Más dolgokban-pl. igaz mondás, lopás, rágalom, stb. -ítélkezhet ember ember felett? Kinek van joga mások felett ítélkezni?

Nos, a Kolossé 2.16 nem erről szól. Pál inti a gyülekezetet, hogy úgy járjanak Krisztusban, ahogy tőle tanulták. Néhány zsidó ugyanis elkezdte oltogatni őket, hogy ha nem tartják meg a mózesi törvényeket és a rabbik plusz rendelkezéseit, akkor nem lehetnek hívők. Lsd. szövegkörnyezet

Kérdésre: a hívő nem foglalkozhat a pogányokkal, őket Isten ítéli meg. Gyülekezeten belül helye van az intésnek, és egyéb szankcióknak, erről is írnak az apostolok

Nem ítélkezhetünk embertársaink felett, mert nem ismerünk minden körülményt, ami a vétkezőt a bűnre vitte. A véleményünket elmondhatjuk, a nem tetszésünket kifejezhetjük.

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.” (Máté 7:1-5)

Ahogy #1 hozzászóló is írta, volt sok zsidóból lett keresztény, akik nem hagyták el a zsidó hagyományokat, ezek megtartását pedig rá akarták eröltetni a többi keresztényre is. Ezeket szépen összeszedte Pál, ilyen volt a disznó-, áldozati hús tilalma, az alkohol teljes elutasítása, a zsidó ünnepek tartása, illetve a szombat.

Mindez a keresztényekre már nem vonatkozik. Noha még most is vannak ilyen farizeuskodók, akik ezek alapján akarnak ítélni.

Jézus ezt mondta:

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek." (Mt 7,1-2)

De nemcsak ezt mondta, hanem ezt is:

"Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!" (Jn 7,24)

A 'látszatnak' fordított 'opszisz' szó jelentése: 'látás', 'tekintet', 'külső megjelenés', 'látszat'. Az 'igaznak' fordított 'dikaiosz' jelentése: 'igazságos', 'jogos', 'méltányos', 'tisztességes', 'pártatlan', 'illő', 'pontos'.

A két idézet ugyanattól a Jézustól származik. A "ne ítéljetek", illetve az "igaz ítélettel ítéljetek" ugyanolyan cselekvő és felszólító módban van az eredeti szövegben is. Azaz egy mondatban szerepel, hogy "ne ítéljetek" és az, hogy "ítéljetek". Vagyis a tilalom nem magára az ítéletre vonatkozik, hanem az ítélet bizonyos módjára. A Biblia leírja, ahogy Sámuel meglátogatja Isait, hogy ott királlyá kenje az Úr választottját. Amikor meglátta Eliábot, ezt mondta magában:

"Bizony az Úr előtt van az ő felkentje! Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van." (1Sám 16,6-7)

Ez azt jelenti, hogy Isten és az ember ítélete teljesen más alapokon áll. Isten minden egyes embert aszerint értékel, hogy mi van a szívében. Az ember nem, hanem a látszat után. Mennyire szimpatikus? Mennyire van összhangban az én értékrendemmel? Ezek azonban szubjektív értékítéletek. Jézus azt mondta tulajdonképpen, hogy ne szubjektív szempontok alapján hozzatok ítéletet, hanem hozzatok ítéletet, de objektív szempontok alapján. Jézus azt mondta, hogy Ő nem azért jött, hogy kárhoztassa a világot. Ha akarta volna, Neki megvolt rá az alapja, hogy ezt megtegye, de nem ez az Ő akarata, és az Atyának sem ez az akarata. Isten a kárhoztató ítéletet a gonosz számára tartja fenn, nem pedig a gonosz befolyása alatt vergődő ember számára. Éppen ezért találta ki az evangéliumot, hogy az embert kimentse. Amikor az emberek bírálgatják egymást, kárhoztató ítéleteket mondanak ki egymásra, ami utálat Isten előtt, hiszen mindenkinek van vaj a füle mögött, mindenki saras, és a kevésbé saras azt gondolja magáról, hogyha kritizálja azt, aki nála sarasabb, ettől megtisztul. Erre mondja Pál apostol, hogy:

"Aki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? aki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é? Aki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? aki útálod a bálványokat, szentségtörő vagy-é? Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é? Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, amint meg van írva." (Rm 2,21-24)

De ítéletet hozni szükséges, csak nem az ember fölött, hanem a bűn fölött. A bűnt meg kell ítélni, a bűnöst pedig szembesíteni kell a bűnös állapotával, és elé kell tárni az evangéliumot. Az ember által kimondott elmarasztaló ítéletek lényege az, hogy "ilyen vagy, apád is ilyen volt, te is ilyen maradsz, az unokád is ilyen lesz". Azaz, "kutyából nem lesz szalonna". Ám Isten ezt nem így látja. Ő az az Isten, Aki az istentelent megigazítja, a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja, mint meglevőket (Rm 4,5:17). Amikor az ember elmarasztaló ítéletet mond, minden esetben kihagyja a számításából Istent, Aki bármit megtehet, nem ritkán az ellenségei szeme előtt emeli fel a alacsonyt a porból.

De hogy a ne ítélj azt jelentené, hogy ne állapítsuk meg a fennálló tényeket, hogy legyünk naivak és becsaphatóak, nehogy az ítélkezés bűnébe essünk, mert akkor Isten megharagszik ránk, ugyanolyan demagógia, mint amikor valaki a személyt kritizálja, nem pedig a bűnt.

Mindezen kívül, az államhatalomnak nemcsak lehet, de kell is ítélnie, hogy a társadalom élhető maradjon. Ez Isten által ráruházott joga. Az is igaz, hogy sok esetben éltek vissza vele a történelem során, amiért mindenki, aki ezt tette, felelősségre is lesz vonva. De még egy rosszul működő, korrupt államhatalom is jobb, mint az anarchia.

Ez nem "jog" kérdése,hanem tudatosságé.

Érdemes átgondolni,hogy valóban fontos-e megítélni mást ezért vagy azért,ugyanis félrevezető lehet a feltételezés,hogy "az igazságosság nevében,az erkölcs nevében szólom meg a másikat" miközben sokszor csak egy öntelt,egoista álláspontból indul ki a megítélés.És éppen ezért sokszor nem a teljes valóságot látja,csak egy szeletét.

Minden ember ítélkezik időnként,ezt nem lehet elkerülni,ilyen az emberi természet.És persze vannak helyzetek,amikor tényleg meg kell mondani keményen a másiknak,mert senki más nem mondja el neki.Emiatt pedig a környezete is,és ő is szenved.

A lényeg,hogy lehetőleg minél kevesebbet ítélkezzünk,és előbb járjon az ész,mint a száj.