Hamis kereszténység?

Ez így igen. De szerintem egyszerűbb lenne külön, Mert ha tovább folysz, mi lesz a gyerekeitekkel? Megkereszteltetitek oké, jár hittanra oké, de hogyan akarod keresztényi / katolikus szellemben nevelni vagy nem veszel részt a nevelésében? És ha ők vasárnap templomba mennek te mindig otthon maradsz és mit mondasz a gyerekednek? És mit mondasz ha hittanon azt mondják neki a pokolra fogsz jutni és ő ezt komolyan veszi?

Mert ennyire vallásos családban ez fontos lehet. Én nem hoznám a gyerekemet ilyen helyzetbe.

"Ja és nálunk nem engedik a vegyes házasságot,csak megkereszteltek házasodhatnak templomban...vagy aki fizet érte nem kis összeget.=S"

Ez nem felel meg a valóságnak.

" 4. A valláskülönbség

a) Jellege: tisztán egyházi akadály. Célja a katolikus fél hitének védelme, valamint a katolikus családok kialakulásának támogatása

b)Terjedelme: érvénytelen a házasság két olyan személy között, akinek egyikét a katolikus egyházban keresztelték, vagy oda felvették, és abból formális cselekedettel nem távozott, a másik pedig nincs megkeresztelve.

c)Felmentése: egyházjogi jellegű, felmentést a helyi ordinárius adja "

A megyéspüspökhöz kell fordulni és ő megadja az engedélyt.

Én is azokkal értek egyet, akik azt mondták, hogy talán jobb lenne külön...Ha ilyeneket mondott a párod, akkor valóban ez még sok nézeteltérést fog köztetek szülni, mivel úgy tűnik elég "fanatikus", ha hagyná, hogy ez közétek álljon:S

Mindenesetre drukkolok neked, és írd le, hogy mire jutottatok! Kíváncsi vagyok, remélem belátja, hogy ez a vallás-dolog a családja és talán az ő agyára is ráment kicsit:)

Szerintem ha ő így áll hozzá, akkor tényleg át kellene gondolnod, hogy vele akarsz-e élni. Ha tényleg szeretnétek egymást, akkor vagy neked nem lenne kérdés, hogy ezt megtedd a kedvéért, vagy neki nem lenne kérdés, hogy elfogadja, hogy te ezt nem szeretnéd.

Így viszont szerintem nincs értelme az egésznek.

Azt gondolom, hogy ilyen típusú különbségeket akkor lehet áthidalni, ha van valami "közös pont", amiről mindkét fél úgy gondolja, hogy saját értékrendje szerint is felette áll annak, ami elválasztja őket.

És akkor is nagyon sok munka és kompromisszum szükséges a megoldás megtalálásához - viszont nagyon sokat lehet fejlődni, érni egy ilyen kapcsolatban.

Szerintem.

Én egyébként egyszer jártam egy nagyon-nagyon katolikus fiúval. Szinte tökéletes volt, kedves, rendes, komoly gondolkodású, de nem elvakult, rajongott értem, és mellesleg olyan megjelenése volt, hogy tényleg csak a fehér ló hiányzott alóla. Az összes barátnőm odáig volt tőle.

És mégis, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni ezekkel a nagyon-katolikus dolgokkal, amikről tudtam, hogy soha nem lennék képes hinni bennük, legfeljebb megértőnek érezni magam a hite felé. Néha olyan szinten nem találtuk a közös hangot, a legnagyobb igyekezet ellenére sem, mintha nem is ugyanarról a világról beszélgettünk volna.

Úgy gondoltam, hogy egy komoly és őszinte kapcsolathoz ennél több kell. Úgyhogy szakítottam vele. Rémes volt, de biztos, hogy mindkettőnknek így lett jobb.

Ps. Sokan szeretnek felháborodni azon, hogy "dehát hogy lehet ennyire túlértékelni a vallást" (tudniillik hogy két embert ez válasszon szét). Valójában nyilván nem a matrica választja szét őket, hanem a gondolkodásbeli különbség, amit a matrica takar.

És igen, a saját gondolkodásunkhoz, identitásunkhoz való ragaszkodás ennyire fontos dolog.