Mit jelent alázatosnak és tiszteletteljesnek lenni?

Inkább egyfajta kölcsönös tiszteletnek kellene kialakulnia;

"1Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. 2Ez az első, ígérettel egybekötött parancs: „Tiszteld apádat és anyádat, 3hogy boldog és hosszú életű légy a földön.” 4Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint."

Két különbző féle sérelmet említenék meg. Lehet féltőn szerető, amikor csak javadat akarják, bár te sérelemnek érzed.

De olykor sajnálatos módon nem erről van szó, hanem bűnt követ el a szülő gyermeke és Isten ellen is. Ez ellen nem tiszteletlenség szólni és tűrni. Persze ezt is lehet különböző stílusban, nekünk keresztényként arra kell törekednünk, hogy finoman, ne sértő módon tegyük.

Hát azt hogy nem ártasz senkinek. Ismered a felsőbbet, és aszerint cselekszel, vagyis már tudod, ezért tudsz alázatos és tiszteletteljes lenni, vagyis kedvesnek is jelenti. Ez azt is jelenti hogy boldogság nélkül sosem tudsz alázatos, és tiszteletteljes maradni.Csak azért irok még, mert nem akarom hogy majd elégedetlenség legyen meg ilyesmi, de mostmá megyek majd és nyugi van

miért? mert ezt a műveletet számtalanszor meg kell ismételni, és a következőböl is kinő majd a mostani. a társaságtól vagyis hogy az teszi azzá (?), de a lényeg a fokozatosság, az majd alakitja, és végig teljes tudattal történik...tehát akármi lesz belőle, annak meg kell történnie.

Szervusz

Alázat:

Olyan magatartás, amelyre nem jellemző a büszkeség vagy az önteltség. Az alázat nem gyengeség, hanem olyan viselkedés, amely Jehovának tetsző gondolkodásból fakad.

A Héber Iratokban az „alázat”-nak fordított szó egy olyan alapszóból (ʽá·náʹ) ered, amelynek a jelentése: ’nyomorgatott; megalázott; elnyomott’. Az ebből az alapszóból származó szavakat különféleképpen fordítják: „alázat”, „szelídség”, „nyomorúság” stb. Van még két másik héber ige, amely az „alázat” gondolatát hordozza, mégpedig a ká·naʽʹ (szó szerint: ’megaláz[za magát]’) és a sá·félʹ (szó szerint: ’alacsony; lealacsonyodik’)

A Keresztény Görög Iratokban a ta·pei·no·phro·szüʹné szó a ’lealacsonyít’ jelentésű ta·pei·no ʹó és ’az elme’ jelentésű phrén szavakból tevődik össze. Ezt a görög szót „alázatosság”-nak, illetve egyetlen szövegkörnyezetben „alázatoskodás”-nak fordítják.

Az ember úgy válhat alázatossá, hogy a Bibliában vázoltak alapján elgondolkodik az Istennel és az embertársaival való kapcsolatán, majd átülteti a gyakorlatba a tanult alapelveket. A hith·rap·pészʹ héber szó, amelyet így fordítanak: „alázd meg magad”, szó szerint a következőt jelenti: ’taposd el magad’.

TISZTELET

Az a különleges figyelem, illetve hódolat, amelyben egy olyan személyt részesítenek, aki méltó a megbecsülésre; olyan elismerés és kellő nagyrabecsülés, melyet egy dolog, de főként egy személy, illetve az ő tulajdonságai, érdemei, tisztsége, állása vagy hatalma iránt fejeznek ki. A Szentírás eredeti nyelvein több szó is hordozza a mások iránt érzett tisztelet, azaz egészséges félelem gondolatát.

Elsődlegesen a héber ká·vódhʹ szó jelenti azt, hogy ’tisztelet’. Ennek a szónak a betű szerinti jelentése az, hogy ’súlyosság’.

Tehát akit tisztelünk, annak „súlya van”, azaz jelentős a szemünkben.

