Hol keressen társat egy keresztény?

Kedves Kérdező!

Először is: nem látom a Bibliában, hogy az embernek kellene görcsölni azon, hogy házastárs nélkül marad. Isten a házasság szerzője.

Másodszor, amit én biztosan elkerülnék, azok a társkereső portálok, legyenek azok keresztény címkével is felruházva.

Ezeket éppen az első pontban leírtak miatt érdemes elkerülni.

Harmadszor: joggal kérdezheted, (kérdezed is magadban) akkor hol? Így fogok maradni? S hasonlók...

Nem, nem fogsz így maradni. Elhangzott itt korábbi commentben, hogy az ő közösségükben vagy öregek, vagy házasok járnak... Nyilván ők is szerezték társukat valahol...

Én baptista közösségbe járok. Kicsi közösség, idősek, házasok... Amikor odakerültem, egyedülálló voltam. A csoportban, ahol szolgáltam volt egy hölgy, akivel együtt szolgáltam, akivel egy hullámhosszon jártunk. Egyedülálló volt, Ma ő a feleségem. Nem kerestem a házastársam, szolgáltam az én Uramat. Ő is ezt tette. Isten szerzett nekem házastársat, hozzámillőt. Ő volt az.

Ha további kérdésed van Kedves Kérdező, írj privátban. Szívesen válaszolok további kérdéseidre.

Előttem írónak maximálisan igaza van... keresztény vagyok énis, de ezzel szemben én speciel nem támasztom annyira azt a követelményt, hogy a párom is keresztény legyen... több okból.

Isten nem csak a keresztényeket szereti. Mint tudjuk vannak esetek amikor egyes emberek "későn" felnőttkorban keresztelkednek meg (nincs ebben semmi rossz). Párom most 3 és fél éve van velem, nem keresztelkedett még meg, de mint tudjuk Isten útjai kifürkészhetetlenek, szóval ki tudja, mit hoz még a sors... Természetesen nagyon sokat dobott volna már az elején is, ha keresztény :D, de nincs mit tenni. Rendes ember és csak ez számít... Ha Isten is úgy akarja és ezt meglátja kedvesem, hát ő is elé áll.

Nem egy pappal beszélgettem erről a témáról és mind egygetértettek velem.

Szóval én szerintem ezen ne izgulj, ha Istent szolgálod minden tetteddel, és ő is úgy akarja, majd vagy tesz róla, hogy rögtön az legyen, vagy majd azzá lesz... :)

Ne gondolkozz rajta HANEM szívből kérd=imádkozz=meditálj=álmodozz=szívből tudd, hogy mit akarsz ÉS minden nap azzal a tudattal tölts legalább 10-10 percet reggel este.

Vagy más megfogalmazásban: "Kérjetek és kaptok" de fontos hogy szívből legyen.

Egy ajándék Istentől

Nagyon csodálatos dolog volt, amikor először tapasztaltam meg azt, hogy Isten meghallgatja a kérésemet (ld. megtérésmem története). Csodálatos volt, de egyben furcsa is. Nem is mertem beszélni senkinek erről. Innentől kezdve azonban többször is kértem Isten segítségét. Mivel akkoriban a napjaimat a szerelem töltötte ki, leginkább szerelmi ügyekben fordultam Hozzá. Szerettem volna barátnőt, de kicsit féltem attól, hogy nem tartana sokáig a kapcsolatunk. Nem akartam ugyanis azt, amit a környezetemben láttam, hogy fél évig járnak együtt, azután lecserélik a barátjukat, barátnőjüket.

A megtérésem után elkezdtem gyülekezetbe járni. Amikor először mentem, kicsit ott volt a szívemben, hogy talán majd a gyülekezetben lesz lehetőségem megismerkedni lányokkal. Mivel ekkor nem voltam szerelmes senkibe, eleinte kerestem is a szerelmet. Hamar rájöttem azonban, hogy azt az ürességet, aminek a betöltését addig a szerelemben kerestem, Isten már betöltötte. Már nem ez volt az elsődleges dolog az életemben. Rájöttem, hogy az Ő hatalmában van az, hogy mikor kibe vagyok szerelmes, és Ő az, aki tud adni szerelmet az ember szívébe.

