Ha Isten mindenható és ő örökké fogva létezett, akkor mit gondoltok a példabeszédek 8:22-es verséről?

Warwick Montgomery, keresztény hitvédő, a Simon Greenleaf Jogi Iskola egykori dékánja modott egyszer egy anekdotát:

Volt egyszer egy ember, aki azt hitte, hogy meghalt. Aggódó felesége és barátai elküldték a közelben lakó ismerős pszichiáterhez. A pszichiáter elhatározta, hogy oly módon gyógyítja meg az illetőt, hogy meggyőzi őt egy tényről, amely ellent mond annak a nézetének, hogy halott. A pszichiáter azt az egyszerű igazságot választotta, hogy a halottak nem véreznek.. Egészségügyi szövegeket olvastatott a páciensével, hullaboncolásokat nézetett vele, stb. Több heti munka után a páciens végül azt mondta: "Jól van doktor úr, meggyőzött. A halottak nem véreznek." Ekkor a pszichiáter megszúrta a páciens karját egy tűvel, akinek folyni kezdett a vére. A férfi eltorzult és holtsápadt arccal nézte a karját, majd felkiáltott: "Te jó ég! Hát mégis véreznek a halottak!"

Mongomery megjegyzi:

Ez a példázat azt mutatja, hogy ha az ember kellő kitartással ragaszkodik a megalapozatlan előfeltevéseihez, akkor a tények semmit sem változtatnak, és megteremtheti saját, valóságtól elszakadt világát, amelyre a valóság nem hathat. Ez az állapot (melyet a filozófusok szolipszizmusnak, a pszichiáterek autisztikus pszichózisnak, a jogászok pedig elmebajnak neveznek) egyenértékű a halállal, mert megszakadt a valós világgal való kapcsolat. A példázatban szereplő ember nemcsak halottnak hitte magát, hanem az is volt, mert a tények már semmit sem jelentettek számára.

Ezt a fajta vakságot amúgy tipikusan a megtévesztő gonosz szellemek befolyása okozza:

2. Kor. 4:

3 Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: 4 A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsõséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.

Kegyelmet kívánok neked!

„Itt szentháromság mellett érvelők vannak csak ??”

Nem, hát te is itt vagy, sem?

„A Biblia nem tanít erről,még csak ez a szó sem szerepel benne!”

A trinitástan a bibliai adatokat összegzi: csak egy Isten van, ugyanakkor három személy van, aki természeténél fogva olyan, amilyen csak Isten lehet, és aki olyasmit tesz, amit csak Isten tehet. Isten három személyben egyetlen Isten: Atya, Fiú és Szentlélek. Ez nem értelmetlen, csak értelemfeletti, a teremtett világban példátlan: Isten ui. nem hasonlít emberi elképzelésekhez (vö. Csel 17:29). Különben nincs benne a Bibliában a "Jehova", a "teokratikus szervezet" kifejezés sem.

„Jézus sosem mondta ,hogy ő Isten ,sőt ezt mondta :"Az Atya nagyobb nálam ..."(János14:28)”

De a Biblia nem csak az ő szavait idézi, és az Újszövetség számtalan helyen Istennek nevezi, mint azt idéztem is. Azt meg, hogy az adott helyzetben nagyobbnak mondta, az érthető hiszen Zsid 2:9 írja, hogy kisebbé LETT, és Fil 2. fejezetnél azt, hogy kiüresítette magát. Ez nem változtat az ő istenségén.

„Ezzel az érveléssel ,hogy "Erős isten"nem lehet bizonyítani Jézus Istenségét…”

Dehogynem, hiszen Ézs 9:5 vö. 10:21, Neh 9:32, Jer 32:18, 5Móz 10:17, ui. a "hatalmas/erős Isten" Jehova címe.

„…hiszen szerepel a Bibliában olyan is ,hogy "e-világ istene Sátán "(2korintusz 4:4)

Akkor ennyi erővel Sátán is Isten ?”

A Sátánt nem is mondja örökkévalónak, imádandónak, Atyával egynek, stb. A sátánt nem istennek mondja, hanem, hogy a bűnös világ számára az, de lényegénél fogva nem.

„Végül is igen ,a Biblia is mondja ,hogy "Van sok isten és van sok úr "(1korintusz8:5,6)”

Elég rosszul idézted: 1Kor 8:5 Vannak úgynevezett (annak hitt, annak tekintett) istenek, ti. a pogány vallásokban; vö. 8:6 "...nekünk mégis egyetlen Istenünk van".

„Az emberek számára sok isten van ,de teremtő Isten csak egy (Zsoltárok 83:18,19)”

Igen, és az ez egy Isten több, mint az Atya: Fiú és Szentlélek is.