Tehát mélységes tisztelet és nagyrabecsülés kimutatásával tiszteljük a másikat.

Ha igazságtalanság ér.

erre a legjobb példa Isten, és a Fia Jézus.

Őket valóban igazságtalanul bántják sértegetik, de nem éltek a sem a hatalmukkal, sem a haragjukkal vissza.

Jézus gyermekkorától fogva példát mutatott az alázatosság terén

Noha a nevelő szülei, József és Mária nem voltak tökéletesek, Jézus alázatosan „továbbra is alárendelte magát nekik”

Bátorító látni Jehova alázatosságának azt a bizonyítékát, hogy ő hajlandó megosztani a felelősséget, és hallgatni másokra. Bámulatos, hogy egyáltalán megtesz ilyesmit, hiszen nincs szüksége segítségre, sem tanácsra

A Biblia ennek ellenére több esetről is beszámol, amikor Jehova ilyen módon megalázta magát.

Az alázatosság egy másik szép tulajdonságban, az ésszerűségben is megnyilvánul.

A bibliai szóhasználatban az „ésszerű” szó betű szerinti jelentése: ’hajlékony’rugalmas.

A 3. kérdésedre, az utolsó mondatod a helyes.

Jézus csodálatos módon alkalmazkodott a szüleihez, de tisztelettel emlékeztette pl, az Édesanyját arra, hogy ne szóljon bele a feladatának elvégzésébe.

Ha már nem laksz a szüleiddel, akkor is éreztesd velük a tiszteletedet, de ésszerűen magyarázd el, hogy nem helyén való, az ha továbbra is megalázzanak, vagy úgy kezeljenek, mint ha a rabszolgájuk lennél.

Használj Biblia verseket, az érvelésedbe, és ami nagyon fontos, hogy olyan légkört teremts, amiben egyikőtök sem feszült, vagy frusztrált.

Az alázat első sorban az Istennek való alávetettség, másodsorban az Isten által fölénk rendelt emberi tekintélynek való alávetettség. Semmiképpen nem jelenti a minden embernek való önkéntes alávetettséget, annál is inkább nem, hogy az igazságot képviselő ember eleve kénytelen szembemenni a közgondolkodással, és ahol csak kinyitja a száját az igazság nevében, háborúságot és megosztottságot idéz elő. Nem véletlen, hogy Jézus azt mondja a tanítványainak, hogy Ő nem azért jött, hogy békességet hozzon a földre, hanem azért, hogy kardot, fegyvert hozzon. Mert aki csak Jézust választja és képviseli, háborúságot fog elszenvedni első sorban a meg nem tért családtagjai részéről, másodsorban a világot képviselő társadalom felől. Egy alázatoskodó ember erre képtelen, mert mindig a másiknak ad igazat a békesség kedvéért. Ez Jézus Krisztustól idegen, így a kereszténységtől is az. A Biblia az alázatoskodást nem is az erények, hanem a test cselekedetei között sorolja fel:

"Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók." (Kol 2,18-23)

Ez természetesen a hamis alázatra vonatkozik, nem az Istennek való alávetettségre.

A valódi alázat az emberi szív alázata Isten és Isten dolgai előtt. Éppen ezért mondja Pál apostol, hogy egymást különbnek tartsátok magatoknál. Itt az egyházon belüli egymáshoz való viszonyulásról van szó. Semmije nincs a megtért embernek, amit a maga kezének, bölcsességének vagy előrelátásának köszönhetne. Ha mégis van ilyen, akkor is, az ügyességét, a bölcsességét és előre látását is Istennek köszönheti, ezért minden eredményért Istennek adja a dicsőséget, és mindig megmarad az igazság iránti éhség és szomjúság állapotában, azaz az isteni korrekció felé való nyitottságban, és nem felejti el, hogy honnan jött. Természetesen előfordulhatnak az ember állapotában hullámzások, de a hívő ember mindig igyekszik a helyére kerülni, akkor is, ha egy fuvallat messzebb sodorja a céljától.