Honnan tudjuk, hogy Jézus élt?

Vidiripi

"Ha láttad a Mátrix-filmeket, érdekes a párhuzam."

A Mátrix film első részében elhangzik egy mondat. Te vagy az én személyes megváltóm! Tényleg érdekes a párhuzam!

Kérdező!

"...milyen bizonyítékokat, vagy épp cáfolatokat tudtok megmutatni, arról, hogy Jézus Krisztus élt-e?"

Hogy Jézus Krisztus élt-e szerintem az nem kérdés. Ha nem élt volna akkor nem lenne kereszténység! Keresztény=Krisztus követő

Hogyan lettek tanítványai? Miért adták az életüket ha nem létezett? Hogyan lehetnek követői ha nem létezett? Hogyan keletkezhetett annyi írás ha nem létezett? (levelezésekre gondolok elsősorban és nem kifejezetten azokra amelyek a Bibliába is bekerültek)

10. kommentelő!

"Ezen kétségbeesésből született meg Jézus figurája, aki Jahve fia volt, emberi alakban jelent meg a világban, és az egyenlőségről, igazságosságról prédikált."

Kérlek hívd fel a figyelmemet arra a részre ahol Jézus az igazságosságról és az egyenlőségről prédikál!

Jó párszor volt már a kérdés!

SEMMILYEN bizonyíték nincs. Csak és kizárólag a Biblia, ill. olyan írások, amelyek a Biblia alapján (mármint az elődiratok alapján) keletkeztek.

Ezen kívül létezik sok, évezredekkel azelőtti írás, ami pont ugyanazt a történetet írja le.

Ettől még élhetett, csak esetleg sokkal régebben, vagy lehetett több ember is.

Egyébként attól még, hogy ide tetted a kérdést, még özönleni fognak a hívők, akik majd kijelentik, hogy bizonyított, mert érzik. Vagy bizonyított, hiszen beszélnek róla. Vagy bizonyított, hiszen a Biblia is megírja.

#11

"Hogy Jézus Krisztus élt-e szerintem az nem kérdés. Ha nem élt volna akkor nem lenne kereszténység! Keresztény=Krisztus követő

Hogyan lettek tanítványai? Miért adták az életüket ha nem létezett? Hogyan lehetnek követői ha nem létezett? Hogyan keletkezhetett annyi írás ha nem létezett? (levelezésekre gondolok elsősorban és nem kifejezetten azokra amelyek a Bibliába is bekerültek) "

Akkor szerinted a görög és római istenek is mind-mind léteztek? Hiszen

- voltak tanítványaik olykor,

- sokan adták az életüket istenükért vagy isteneikért,

- sokan voltak követőik,

- Jó sok levelet is írtak hozzájuk.

Minden stimmel, akkor ezek szerint Zeuszéknak is létezniük kellett, a logikád szerint.

Egyébként miért is ne lehetne élő Jézus nélkül kereszténység?

Ajjaj, ne menjünk át hitvitába. :)

Az egymással így-úgy összefüggő vallási iratokon kívül a legjobb bizonyíték pl. egy korabeli hivatalos római feljegyzés lenne, de egyelőre nincs ilyen. A római hivatali rendszer elég alapos volt, a Jézuséhoz hasonló esetekről biztosan készültek iratok, sok ilyet találtak, de az ő "ügyének" az iratait eddig még nem.

("Korabeli" alatt azt értem, hogy az életéből származó irat, ugyanis ilyen sajnos nincs a birtokunkban.)

Már Bocsi de lefarasztotok

Tudom kedves kérdező hogy az Újszövetségen kívül szeretnél de ezt az előző valaszolonak irnam hogy igenis van hiteles és elfogadott bizonyíték Jézus életére ez pedig a Biblia! Igen el van fogadva mint hiteles forrás

Kérdező: Ott van például Flavius! :)

De bemasolok egy reszletet

Kérdés: Jézus valóban lézetett? Van történelmi bizonyíték Jézus létezésére?

Válasz: Ha valaki felteszi ezt a kérdést, általában úgy érti: van-e “Biblián kívüli” bizonyíték. Azonban mi magunk nem tartjuk jó ötletnek, hogy a Bibliát ne számítsuk bizonyítékok hiteles forrásának Jézus Krisztus létezésére. Az Újszövetség többszáz Jézusra való utalást tartalmaz. Egyesek pedig az i.sz. II. századra, körülbelül száz évvel Krisztus utánra teszik egyes evangéliumok keletkezését. Ha mindez igaz, (mellyel egyébként vitatkozunk), még akkor is megbízhatóak az ókori írásos bizonyítékokra vonatkozó irányelvek szerint (azaz, hogy azon írásos leletek, melyek a megörökített esemény után következő kétszáz éven belül keletkeztek, hitelesnek tekintendők). Továbbá, a tudósok túlnyomó többsége (keresztények és nem keresztények egyaránt) elismerik, hogy Pál levelei (de minimum néhányuk) valóban Pál munkái az I. század közepéből, kevesebb mint 40 évvel Jézus halála után. Az ókori írásos bizonyítékokra vonatkozó irányelvek szerint ez szokatlanul erős bizonyíték egy Jézusnak nevezett izraeli férfi első századi létezése mellett.

