Miért érdemes hálásnak lenni?

"(Zsoltár, szombati ének.) Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni; reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hűségedet, tízhúrú hárfával és lanttal, énekkel és muzsikával. Tetteid, Uram, örömmel töltenek el, kezed művein ujjongok: „Mily fönségesek a tetteid, Uram, s gondolataid nem lehet kifürkészni!” (92.Zsolt.1-6)

A zsoltáríróval együtt,tapasztalatból mondhatom,azért jó Istennek hálát adni,mert a hálaadás élvezetes,jó dolog,amely boldogságunk alap feltétele. Netán te ismersz boldog, és hálátlan embert? A hálaadáskor-embernek,és Istennek-kifejezzük azt,hogy megajándékozottak vagyunk,tehát valaki értékesnek,és fontosnak tart tart minket. Amikor kimondjuk,vagy más félreérthetetlen módon kifejezzük hálánkat,először,másodszor,és harmadszor önmagunkban tudatosul megajándékozottságunk öröme. Minél sűrűbben kifejezzük hálánkat,annál boldogabbak leszünk.

Sok szülő számára világos elv,hogy amit gyermekének sokszor elmond,az rögzül abban. Ha egy szülő szeretné,hogy gyermeke szófogadatlan,rossz gyermeke legyen,akkor sokszor kell emlékeztetnie gyermekét minden rossz,és engedetlen esetére. A gyermek tanul,és szülője minősítéseihez igazítja önmagát. Ennek,az ellenkezője is igaz. Ha egy botlásánál,gyengeségénél arra emlékeztetjük,hogy ez nem ő volt,csak egy ismeretlen ő,hisz az igazi ő jó,és engedelmes,a gyermek méltóvá válik a szülője dicséretére.

A hálás megelégedettség kifejezése megóv a boldogtalanságtól. Az első emberpár megalkotásakor Isten,megelégedetten kijelentette:"Minden igen jó!",vagyis tökéletes,és hibátlan.Ha Isten ezt állította,jónak látom hinni szavában,azonban minden jó,és tökéletes elrontható. Lucifer,a "Jó,és gonosz tudása fáján"kígyó képében tekeregve,a tökéletest,és jót kérdőjelezte meg.(Ismerte a 20.sz-i reklámtudományt,hogy a hiány nem léte esetén mesterséges hiányérzést kell kelteni.)"Valóban azt mondta Isten,hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?"-kérdezte."Nem,mindről ehetünk,csak erről az egyről nem,s meg sem közelíthetjük ezt..."(lódította hozzá ez utóbbit Éva),s most jön a reklámfogás:"Tudja az Isten,hogy amennyiben esztek erről,olyanok lesztek,mint Isten.Jót,és gonoszt is ismerni fogtok."...Valóban "isteni dolog" ismerni fájdalmat,betegséget,és halált?

A hála alapfeltétele,a megelégedettség,istenfélelemmel. El kell ismernem,hogy mindaz,amivel rendelkezem,az boldoggá tesz.Bár törekedhetek jó dolgokért,de nem azért,mert azok nélkül boldogtalan lennék. Jákob elégedetlen volt,hogy Izsák ifjabb gyermeke volt.Bátyjától becstelenül kicsalta,az elsőszülöttségi jogot.Boldogtalannak gondolta magát,az elsőszülöttnek járó áldás nélkül,s így becsapta öreg,vak édesapját.Lábán rokona vagyonára vágyott,s becsapta őt,de apósa is alaposan becsapta,amikor nászéjszakájára nem szerelmét,hanem annak nővérét kísérte ágyába.Az elégedetlenség,és az anyagiakra való féktelen vágy kísérte mindaddig,míg Isten meg nem áldotta,a Jabbok révénél.Ott,-először életében-unszolta bátyját,hogy a számára előkészített ajándékot fogadja el.Jákob,-a csaló-legyőzte önmagát,és Izrael lett,aki küzdött Isten angyalával,és győzött.

Te küzdesz-e elégedetlen önmagaddal,és néha győzöl-e? Mi uralkodik benned,az elégedetlenség,vagy a hálaadás? Ha te is boldogulni akarsz,kérd Isten áldását,hogy győzhess önmagad felett,és töltse ki minden napodat a hálaérzés!