„Az isten kis betűvel írva a Bibliában ,isteni tulajdonságokra utal ,az pedig van Jézusnak is és Sátánnak is ,a nagy betűvel írt Isten pedig magára a Teremtő Istenre utal !”

Márpedig nem „a Bibliában” van kisbetűvel írva, hanem az Őrtorony házi fordításában, amit azért készítettek, hogy alátámassza a társulat dogmarendszerét. Szóval érdekes a Társulat gondolatvezetése: a kiadványaikat olvasónak az "isten" szóról mindenképpen az Atyára kell gondolnia, de ha a Biblia a Fiút nevezi annak (lásd Jn 1:1.18, 20:28 stb.), akkor azonnal az "isten" szó elrelativizált értelmére kell gondolnia mint "címre" (?). Az eredeti görög szöveg és a 7-8. század előtti görög másolatok azonban nem tettek különbséget nagy "I" és kis "i" között, hiszen kizárólag nagy betűket használtak. Egyedül Isten a teremtő (1Móz 1:1, Neh 9:6, Zsolt 102:26, Ézs 44:24, 45:12,18, Csel 7:49-50, 17:24, Zsid 11:3). Teremtő az Atya (Ef 3:14-15), a Fiú (Jn 1:1-4, Kol 1:16, Zsid 1:2) és a Szentlélek (1Móz 1:2, Jób 33:4, Zsolt 104:30), mégsincs három teremtő Isten, csak egy.

„Születés vagy teremtés teljesen mindegy ,mindkettő szerepel Jézus esetében !”

Nem teljesen mindegy, ez csak ilyen baltával nyomulás izé. A születés és a teremtés bizony két külön aktus. De pont erről van szó: a Fiú az Atyától nem "valamikor" született, hanem az idő kezdete előtt, vagyis amikor még nem is volt idő, így nem beszélhetünk arról, hogy lett volna "idő" amikor az Atya "egyedül" volt, hiszen a Fiú már akkor született tőle, amikor még idő sem volt. Ezt fejezi ki a Jn 1:1 eleje: "Kezdetben volt az Ige..."

Teremtménynek viszont sehol nem nevezi a Biblia, hiszen ő „Egyszülött” nem pedig teremtetett.

„Az a baj ,hogy kiragadtok részleteket ,amikből úgy gondoljátok,hogy igazolja a tanításaitokat !”

Hát az éppen inkább kend felekezetére jellemző.

„Mind ismeretesek ezek a versek ,amiket felhoztok ,ha ezek igazak lennének ,nem ütközne más bibliai részekkel.”

Nem is ütköznek, csak Őrtornyos fejekben.

„Azon el sem gondolkoztatok igazán,amiket kérdeztem ,csak ömlesztettétek a szokásos válaszokat.”

Dehogynem a válasz pont erről szólt

„De nem állják meg a helyüket.Pl:Ha tegyük fel ,Jézus a mindenható Isten ,amikor meghalt a kínoszlopon,ki támasztotta fel ??”

Jézus saját maga tette le és vette fel az életét (Jn 10:17-18), teste templomát is ő maga építette fel (Jn 2:19-22).

Jézus igenis a saját teste újrafelépítéséről beszélt (Jn 2:21), hiszen hatalma volt életét letenni és felvenni (Jn 10:17-18). Egyedül Isten támaszt fel (5Móz 32:39, 2Kor 1:9, 4:14, Zsid 11:19, Kol 2:12). Feltámaszt az Atya (Jn 5:21), a Fiú (Jn 5:21, 6:39-40, 11:25, Fil 3:8-11, Kol 2:13, 3:3) és a Szentlélek (Róm 8:11), mégsincs három Isten, aki feltámaszt, csak egy.

„Hogy halhatott meg egyáltalán az Isten ??”

Úgy, hogy nem mint Isten halt meg, hanem mint ember, hsizen pont erről szól a megtestesülés: felvette az emberséget.

"A Példabeszédek 8:22-ben a bolcsesség szellemérol van szo,és nem az egyszulott

Istenrol. Illene elolvasni a Példabeszédek konyvében a 8. fejezet elejétol,és azután

kombinálni.

Te azt hiszed,hogy olyan konnyu az Igét meghamisítani.

Példabeszédek 8:1 Avagy bolcsesség nem kiált-é,és az értelem nem

bocsátja-é ki szavát

Példabeszédek 8:12 En bolcsesség lakozom az eszességben és a megfontolás

tudományát megnyerem.

Példabeszédek 8:14 Enyém a tanács és a valoság,én vagyok az eszesség,

enyém az ero.

Példabeszédek 8:15 En általam uralkodnak a királyok,és az uralkodok végeznek

igazságot.

Példabeszédek 8:22 Az Ur az o útának kezdetétül szerzett engem;az o munkái

elott régen.