Ekkor azt kértem Istentől, hogy addig nem szeretnék szerelmes lenni, ameddig nem abba leszek szerelmes, aki a feleségem lesz!

Tudtam, hogy Ő meghallgatta a kérésemet. Nem is foglalkoztam ezzel ezután. Nem kerestem a kapcsolatokat, nem futottam a lányok után, egyszerűen rábíztam ezt a dolgot az Úrra.

Nem sokkal később Csilla is elkezdett járni a gyülekezetünkbe, és később elkezdtünk mindketten Biblia órákra járni. Itt körülbelül tizen voltunk és hetente egyszer találkoztunk. Csillával azonban nem beszélgettem soha, köszönőviszonynál több nem is alakult ki közöttünk.

Elkezdődött viszont valami a szívemben. Nem nevezném ezt még szerelemnek, sőt, nem is akartam szerelmes lenni! Jó hosszú ideig el is hessegettem magamtól ennek a gondolatát. Ez körülbelül másfél évig sikerült is. Ekkor egy Istentisztelet után, amikor hazamentem és imádkoztam, kimondtam Isten előtt azt, hogy én szerelmes vagyok Csillába. Egyből eszembe is jutott a nem sokkal a megtérésem utáni kérésem, miszerint nem szeretnék addig szerelmes lenni, ameddig nem abba leszek szerelmes, aki a feleségem lesz. Meg is kérdeztem Istentől, hogy akkor most mi a helyzet, tényleg Csilla lesz a feleségem? Nem felejtem el a válaszát és azt, ahogyan akkor az Úr megszólított. Egy bibliai verset juttatott eszembe Jakab leveléből:

"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka." (Jak 1:17)

Azt mondta, hogy ez Csillára vonatkozik, hogy ő egy jó adomány és tökéletes ajándék a számomra, és ez Tőle van, Tőle kapom. Nem tudom szavakkal leírni, mit éreztem ekkor... Innentől kezdve viszont nem volt kérdéses számomra az, hogy Csilla lesz-e a feleségem. 100%-os bizonyossággal tudtam, hogy ő lesz, pedig ekkor Csilla még semmit se tudott az egészről!!!

Egyszer hallottam valakitől, hogy addig ne mondjad egy lánynak, hogy szereted, ha utána föl nem teszed neki azt a kérdést, hogy hozzám jössz-e feleségül! És ugyanez fordítva, hogy ne kérd meg egy lány kezét addig ameddig nem mondtad neki, hogy szereted!

Három hónappal később dőlt el a szívemben, hogy most már szeretném, ha Csilla is tudna erről a dologról, és szeretném megkérni a kezét. Elkértem valakitől a telefonszámát és egy vasárnap reggel, 2002. szeptember 15-én felhívtam, hogy szeretnék vele találkozni. Ő akkoriban vasárnap délelőttönként egy nemzetközi gyülekezetben gyerektanítóként szolgált, úgyhogy azt beszéltük meg, hogy az alkalom végén ott találkozunk. Leültünk egy félreeső helyen és ott beszélgettünk. Elmondtam neki azt, ami a szívemben volt, hogy hogyan vezetett Isten, és hogy szeretném, ha a feleségem lenne.

Nem mondott nekem akkor sem igent, se nemet. Elmondta, hogy most éppen valaki másba szerelmes, de ha tényleg ez Isten akarata, akkor szeretne ő is így érezni irántam! Megbeszéltük, hogy hetente egyszer találkozunk kettesben, hogy egy kicsit jobban megismerhessük egymást, mert szinte alig tudtunk valamit egymásról.

