Ha Isten hatalma végtelen, miért nem semmisíti meg a gonoszt?

mert irgalmas a jó Isten nem akar pusztítani,megölni senkit sem!

Isten úgy szerette a világot,hogy Fiát leküldte nekünk,szenvedett az emberek bűneiért,és aki hisz benne örök élete legyen!

Szabad akaratot adott,Bibliában leírta nekünk hogyan kellene élnünk,tisztelet,szeretet!

Szeressétek egymást,mert a szeretet Istentől született!

Miért keresel a vallásban logikát?

Tudod, az a helyzet, hogy itt van a világunk.

Ezt valahogy magyarázni kell. Lehet logikusan is: érvekkel és a tudomány alapján.

De lehet vallásosan is. Na, az így sikerült, úgy pár ezer évvel ezelőtt. Azóta ezt hiszik.

Az ártatlanokat azért hagyja szenvedni, mert Isten bizonyos fokig egységként tekint az emberiségre, és az egész emberiség vált az eredendő bűnnel átkozottá. Másfelől az említett szabad akarat miatt nem akar senki sorsába belenyúlni, ha az illető elfordult tőle.

Ez egy szélsőséges példa, de sok nő képes terhesen inni és cigizni, aztán csodálkozik rajta, hogy betegen születik a gyereke. Mondhatjuk, hogy ez nem a primitív szülők bűne, mert rosszak a körülményeik, és az ő szüleik is ilyen primitívek voltak. De akkor valójában ki a felelős? Isten?

A világban is igaz, hogy a törvény nem ismerete nem mentesít a felelősség alól.

A Tízparancsolat leírja, hogy Isten megbünteti az atyák álnokságát a fiakban harmad és negyedíziglen. Ezt ugye könnyen el tudjuk fogadni, ha megnézzük a világot? Viszont az is benne van, hogy irgalmasságot cselekszik ezeríziglen azokkal, akik Őt szeretik és a parancsolatait megtartják.

13-asra válaszolok még Kérdező. Az "ártatlanok szenvedését" és hasonlókat nem könnyű kívülről megítélni. Azt tudjuk, hogy Isten nem érzéketlen ezekkel kapcsolatban sem, hiszen Krisztus is megrendült, amikor mások siratták halottaikat. Ugyanakkor jelezte, hogy ezeknek is van célja. Itt nehéz az egyes egyedi esetekbe belelátni, mert ismerni kellene az illetők életének előtörténetét, milyen hatással volt rájuk mindez, és mi lett volna a további sorsuk, ha ez a csapás nem következik be. Általánosságban elmondható,hogy Isten ezekkel a csapásokkal egy még nagyobb bajt szokott megelőzni és nem a testi halál a legtragikusabb - de ez nem érzéketlenség részéről. Egyszerűen tényleg egy nagyobb (valószínűleg lelki) bajt előzött meg ezzel. Sokan, akik maguk is rokkantak voltak vagy rokkantakkal dolgoztak együtt, belátták, hogy így sokkal közelebb kerültek Istenhez. Valószínűleg enélkül eltávolodtak volna, elpuhultak volna lelkileg és tévútra mentek volna. Megmondta Krisztus is, hogy jobb fél szemmel üdvözülni, mint két szemmel elkárhozni. Ő nem költői képeket használt, hanem tökéletesen tisztában volt a dolgok rendjével, így elhihetjük, hogy ez tényleg igaz.

Az én életemben is voltak igen kemény csapások, de mindegyikből erősebben, nagy igazságokat megtanulva jöttem ki - és mindegyik után a csapásnál nagyobb vígasztalást kaptam! Ezért már egyre kevésbé futom le azokat a telejsen értelmetlen köröket, hogy elkezdem szídni Istent az első kellemetlenségre, hogy hogy engedheti ezt meg. Ez kicsit olyan, mintha a személyi edzőnket szídnánk, hogy mégis miért emeli a súlyt vagy az ismétlésszámot, minek emeltet egyáltalán velünk súlyokat? Mások életében nehezebb tisztán látni, mert nincs elég infonk, elég a saját életünkben hittel rábízni magunkat Istenre - akár kellemetlen, akár kellemes dolgok érnek, ha megőrizzük a hitünket, minden javunkra válik végül. ;)

"Isten ezekkel a csapásokkal egy még nagyobb bajt szokott megelőzni"

Azt valahogy minden hívő elfelejti, hogy egy végtelen isten NEM kényszerül kompromisszumokra!