Nos itt arrol ír,hogy az egyszulott Isten az Ur,a bolcsesség szellemével

rendelkezett már az o munkái elott régen.

A bolcsesség szellemébol Isten Fiát kreálni a Therapeután szektának jutott

eszébe,mert csak így tudták az ozirisz misztériumot valahogyan átultetni

a szentirásba,de nem lehet.Ennek ellenére jehova tanui ráharaptak.

Már nekik is problémát jelentett,hogy a bolcsesség nonemu,tehát nem utalhat

Isten Fiára,de aztán mégis megmaradtak képtelen állításuk mellett,mert

máskulonben sehogy sem tudták beultetni az ozirisz misztériumot a Szentírásba.

Ezzel szemben minden hivo,aki normálisan gondolkodik,miután elolvassa

a Példabeszédek 8. fejezetét felismeri,hogy ott a bolcsesség szellemérol

van szo,aki már akkor megszuletett,mielott az egyszulott Isten az Ur

megteremtette a foldet és a mezoket,és a világ porának kezdetét."

Példabeszédek 8:22 fordítása

Már a régi ariánusoknak is kedvelt hivatkozása volt a Péld 8:22-re való hivatkozás, és mai megfelelőik, az Őrtorony "felkent" kiadványszerkesztői sem maradnak restek ettől. Azonban az érvelésük egy torz fordításra alapul, amelyet az sem ment fel, hogy nem járnak egyedül ebben, hiszen míg másoknak bakija ez, ők szándékosan, felekezeti ideológiájuk erősítése végett hozzák ezt. Lássuk, hogy mi a probléma:

A vers héberül így hangzik:

יהוה קנני ראשית דרכו קדם מפעליו מאז

" Yahweh kanani reshit darkov kedem mif'alav me'az "

A probléma az aláhúzott 'kanani' (קנני) igével van, amely a héber 'qanah' (קָנָה) szó (Strong's Hebrew Dictionary: 7069) ragozott alakja. A probléma ezzel az, hogy noha ezt néhány bibliafordítás alkotni/teremteni szóval fordítja, a 'qanah' szó alapjelentése egyáltalán nem ez, és ezt a Biblia (ráadásul közelebbről még a Példabeszédek könyve) szóhasználata is tanúsítja. Ezt mutatom be most néhány példán keresztül (az Új világ fordítást idézve!), néhány vers idézésével, amely szintén a 'qanah' igét használja (persze ragozva). Lássuk:

• „A bölcs figyel, és gyarapítja tudását, és az értelmes ember bölcs útmutatásra tesz szert [qanah]” (Péld 1:5)

• „Szerezz [qanah] bölcsességet, szerezz [qanah] értelmet. Ne felejtsd el, és ne fordulj el szám beszédeitől.” (Péld 4:5)

• „A bölcsesség a legfőbb. Szerezz [qanah] bölcsességet, és mindazzal, amit szerzel ['qanah'-ból képezve: kinyanecha], szerezz [qanah] értelmet.” (Péld 4:7)

• „Aki kitér a fegyelmezés elől, saját lelkét veti el, aki viszont hallgat a feddésre, szívet szerez [qanah].” (Péld 15:32)

• „A bölcsesség megszerzése [qanah] mennyivel jobb, mint az arany! És az értelem megszerzése [qanah] kívánatosabb az ezüstnél.” (Péld 16:16)

• „Az értelmesnek szíve ismeretet szerez [qanah], és a bölcseknek füle ismeretet keres.” (Péld 18:15)

• „Aki szívet szerez [qanah], szereti a lelkét. Aki megőrzi a tisztánlátást, az jót talál.” (Péld 19:8)

Látható, hogy a Példabeszédek könyve szóhasználata alapján a ’qanah’ ige jelentése: bírni, megszerezni, kapni, rendelkezni (valamivel), nem pedig alkotni, teremteni.

De nézzünk még egy példát:

„Ádám pedig együtt hált Évával, a feleségével, és Éva terhes lett, majd idővel megszülte Káint, és ezt mondta: „Férfit szültem [qanah] Jehova segítségével.”” (1Móz 4:1)

Nyilván itt sem „teremteni” értelemben használatos, hiszen Ádám nem teremtett semmit, hanem nemzette. Tehát itt is a ’qanah’ ige fogadás, (meg)szerzés, birtoklás értelemben szerepel.

Mit jelent tehát ’qanah’ szó?

Szerez, vásárol, kap, tulajdonos, birtokol, megvált, értékesít.

Ezt a jelentést (bírt, szerzett) támasztja alá egy sor ókori fordítás is: Aquila, Symmachus és Theodotion, Jeromos.