Szintén fontos megjegyeznünk, hogy i.sz. 70-ben a rómaiak megszállták és elpusztították Jeruzsálemet és Izrael nagy részét, lakosságát pedig lemészárolták. Egész városokat romboltak szó szerint a földig! Nem lepődnénk meg tehát, ha a Jézus mellett szóló bizonyítékok nagy része elveszett volna. A szemtanúk nagy részét valószínűleg megölték. Ezen körülmények minden bizonnyal korlátozták a szemtanúktól származó, Jézusról szóló beszámolók számát.

Tekintve, hogy Jézus munkássága leginkább a Római Birodalom egy jelentéktelen területére korlátozódott, meglepő mennyiségű információt nyerhetünk pogány történetírók műveiből. A legfontosabb Jézus mellett szóló történelmi bizonyítékok többek között a következőket tartalmazzák:

Az I. századi római Tacitus, akit az egyik leggondosabb ókori történetíróként tartanak számon, megemlíti a babonás “keresztényeket” (akiket Krisztusról neveztek el), akik elnyomástól szenvedtek Poncius Pilátus alatt, Tibériusz császár idejében. Szvetoniusz, Hadriánusz császár főírnoka írt egy Chrestus (Krisztus) nevű férfiról, aki az I. században élt. (Annals 15.44 ).

Julius Africanus idézi Thallus történetírót egy, a Jézus keresztrefeszítését követő sötétségről történő értekezésben (Fennmaradt iratok, 18).

Josephus Flavius a valaha élt leghíresebb zsidó történetíró. Antiquities című művében Jakabra úgy hivatkozik mint annak a Jézusnak a fivérére, akit Krisztusnak is neveztek. Van ugyanakkor egy ellentmondásos rész (18:3), amely ezt írja: Ebben az időben volt ez a Jézus, bölcs ember, ha egyáltalán jogos embernek hívni. Merthogy ő volt az, aki meglepő tetteket vitt végbe… Ő volt a Krisztus… megjelent nekik újra a harmadik napon, amint azt az isteni próféták előre megmondták ezeket, és még tízerzernyi más csodatetteket róla.” Egy másik verzió azt mondja: “Ebben az időben volt egy bölcs ember, Jézus. Jó vezető volt, és erkölcsösnek ismerték. És sokan a zsídók és más népek közül a tanítványai lettek. Pilátus kereszthalálra ítélte őt. Ám azok, akik tanítványai voltak, nem tagadták meg tanítványságukat. Jelentették, hogy megjelent nekik három napra a keresztrefeszítése után, és hogy életben volt; tehát talán ő volt a Messiás, akiről a próféták sok csodát jövendöltek.” (Angolból fordította a Fordító)

Ifjabb Plinius a Levelek 10:96-ban feljegyezte a korai keresztények dicsőitési szokásait, többekközött hogy a hívők Jézust mint Istent imádták, hogy erkölcsösek voltak, és megjegyzéseket tesz a szeretetvendégségre és az úrvacsorára is.

A Babiloni Talmud (Szanhedrin 43a) megerősíti Jézus keresztrefeszítését Húsvét előestéjén, valamint a Jézus elleni vádakat, úgymint boszorkányság valamint a zsidók istentagadásra való buzdítása.

Mara Bar-Serapion igazolja, hogy Jézust bölcs és erkölcsös embernek ismerték, sokak Izrael királyának tekintették, hogy a zsidók megölték, valamint hogy követői tanításaiban tovább él.

Azután ott vannak a gnosztikus írások (Az igazság evangéliuma, János apokrif irata, Tamás evangéliuma, Értekezés a feltámadásról, stb.), melyek mindegyike említi Jézust.

Samosatai Lucianus egy második századi görög író volt, aki elismeri, hogy a keresztények Jézust imádták, aki új tanításokat vezetett be, és meghalt értük. Elmodja, hogy Jézus tanításai magukban foglalták pl. a hívők testvéri közösségét, a megtérés fontosságát, és a más istenek megtagadását. A keresztények Jézus törvényei szerint éltek, halhatatlannak hitték magukat, és a halálfélelem hiánya, az önkéntes odaszánás, valamint a vagyonról való lemondás jellemezte őket.

