Miért nem szabad beszélni a halottakkal?
Ha egy szerettünk elhuny, aki egyébként istenhívő, jó ember volt, és akiről feltételezhetjük, hogy a mennyországba jut, akkor miért nem szabad beszélnünk vele a halála után?
Jézus miért beszélt/beszélhetett az elhunyt Mózessel és Illéssel?
„1. És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.
2. És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
3. És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.
4. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.” (Mt17:1-4)
Olvasva a válaszokat, mintha néhányan képtelenek lennének hinni Krisztusban. Mit is mondott?
"Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog, és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?"
A halottakkal való beszélés módja az ima.
Minden más módszer esetén nem az fog válaszolni neked, akit keresel.
Jézus Isten fia, ő sok mindent meg tudott tenni, amit az emberek egyébként nem.
Valóban nem a jócselekedetek üdvözítenek, hanem egyedül Krisztus. Honnan tudjuk, hogy Vele van-e halála után az ember?
Újra nem tehetünk mást, mint Krisztushoz fordulunk, rá hallgatunk és hiszünk szavának. Mit is mondott?
‘Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.’ Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged? Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?’ A király így válaszol majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.’
Miért lenne okom kételkedni, hogy ezek a szavak igazak?
Ahhoz a nézethez csatlakoznék, hogy a "halott" fogalom több síkon bír jelentéssel és Akik Krisztus Urunkkal beszéltek Azok bizonyára nem tartoztak egy kategóriába szeretteinkkel. (ahogy mi se Jézussal) Ráadásul minden bizonnyal jelentősége volt annak amit mondtak, ezért következhetett be ez az esemény.
Hogy viccesre fordítsam a szót, ha netán egyszer csak "elváltoznál és az arcod ragyogna mint a nap" és környezetedben -mások által is - láthatóvá válnának korábban elhunyt szeretteid, akik beszélnének hozzád, azokat minden bizonnyal meghallgathatod :-)
Ha foglalkoztat ez a kérdés, akkor olvasd el - alaposan - 1Sám 28.-at is.
:-)
16.Hsz!
Jézus,az általad idézett igékben,az utolsó ítélet,és a feltámadás utáni időről beszélt,s nem a halál bekövetkezte utániról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!