Mi a hit? Hogyan lehet valakinek nagy hite?

A hitnek kettő fajtája van. A bizonyítatlan ès a bizonyított. Az utóbbit tudásnak hívjuk de hit. Ezt azzal magyarázom, hogy lehetnek tudott dolgok is tèvesek. Ezek a tèvedèsek az idő során derülnek ki.

A hitnek több haszna, ès hátránya is van. A hasznos rèszbe sorolnám az erőt, lelkesedèst, motivációt, lendületet. A hátrányai pedig elfogultság, lehetsèges dolgok kizárása, elvakultság, bekèpzeltsèg. Az elterjesztett eszme blokkolhatja, vagy felszabadíthatja a gondolkodást.

Amikor találkozik valaki Jézussal, akkor megtér. Jobb esetben. De aztán át is kell adni az életet és ehhez kell a hit, ami egyenlő a bizalommal, hogy meg mersz bízni annyira Istenben, hogy mindent rábízol. Hogy elhiszed, hogy szeret és minden, amit tesz, szeretetből fakad.

Tedd próbára, azt írja a Biblia. Ha megtért ember vagy, akkor tedd próbára. Én már rég beláttam, hogy ő sokkal jobban tud mindent.

A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés

Zsidókhoz írt levél 11:1

(Szerintem érdemes az egész fejezetet elolvasni hogy jobban értsed.)

Akkor fogalmazzunk máskènt. A hit = fókusz. Amire fókuszálsz abban hiszel, amiben hiszel azt központi elemmè teszed az elmèdben ès örvènyleni kezdenek hozzá hasonló megerősítő gondolatok. Amiben hiszel azt látod mindenben ès mindenhol. Az határozza meg a tetteidet ès a tetteid következmènyèt. Szinte lehetetlen megtörni egy ilyen örvènylèst. A fèlelem is egyfajta hit miatt van. Egy elkèpzelèsetől amire fókuszálsz, amitől nem tudsz szabadulni ès úgy hiszed, hogy valóság a kèpzelet. Ez megfigyelhegő. Pl.: Fèlsz, hogy nem találsz munkát ès nem lesz pènzed. Mivel ez a gondolat a központi elem így nincs olyan gondolatod ami elvezetne tetteidben az új munkához. Ha abban hiszel, hogy könnyedèn találsz munkát, akkor olyan gondolatok kezden örvènylèsbe az elmèdben amik elvezetnek cselekedeteidben az új munkához. Gyorsan ès könnyedèn.

Ez mindennel így van. Ha azt hiszed neked soha nem lesz barátnőd/barátod, akkor valóban nem fogsz úgy gondolkodni ès cselekedni, hogy legyen. Próbálja ki aki nem hiszi mielött lepontoz.

A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

2

Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.

3

Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.

4

Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, ami által bizonyságot nyert afelől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.

5

Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek.

6

Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.

7

Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, amely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.

8

Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.

9

Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.

10

Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.

11

Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.

12

Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.

13

Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.

14

Mert akik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.

15

És hogyha eszökbe jutott volna az, amelyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.

16

Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.

17

Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,

18

Akinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;

19

Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképpen visszanyerte.

20

Hit által áldá meg a jövendőkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut.

21

Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott.

22

Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, és az ő tetemeiről rendelkezett.

23

Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától.

24

Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják,

25

Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét;

26

Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.

27

Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.

28

Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklő ne illesse az ő elsőszülötteiket.

29

Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, amit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek.

30

Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, midőn hét napig köröskörül járták.

31

Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel.

32

És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról;

Szia!

A közvéleményben sajnos egészen téves eszme él a keresztény hit mibenlétéről. Általában „elhivésnek, hiszékenységnek” értelmezik. Az hisz, aki „elhiszi” Isten létezését, esetleg még Krisztus Isten-voltát, valamilyen halál utáni életet vagy üdvösséget. Ezért sokan úgy gondolják, hogy a hit csak a naivak, gyengék, vagy valamilyen áhítatra vágyó lelkek számára elérhető, így csak nekik jelent egyfajta megoldást az élet problémáira.

A bibliai hitfogalom azonban merőben más. Ha elfogadjuk, hogy a hit az ember helyes, egészséges lelki magatartása Isten iránt, akkor minden ember részéről ez lenne a természetes, a normális, a valóságnak megfelelő viszonyulás, és a hit hiánya a természetellenes állapot.

A Biblia szerint az élő vagy teljes hit milyen elemekből, egymásra épülő lépcsőfokokból áll:

Az első fok a szilárd meggyőződésre jutás Isten kinyilatkoztatott igazságáról, vagy így is mondhatjuk: a Szentírás igazságáról. „A hit pedig a remélt dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsidókhoz 11,1) A bibliai értelemben vett hit alapját tehát egy nagyon is erős, világos, értelmes meggyőződés képezi, nem pedig valamilyen bizonytalan „elhivés”.

A második fok a személyes bizalom kialakulása Isten iránt. Közelebbről jelenti ez a feltétel nélküli bizalmat az Ő mindenható, teremtő hatalmában és erkölcsi jellemében – igazságosságában és irgalmasságában. Ennek az Isten hatalmába és szeretetébe vetett hitnek a végeredménye a hit Isten ígéreteiben.