Igazából csaknem sikerülhet rekonstruálni az evangéliumot csupán a korai keresztény iratok segítségével: Jézust Krisztusnak hívták (Josephus), csodákat tett, Izraelt új tanításokba vezette be, hogy megölték értük húsvétkor (Babiloni Talmud) Júdeában (Tacitus), de istennek vallotta magát és azt mondta, visszatér (Eliézár), ahogyan követői hitték, valamint hogy Istenként imádták őt (Ifjabb Plinius).

Összefoglalva: hisszük, hogy túláradó mennyiségű bizonyíték létezik Jézus Krsiztus létezése mellett mind a bibliai, mind a világi történelemben. Talán a legnagyobb bizonyíték Jézus létezésére az, hogy az első században keresztények ezrei, beleértve a tizenkét apostolt, készek voltak mártírként az életükkel fizetni Jézus Krisztusért. Az ember csak olyan ügyért hajlandó meghalni, miről hiszi, hogy igaz, de senki sem halna meg egy hazugságért.

[link]

"Összefoglalva: hisszük, hogy túláradó mennyiségű bizonyíték létezik Jézus Krsiztus létezése mellett mind a bibliai, mind a világi történelemben. Talán a legnagyobb bizonyíték Jézus létezésére az, hogy az első században keresztények ezrei, beleértve a tizenkét apostolt, készek voltak mártírként az életükkel fizetni Jézus Krisztusért. Az ember csak olyan ügyért hajlandó meghalni, miről hiszi, hogy igaz, de senki sem halna meg egy hazugságért."

Ez alapján a náciknak is igazuk volt, rengetegen haltak meg a nácizmusért, és mivel megállapításod szerint senki se halna meg egy hazugságért, ergo igaznak kellett lennie a náci ideológiának is.

De lehetne még említeni mondjuk a sztálinizmust, a maoizmust, kimdzsongilizmust, kádárizmust, meg hadd ne soroljam tovább; ezekért az ideológiákért is sokan haltak meg, tehát ezeknek is igaznak kell lenniük.

Remélem érzed ezek alapján, hogy mennyire érzelmekre ható, de tulajdonképpen semmit mondó végkövetkeztetést vont le a cikk szerzője az írás végén. Igen is sokan haltak meg különböző hazugságokért a világtörténelem folyamán, ez van. Az ember már csak ilyen.

Semmiféle tudományos bizonyíték (sem közvetett, sem közvetlen) nincs arra nézve, hogy krisztus létezett.

Tacitus egy tróger, hazug történetíró volt, aki úgy mellesleg még elviekben sem lehetett krisztus kortársa, hiszen 55-ben született meg. A rá való hivatkozás tehát meddő.

A kereszténység a szegények és az érzőbb, lellkiismeretesebb emberek vallása volt, Róma nagyot hibázott, mikor a keresztényeket a vallásuk okán üldözni kezdte, hiszen ezzel olajat öntött a tűzre. A keresztények száma sokasodott.

De önmagában a kereszténység megáll a lábán krisztus nélkül is, azonban jobbnak látták a vallásalapítók, ha egy személyhez köthető az egész, mivel így könnyebb az egészet elfogadni, azzal azonosulni.

Más vallások is így lettek, hogy voltak "prófétáik", pl. a mohamedán vallás, stb. akikre lehetett hivatkozni, akik "tanításait" lehetett hirdetni. A kereszténységnek is kellett egy, így "született meg" jézus.

Az egy külön probléma, hogy jézus hívei a keresztet imádják, hozzá fohászkodnak, keresztet vetnek, holott a kereszt egy szimpla kivégzőeszköz volt hajdanán.

Ez olyan, mintha egy John Lennon "hivő" azt a pisztolyt tartaná szakrális tárgynak, amivel Lennont meggyilkolták.

És honnan tudjuk, hogy Julius Caesar élt?

Hát a történelmi forrásokból!

"És honnan tudjuk, hogy Julius Caesar élt?

Hát a történelmi forrásokból!"

Igen, ez igazolja a legjobban, hogy jézus nem élt, mivel az életére nézve nincsenek történelmi források. Juliusa Cézárra nézve viszont annyi van, mint égen a csillag.

Pl.

Tacitus - Évkönyvek XV. könyv, 44. rész.

A 65-ös római tűzvesszel kapcsolatosan ír Jézusról is. Néró keresztényekre akarta ráfogni a tűzvészt (Christianusokra). Megemlíti, hogy ez a név (a Chrisztianus) Christustól származik (Krisztus, ami héberül messiást jelent, és ez a cím Jézust jelölte). Tacitus megemlíti, hogy őt, mármint Chrisztust megölette Poncius Pilátus, Tibérius uralkodása alatt.

Link:

[link]

[majd görgetni kell lefelé eddig --> (44.)].

De egyébként ez a kiadvány szépen összefoglalja---> [link]