Miért gondolja a többség Istent tőle különálló létezőnek?

A kérdés jó, az indoklás nem. Abból, hogy Isten a saját képmására teremtette az ember, még nem következik a teljes azonosság, az meg végképp nem, hogy az ember ne lenne Istentől különálló létező. De az ember és Isten ontológiai azonosságának gondolata (autoteizmus) nem teljesen alaptalan. A hindu hitvilágban például ez egy alapvető elképzelés, és talán a kereszténységgel sem összeegyeztethetetlen, bár kétségtelenül eltér a hagyományos értelmezéstől. Ajánlok ezzel kapcsolatban egy érdekes írást:

[link]

"Ha minden ember egy szemèlyisèg akkor èrthető, hogy Jèzus mièrt szeretett feltètel nèlkül mindenkit."

Az alapgondolat nem rossz, csak itt félrevezető a "személyiség" fogalom használata. Ha fenn is áll az ontológiai azonosság, az csak az ember isteni lényegére érvényes. A személyiség viszont pont a felszínen megjelenő elkülönültséget jelenti, tehát értelemszerűen nem lehet egy. Épp a személyiség (ego) az, ami az egység útjában áll.

"Ha minden ember egy szemèlyisèg akkor èrthető, hogy Jèzus mièrt szeretett feltètel nèlkül mindenkit."

Aham, akkor jól értettem. Szerintem azt a tényt, hogy minden ember egy személy simán a józan ítélőképességgel kizárhatjuk.

Az emberiségben egy vér csörgedezik. Nem vagyunk egy személy, de mind testvérek vagyunk

Az,nyilvánvaló,hogy az ember képtelen-akár egy egysejtűbe-életet teremteni.Innentől kezdve a kérdés értelmetlen.

A teremtés történek szerint a megteremtett ember úgy hasonlít Istenre,mint egy tükörben lévő képmás a valóságra.(Az előző két dimenziós,és láthatósága a tükör előtt állótól függ.)

Privát üzenetet nem tudok küldeni, ezért itt válaszolok röviden:

Nem egészen értek egyet. Az indiaiak már több mint 2000 éve az isteni lényeget tisztelik egymásban, mégsem sikerült egy konfliktusmentes társadalmat létrehozniuk. Az ember mindig és mindenhol csak ember. Számít a felfogás is, és nyilván tudunk valamennyit pozitív irányba változni, de az emberi természet erősebb, így csodát tenni nem tudunk, mindig visszaesünk ugyanazokba a hibákba. Erről szól a Biblia, többek között.

Az Istentől való elszakítottságunk, és így az egymástól való különállásunk is olyan mértékű, hogy ezt nem tudjuk ilyen könnyen, egy kis pozitív gondolkodással megugrani. Az egységet az ember csak nagyon-nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudja magától elérni. A kereszténység szerint egyáltalán nem, ezért van szüksége Isten kegyelmére, a hinduizmus és buddhizmus szerint képes rá, de csak nagyon nehezen, sok-sok reinkarnáció folyamán gyakorolt elszánt törekvéssel. Olyan vallás vagy szellemi irányzat tudtommal nincs, ami könnyű sikert ígér ezen a téren.