A harmadik fok: az alázat. Minél inkább látja az ember Isten tudás- és hatalombeli nagyságát, ugyanakkor a tökéletes igazságot és szeretetet megtestesítő jellemét, amelyek együtt érvényesülnek, annál inkább felismeri saját gyengeségét az igazság megértése és cselekvése, vagyis az erkölcsi erő szempontjából. Ezen az alapon igazi, értelmes alázatra jut Isten előtt. Ennél a pontnál különösen élesen mutatkozik meg az ember erkölcsi minősége, mert önmagáról kell elismernie az énjét nagyon érzékenyen érintő igazságot.

Mindezek után következik a hit döntő lépése: a hit cselekvése. Jakab apostol írja, hogy amíg cselekedet nincs, addig még nem lehet teljes hitről beszélni (Jakab 2,17–26). A hit cselekvése logikusan következik az előzőekből: ha valakinek teljes bizalma van Istenben, az Ő ígéreteiben, viszont nincs bizalma önmagában – a saját értelmében és erejében –, akkor ennek eredményeként rábízza magát Istenre, átadja magát neki, hogy Ő cselekedjen benne és általa. Az önzéssel megkötözött ember részéről ez a legnagyobb cselekedet, mert önmegtagadást, önös érdeke és büszke magabízása feladását jelenti, azt a fontos döntést, hogy önmaga helyére Istent állítja. A hitnek ez az elhatározása mindig az adott helyzetnek megfelelő, konkrét cselekvésben jut kifejezésre.

A hit utolsó – de nagyon lényeges – eleme vagy lépcsőfoka a mély hála, a szeretet elmélyülése Isten iránt azért, amit hit által az emberben és az ember által cselekszik. Ez a hála és szeretet magában foglalja azt a vágyat és erkölcsi kötelezettséget is az ember részéről, hogy a továbbiakban az egész életét Isten tulajdonának tekinti, és az Ő megváltó munkájába kíván bekapcsolódni, teljes önfeláldozással dolgozni másokért, Krisztus áldozatára válaszolva viszontáldozatként adva oda egész lényét, életét, és annak minden szolgálatát.

A hitnek ez az utolsó lépése is próbára teszi és kimutatja az ember erkölcsi minőségét. Az önző ember szívesen elvesz javakat önmaga számára, de nehezen fogja fel és vállalja a viszonzást, amelyre nem külsőleg, hanem csupán belül, a szívében, azaz erkölcsileg elkötelezett. Valamint az ember nagyon hajlamos arra is, hogy a dicsőséget önmagának tulajdonítsa azért, ami a valóságban nem az ő érdeme. Csak az énszeretet minden megnyilatkozását megutálni és megtagadni kész ember válaszol hálával Isten kegyelmének cselekvésére.

A hit az ember legszebb, legnemesebb képessége, illetve cselekvése. Amikor valakit igaznak, vagy valamit igazságnak, erkölcsileg mindenekfelett értékesnek talál, akkor mindent odaad, mindent vállal érte, még büszke, önző énje megtagadását is.

Üdv. Péter

A hit az,amit valóságnak feltételezel,pedig nem érzékeled azt.

Ilyen értelemben,a hit elválasztandó a hiszékenységtől,hisz a hívő ember hitének mindig van alapja,ha néha az igen bizonytalan is,mint pl.csupán annyi,hogy számára hiteles emberek is úgy hittek.

Az alapos hit,megtapasztaláson alapszik.

Hiszek a MÁV menetrendben,mert rendszerint mérvadó.

Hiszek Isten létében,mert látom a bonyolult élővilág működését,és tapasztaltam,hogy semmilyen szerkezet nem lesz szerkesztő nélkül,és üzemeltető nélkül nem működhet.

Hiszek a társam hűségében,de azért hazatelefonálok,mielőtt hazaérkezem.

A buddhisták is írtják egymást. Nem vagy képben a világ történésében?

Amit te nem értesz (hogy nem is akarod, vagy csak még nem megy) az az, hogy egy keresztény nem TÖKÉLETES lesz, mikor megtér, hanem meglátja a bűneit, bűnbánatot tart, Istent elfogadja, mint Megváltó, aki kifizette helyette a bűn árát és onnantól kezdve igyekszik úgy élni, hogy a két parancsot ne sértse (szeresd Istened és szeresd a másik embert).

Mivel a bűn olyan, hogy öl, rombol és pusztít (ezt érti meg egy keresztény), és szeretné, hogy legalább ő ne járuljon már hozzá ehhez, ezért amit tud, megtesz. De a bűn és maga a kísértés sokszor elgáncsolja az embert, mert nem lettünk tökéletesek. És itt jön képbe a kegyelem, hogy bukás után is van lehetőség felállni. Amiről te beszélsz, az az ateisták kitalációja, amihez semmi köze a keresztény Istennek, se a kereszténységnek. Senki sem tudja sem megvenni a saját megváltását, se az üdvösséget.