Mit kezdhetnék a bűntudatommal?

Az mindig nagyon fontos, hogy felismerjük és szívből megbánjuk bűneinket. Esetedben ez a folyamat már megkezdődött.

Ha esetleg katolikus hitet választottad, akkor korábbi bűneidet meg is gyónhatod, ami hatalmas segítség lehet a lelkiismeret számára, érdemes élni ezzel a nagy ajándékkal. Ha evangélikus lettél, ott is kérhetsz gyónást, bár nem szentségi lesz, de még is könnyíteni tudsz a lelkeden és bizonyára lesz néhány hasznos és lelkesítő szava a lelkésznek hozzád.

Ha esetleg olyan felekezet tagja vagy, ahol sajnos nincs lehetőséged megvallani bűneidet, akkor se csüggedj. Isten kegyelmének ez sem szab határt.

A múltadon már úgysem tudsz változtatni,így ne is tépelődj rajta,ha megtértél,és elfogadtad az Úr Jézus Krisztust uradnak megváltódnak,akkor büneid meg lettek bocsájtva.

Mert azt mondja a 2korintus5/17

Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.

18

Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;

Gondolj arra,hogy Pál apostol is amíg nem tért meg,üldözte a keresztényeket.De amikor megtért,egy olyan apostollá vált,aki rengeteget tett azért,hogy az evangélium elterjedjen a világban.

Hogyan tudta ezt megtenni?Úgy hogy a háta mögötti dolgokra nem tekintett,hanem a céljaira koncentrált.

És neked is ehhez kívánok sok sikert,és kitartást.

(#2 Úgy is elmondhattad volna mondandódat, hogy más felekezeteket nem sértel meg. E helyett kényszeres érzést éreztél, hogy előbb szól meg másokat, majd végén mellékesen válaszolj a kérdésre is.)

Egyébként a bűn megvallása pszichológian igazoltan segít a feldolgozásában.

Hát figyelj... Jézus minden büntetést elszenvedett helyetted a kereszten. Te pedig ezáltal új teremtés vagy a Biblia szerint, azaz teljes bocsánatot nyertél, ami megtörtént annak már kvázi nincs köze hozzád.

"Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden." (2 Korinthus 5:17)

Megváltód ott áll szíved ajtójánál.

Arra vár,hogy átvegye mindazt a bűnödet,amit elkövettél,s amit kifizetett a kereszten.Mindazok jogos tulajdonai.Ne sugorgasd azokat!Add neki oda,mardéktalanul.Ő elviszi azt,a "Feledés Feneketlen tavához".Beleveti azokat.A tó partján veretes figyelmeztetés áll:TILOS A HORGÁSZÁS!Sem saját,sem mások bűnei után nem szabad ott pecázni!

Megbántad azt, hogy milyen voltál régen, de mégis, 'bűnöd szüntelenül előtted van'? Valószínűleg át tudod majd érezni az

51. zsoltárt.

Szerintem jót fog tenni, ha elolvasod:) Vannak még példák a Bibliában, amik Jehova irgalmáról szólnak, például a

Zsoltárok 103:8-14, vagy az

Ézsaiás 1:18-20, esetleg a

Lukács 15. fejezete is nagyon szívmelengető lehet számodra, ugyanúgy, ahogy az

Ezékiel 18:21-23.

Ezek biztosítani fognak téged Isten irgalmáról. Érdekes, hogy az Ezékiel 18:21,22 azt írja, hogy ha a bűnös megtér, Jehova emlékezetében NEM maradnak meg a bűnei, olyan, mintha elfelejtené őket. Nem emlékezik meg róluk többé, nem rója fel őket újra és újra. És ez csodálatos dolog, és teljesen összhangban van azzal, hogy "az Isten szeretet" (1János 4:8), és "a szeretet... nem tartja számon a sérelmet" (1Korintusz 13:3,4). Gondolj bele: a Bibliát maga Isten íratta le, a benne található elveket teljesen ismeri, hisz az övéi, őt tükrözik vissza. Ha azt íratja benne, hogy mi bocsássunk meg, és ne tartsuk számon a sérelmet, mert ezt (is) jelenti a szeretet, akkor vajon ő ne tenne így? Nem, ez logikátlan lenne.

Akkor ha te megtértél, és tudod, hogy Isten nem emlékezik meg a bűneidről, te miért teszed? Nem vádolni szeretnélek, hiszen érthető a bűntudatod. Csak azt szeretném, amit te is: ha megnyugodna a téged szüntelen vádoló lelkiismereted, és ha te is meg tudnál bocsátani önmagadnak.

Még egy utolsó példát szeretnék neked felhozni: Pál apostolt. Hadd beszéljen helyettem a Biblia inkább.

Pál apostol Timóteusznak írt első leve, 12-16-ig:

"Hálás vagyok Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki erőt adott nekem, mert hűnek tekintett azáltal, hogy kijelölt egy szolgálatra, noha korábban káromló és üldöző és arcátlan ember voltam. Mégis irgalmasságot tanúsítottak irántam, mivelhogy tudatlan voltam, és hitetlenségben cselekedtem. A mi Urunk ki nem érdemelt kedvessége azonban mértéken felül bőséges volt, a Krisztus Jézusba vetett hittel és az iránta érzett szeretettel együtt. Megbízható és teljes elfogadásra méltó az a beszéd, hogy Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy bűnösöket mentsen meg. Ezek között legelső vagyok én. De azért tanúsítottak irántam irgalmasságot, hogy Krisztus Jézus általam mint a legfőbb eset által mutathassa meg minden hosszútűrését, példaként azoknak, akik belé fogják vetni hitüket az örök életre"

Pál korábbi neve Saul volt, és ezzel a névvel találkozunk a Cselekedetek könyvében is, például a 9. fejezetben. Nem tudom, hogy mindet elolvasod-e, amikre hivatkoztam, de ha mindet nem is, akkor legalább ezt: Cselekedetek 9. fejezet, és közben figyeld meg, milyen volt korábban Saul, aki aztán megtért. Látsz valami hasonlóságot közte és közted? Gondolom, ő még durvább volt.

Biztos vagyok benne, hogy Pál példája különösen megindító lesz számodra! Éld bele magad:) Szerintem ez segíteni fog.