Általában a Népligetben vagy pedig az Orczy-kertben találkoztunk, sétáltunk egyet és beszélgettünk. Ez körülbelül másfél hónapig tartott, amikor egyszer ugyanis Csilla felhívott telefonon, hogy egy darabig függesszük fel a randevúkat. Nem nagyon tudtam ezt akkor hová tenni, arra gondoltam, hogy biztosan valamit elrontottam, vagy valamivel megbánthattam Csillát, de nem erről volt szó.

Körülbelül két hónap múlva, év végére jutott el Csilla odáig, hogy az érzelmeit és a saját akaratát ténylegesen ki tudta engedni a kezéből, és azt tudta mondani Istennek, hogy legyen meg az Ő akarata. És miután ezt megtette, a számára is adott Isten bizonyosságot arra vonatkozóan, hogy én leszek a férje. Egy bibliai versen keresztül, amit a gyülekezeti szilveszteri alkalomkor húzott:

"Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útjaitok az én útjaim, így szól az Úr!" (Ésa 55:8).

És nemcsak bizonyosságot adott a szívébe, hanem az érzelmeit is megváltoztatta az Úr, és adott szerelmet is a szívébe irántam. Mivel máskor nem volt rá lehetőség, Csilla ekkor adta oda a karácsonyi ajándékomat. Amikor átadta nekem, említette, hogy szeretne velem majd újra találkozni. Ekkor még nem is sejtettem, hogy a szívében eldőlt, hogy igent fog mondani. Néhány nappal később, 2003. január 17-én meg is tette.

:) :) :)

Ezután kicsit több, mint 1 évig voltunk jegyesek, és 2004. február 7-én összeházasodtunk...

"Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek." (1 Kor 2:9)

Én jártam egy keresztény közösségbe. Nem akarlak kiábrándítani, de Dunát tudnék rekeszteni azokkal a sztorikkal, mikor Isten szólt, megígért valamit, stb, az illető elvette az Úrtól, hogy ő lesz a társa, aztán dehogyis lett. Sokkal több ilyen van, mint ami összejön. Ez azért van, mert ha az ember szerelmes vagy valamiben nagyon hisz, azt belemagyarázza az igébe.

Én szerelmes voltam egy srácba, millió igém volt rá, még a karácsonyi ajándékozáskor is az én nevemet húzta 40 ember közül (égi jelnek hittem, mint minden történést az életemben), még Ábrahám történetét is belemagyaráztam (Hitt az Istennek és beteljesedtek azok, amiket az Úr néki mondott), de nem lett belőle soha semmi.

Más fiúnak meg engem mutatott az Úr, még ma is kiráz a hideg, ha arra a skizofrénre gondolok (tényleg az volt, kezelték, előbb akasztom föl magam a templomtoronyba, minthogy hozzám érjen).

De annyi esetben láttam ezt, hidd el, az Úr megígérte így meg úgy, aztán nagy pofára esés. Csak ezekről nem szoktak bizonyságot tenni, meg az ilyen emberek általában el is mennek a gyülekezetből és nincsenek köztudatban.

Ne haragudj, de mivel érintettségem okán ez nekem gyenge pontom, én nem bírtam ezt szó nélkül hagyni.

Amúgy mindig erről álmodoztam, de mostanában beérem hús-vér palikkal, akik nem hívők és nem azért nem csalnak meg, mert pokolra jutnak különben, hanem azért mert szeretnek. És ha megcsal, akkor ennyi volt, de legalább már nem kábítom magam rózsaszín hülyeségekkel.

Istentől való társ nincs. És neked rendelt társ sincs.

Ha neked vagy neki Isten ezt mutatta, az azért volt, mert vágytatok rá, és belemagyaráztátok. De ha ez így működik, akkor tök jó, erre a téveszmére elég biztosan lehet alapozni, ezt igazolhatom, azokban a kapcsolatokban, ahol szilárdan hittek benne mindketten, valóban működött, bár a kapuzárási pánik olykor ott is közbeszólt...És keresztény házasságokról írok.