Honnan tudni hogy a 4 Bibliai evangélium tényleg mind ihletett írások?

A II. sz. végére a "mainstream" kereszténység már a mai 4 evangéliumot használta fő Istentiszteleti szövegként.

Nem az volt, hogy leültek és eldöntötték, hogy ezek bekerülnek a kánonba, ezek meg nem, hanem gyakorlati úton kerültek be a kánonba iratok. Amiket hitelesnek tartottak, ÉS használtak is a keresztények szakrális szövegként, azokat válogatták be.

A négy evangélium Jézus legfontosabb cselekedeteiről legalább 2-3-szor is beszámol összhangban a mózesi törvénnyel:

Ján 8:17 A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.

Erről a négy evangéliumról elmondható, hogy ismerték a szerzőket, és sem egyenként önmagában, sem egymással szemben nem tartalmaznak feloldhatatlan ellentmondásokat, vagyis hiteles tanúbizonyságok a mózesi törvénnyel összhangban. Persze ha valamelyik ateistának az a vágya, hogy találjon benne ellentmondást akkor olvashatja úgy is, de az nem valódi ellentmondás, csupán a szöveget kell pontosan forditani.

Nem beszélve arról, hogy a 12 apostol nem csak szóban hanem az életével is vállalta a tanúságot.

Elmondható, hogy a 4 evangélium nem csak a mózesi törvény szerint, hanem az akkori rabbinikus jog és a mai római jog szerint is hiteles történelmi tanúság Jézusról. Mimd az életéről, mind a haláláról és feltámadásáról.

Ezért nevezi a Biblia a benne hívő embereket igaz embereknek, akik pedig valószinűségi alapon, meg világnézeti alapok miatt nem fogadják el, azokat jogtalan, "hamis" embereknek. A görög "dikaioó" jelentése: megigazul, törvényesnek tekint/nyilvánit, sőt a "diké" szótő jogot jelent, tehát jogszerű ember. Aki elfogadja a 4 evangélium bizonyságtételét az mimtegy biró, igazságos itéletet hoz, és Isten szemében igazságos ember.

A legkésőbb keletkezett János evangéliuma. János mind a 3 korábbi evangéliumot olvashatta és helyben is hagyta, és azért irhatta meg az övét, hogy kimaradt eseményekkel is kiegészitse a másik hármat. Ő is mint szemtanú írja le az eseményeket.

Ajánlom a témában Ruff Tibor értékes gondolatait:

[link]

Szia kedves kérdező

Onnan tudjuk, ahonnan a többi 62 könyvről is tudjuk.

Röviden nem tudom leírni neked, de ha szeretnéd, akkor jelezd kérlek.

Szia!

Egy evangélium nem azért kanonikus (a Bibliába tartozó) , mert az újszövetségi egyház annak ismerte el. Tekintélyét önmagában hordozza. Azért kanonikus, mert Istentől ihletett kinyilatkoztatás, mert Isten Igéje, nem pusztán emberi beszéd. Egy kanonikus irat akkor kanonizált, ha az egyház felismerte, illetve elismerte kanonikusságát és a kánon gyűjteményébe sorolta.

Maga az Újszövetség dokumentálja első helyen, hogy a benne foglalt iratokat igen korán kezdték gyűjteni. Lk. 1:1-4 tanúsága szerint az evangélium írása idején már számos, Jézus életét és tanításait megörökítő írás volt ismert.

"Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára" (I. Tim. 5:18)

Ezen a helyen Pál apostol "Írás"-ként egymás mellett idéz Mózes V. könyvéből (25:4) és Lukács evangéliumából (10:7), tehát Lukács evangéliuma ekkor már ismert és elismert volt, mint az Írás része.

A II-IV. századi egyházatyák, Papias, Polycarpus, Ignatius, Justinus Martyr, IrenĹus idéznek különböző újszövetségi iratokból "ezt mondja az Úr", "meg van írva", "ezt mondja az Írás" formulával. A legkorábbi, legfontosabb tanú pedig a Didaché című irat, amely szintén így idéz.

A II. század közepén Marcion gnosztikus eretnek tanító megállapította a maga kánonát, amelybe az evangéliumok közül csak Lukács evangéliumát (átalakításokkal), az apostoli levelek közül pedig csak Pál tíz levelét foglalta bele. Ez az ellenkánon mutatja, hogy a szent iratok gyűjteményének fogalma ekkor már létezett a keresztény gyülekezetekben.

Az ún. Muratori kánonjegyzék i. sz. 170 körül keletkezett, latin nyelvű, töredékes irat. 22 újszövetségi iratot sorol fel, és rövid megjegyzéseket tesz az egyes iratokkal kapcsolatos adatokról a kanonikusság szempontjából.

A régi szír és latin fordítások is érdekesek, amelyek a II. század végén keletkeztek, 22 illetve 23 iratot tartalmaznak az Újszövetség 27 iratából.

Az egyháztörténetíró Euszebiosz (i. sz. 340 körül) az Újszövetség valamennyi iratát felsorolja, de megemlíti, hogy hat könyvvel kapcsolatban egyesek ellenvetéseket támasztanak.

Az apokrif evangéliumokat semmilyen egyházi fórum nem kanonizálta, még a tridenti zsinat sem.

Üdv. Péter