, vagy a tételükkel ellentétben álló egyéb, világosabb szentírási helyeket - s ezzel kész az érvelésük. Így csakugyan mindent be lehet "bizonyítani" a Szentírásból.

A különbség bálványozás és keresztény képtisztelet között ott van, hogy a bálványimádó imádja az istenszobrot vagy a fétist, vagyis: istennek tartja s isteni erőkkel ruházza fel; a keresztény katolikus ember viszont a szentképeket, szobrokat s a feszületet semmiképp sem imádja, nem tekinti isteni lényeknek, hanem csak mint Istenre s az Ő szentjeire emlékeztető jelet, becsben tartja azokat. Ha letérdelünk a feszület előtt, nem a fa vagy a kő az, amit tisztelünk, hanem az, akit az a feszület ábrázol: Jézus Krisztus. Ezt nálunk minden gyermek tudja s tudják a protestánsok is, de azért ügyes, túlbuzgó embereik váltig felmelegítik ezt a rosszhiszemű mesebeszédet.

Egyébként keresztet, szobrot, szentképet a lutheránusok templomaiban is találunk: hogyan van akkor, hogy ez ellen a kálvinisták sohasem dörögnek, csak a katolikusoknál botránkoznak meg rajta szörnyen? Világos jele tehát ez annak, hogy itt nem a józan ész vagy a vallásos buzgóság beszél, hanem a szenvedély és gyűlölködés.

Vajon, ha valaki szobájában a meghalt édesanyja képét, hivatalában az államfő képét tisztelete jeléül kifüggeszti, ezzel bálványimádást követ el?

„nem tök mindegy hol imádkozol? talán erősebb a hatása ha a templomban imádkozol?”

Minthogy az Isten mindenütt jelen van, mindenütt imádkozhatunk, de leginkább a templomban kell imádkoznunk.

Elég sok butaságot hordtál össze, jó persze akit még az anyja rángat templomba igen fiatal lehet még.

Attól, hogy valaki nem házasodhat meg, nem szexel egy meleg pornószínésszel templomban. Szép is lenne a világ, ha csak cölibátusban élő papok lennének melegek, pedofilok. Dehát a pesti parádé óta tudjuk, hogy ez nem így van. És hazánk is épp most lépett elő a pedofilok menedékhelyének, mivel itt csak 2 évet kaphat az úr szemben az amerikai életfogyttal.

A msáik a katolikusok mindig is bálványimádóak voltak stb. Ezt már annó Luther és Kálvin is kifejtette (reformáció címszó alatt történelem órán) és volt ellenreformáció (szintén történelem óra)

A Pokolhoz pedig ajánlanám Goldind Ripacs Martin című könyvét, én valahogy úgy képzelem el. Persze ez egy nagyon nehéz irodalmi mű úgyhogy nem hiszem hogy értenéd.

Helló!

Ha teljesen meg akarod érteni a Biblia tanítását, de a többi vallásét is, akkor olvasd el ezt a könyvet. Mély figyelmet igényel, de meglelheted az igazságot benne.

Paul Brunton : Az Önvaló bölcsessége.

üdv

25/F