Ki dönti el, hogy a Szentírás adott része szó szerint értendő, vagy szimbolikusan?

Nem ki, hanem mi.

Az adott könyv műfaja dönti el. Pl. a Zsoltárok könyve vagy az Énekek éneke szépirodalmi költemény. A példabeszédek könyvében már a nevében is benne van, hogy micsoda. A Jelenések könyve pedig apokaliptikus-eszkatalogikus irodalom.

Bocsánat a kérdésért, de konkrétan melyik rész (ami nem példázat) szokott vitás lenni, amit Jézus mond?

Konkrétum nélkül csak annyit tudok mondani hogy a szövegkörnyezetből, józan paraszti ésszel, a Biblia többi részéhez hogy illik bele... De őszintén szólva nem is jut eszembe olyan dolog amit Jézus mondott volna, nem példázat, és bárki szerint is nem szó szerint értendő. Mire gondolsz pontosan?

Akkor én mondok egy vitatott esetet Lukács evangéliumából:

36. Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.

37. Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.

38. Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.

Ezt a történészek egy része úgy értelmezi, hogy Jézus és követői akár fegyveres zendüléssel is át akarták venni a hatalmat. Illetve fegyveres ellenállásra is fel akartak készülni, ha le akarnák trtóztatni Jézust.