Hogyan alkossunk végtelent?

Az isten szerintem lényegében a lelkiismeretünkkel azonos a funkcióját tekintve (mindkettő fogalom és jelenség a genetikai anyagunkból származik, a lelkiismeret a létfenntartó ösztöneink legfőbb kommunikátora a tudatunk felé).

Szerintem ha istent végtelennek tekintjük, az az általa (vagyis a lelkiismeret által) kitűzött feladatok tökéletes teljesítését jelenti. És mivel az emberi természet eleve rosszra csábítható, emiatt ez (tehát az, hogy minden lelkiismereti előírást teljesítesz) gyakorlatilag lehetetlen. Tehát itt találkozik a két dolog lehetetlensége, emiatt akár a végtelent tekinthetjük akár a tökéletes erkölcsnek is, annak végtelen nehéz megvalósíthatósága miatt. A tökéletes erkölcs ugyanis szerintem akkor áll elő, ha valaki a lelkiismerete minden utasítását teljesíti. Tehát a tökéletes erkölcsösség végtelen nehézsége tekinthető emberi viszonylatban magának a végtelennek is.

Máshonnan nézve, mivel a gyarlóság, tehát az erkölcsi gyengeség, lényegében az erkölcstelenség viszont tökéletesen képes megvalósulni, a gyarlóságot tekinthetjük végtelennek is, de negatív végtelennek, ha ez így nem túl idegesítő. Maga a végtelen is szinte elképzelhetetlen, akkor miért ne létezhetne negatív végtelen is?! :-)