Akkor ha ezt már tisztáztuk, lássuk mely héber kifejezés jelent teremtést. A válasz a héber ’bara’ (ברא) ige, amelyet szintén egyértelműen tanúsít a Biblia szóhasználata:

• „Kezdetben teremtette [bara] Isten az eget és a földet.” (1Móz 1:1)

• „És Isten megteremtette [bara] a nagy tengeri szörnyeket...” (1Móz 1:21)

• „És Isten megteremtette [bara] az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette [bara]; férfinak és nőnek teremtette [bara] őket.” (1Móz 1:27)

• „Emlékezz meg nagy Teremtődről [bovr'eicha – ’bara’ igéből képezve] ifjúságod napjaiban, mielőtt eljönnek a vészterhes napok, és elérkeznek az évek, melyekről azt mondod: „Nem lelem bennük örömömet.”” (Préd 12:1)

További példák: 1Mózes 2:3-4, 5:1-2, 6:7; 2Móz 34:10; 5Móz 4:32; Zsolt 51:10, 89:12, 89:47, 102:18, 104:30, 148:5; Ézsaiás 4:5, 40:26, 40:28, 41:20, 42:5, 43:1, 43:7, 43:15, 45:7-8, 45:12, 45:18, 48:7, 54:16, 57:19, 65:17-18.

Látható tehát, hogy pusztán erre való tekintettel sem lenne helyénvaló lenne a Péld 8:22-ből az Ige teremtettségére következtetni.

Helyénvalóbb tehát így fordítani:

"Az Úr bírt engem utai kezdetén, mielőtt valamit teremtett kezdettől."

"Az Úr szerzett engem útjai elején, Kezdetben, mielőtt bármit is alkotott."

A születés éppen nem teremtés. Mert teremtve lett az ember, az állat és a kõ is, mégsem születtek az Isten lényegébõl, stb.

A nemzés vagy szülés azért nem teremtés, mert azáltal ugyanolyan természetű lény születik (nemződik), míg teremtéskor nem.

Ha életét nem teremtés, hanem sajátlag szülés (nemzés) útján kapta, akkor nem mondható ezen az alapon teremtménynek - ahogyan az ember sem teremtője saját gyerekének.

Egyáltalán nem mindegy, hiszen az sem mindegy, hogy "idd ki a bilit, vagy "Vidd ki a bilit" - vagy az sem mindegy, hogy valaki Igaz ember, vagy gaz ember.

A Fiú az Atyától született más szóval nemzetett az idő kezdete előtt, és ő maga nem teremtett, vagy alkotott személy (pl. angyal), hanem valóságos Isten, éppúgy, mint az Atya.

A Péld 8:22-ben semmiféle alkotás, teremtés (héb. bara) nincs szó (az új világ fordítás téves, hamisított, torzított "fordítás"), itt azt mondja, hogy "Isten birt engem létele kezdetén", azaz, öröktől fogva. E szavak jelentik, hogy az Atya mindenkor a Fiúban, a Fiú mindenkor az Atyában volt.

Időbeli kezdete Jézusnak nem volt, hanem örökkévaló. Ő maga a kezdet. Származása az Atyától való, de Ő nem teremtmény. Kezdete a teremtésnek (teremtett világnak) van.

A Biblia sehol sem nevezi Krisztust teremtettnek (ktisztheisz), teremtménynek (ktiszma) vagy első teremtménynek (prótoktiszma vagy prótoktiszisz). Igenis kijelenti, hogy ő teremtett mindent, és nélküle semmi sem jött létre, ami lett (Jn 1:3, Kol 1:15-17). Mindebből logikusan következik, hogy nem tartozhat a teremtett, lett dolgok közé, tehát "első teremtmény" sem lehet. A Bibliában csak egy Teremtő van, maga Isten (1Móz 2:4-7, Csel 14:15), Isten pedig mindent saját maga teremtett a saját kezével (Neh 9:6, Ézs 44:24, 45:12, 48:13, Zsolt 95:5-6). A teremtés egyedül és közvetlenül Isten műve. Más kérdés, hogy Isten több, mint Atya: Fiú is, és amikor Isten teremtett, akkor az Atya, a Fiú és a Szentlélek teremtett.

Arról van szó, hogy az itteni bölcsesség nem azonosítható >egy az egyben< Jézussal, mivel a hivatkozott igehely nem >közvetlenül< Jézusról, hanem a bölcsességről szól, azaz egy nyelvtanilag nőnemű valóságról, alkalmasint csak megszemélyesítés útján. Ami itt a bölcseségről mondatik, részint a teremtetlen isteni, részint a teremtett emberi, s az isteniben részt vevő bölcseségre illik, azért mind >áttételesen< Krisztusra alkalmaz>hat<ó, ki a teremtetlen és teremtett bölcseséget személyében egyesitette.

Ha tudsz angolul, nézd ezt meg: [link]