Különböző keresztény gyülekezet tagok, feláldoznátok magatokat ellenségeitekért is?

Szia

Nem tudom mire gondolsz.

Krisztus tökéletes életét áldozta az "ellenségeiért", hiszen sokan akik ellenségei voltak, mint pl. a katonák akik odaszegezték, szintén az ellenségének számítottak, de a halála és az azt követő események arra indították őket, hogy felismerjék a Messiást.

Ilyen áldozatot nem kér tőlünk Isten, ezért nem értem a kédesednél mire gondoltál.

Azt, hogy szeretnünk kell az ellenségeinket is, arra tanított Krisztus.

Kedves ötvenkét százalékos kekec user-társam, ennyire én is ismerem a Példabeszédek könyvét, azért idéztem Páltól, mert ő mégiscsak az Újszövetségben van. Ha idézett is Pál, ugyanakkor mondta is, ahogy én is, bár valójában írtam, azaz a billentyűzeten pötyögtem, amikor idéztem. Aki érti Pál apostolt, az biztos egyet fog érteni a megállapításommal, miszerint neki sincs szégyenkezni valója bölcsesség területén, ráadásul ő nem is távolodott el a bölcsességtől, ahogyan Salamon tette, amikor elhagyta a szülői intelmet: "Ne add asszonyoknak a te erődet, és a te útaidat a királyok eltörlőinek." (Péld 31,3).

Ha te úgy értelmezed Jézus szavait, hogy az ellenség is beletartozik az általánosan embereknek említett halmazba, akkor menj, és cselekedj a hited szerint. Én azonban azokkal az emberekkel élek békességben, akikkel lehetséges, és nem invitálom be a nem létező nappalimba az ellenségeimet, nem gombolom ki az ingemet, hogy ide lőjetek, kulcsra zárom az ajtómat, az autómat, nem írom ki a homlokomra az e-bankom belépési kódját, és nem hagyom jól látható helyen, őrizetlenül az értékeimet. Ugyanakkor senkit nem akadályozok meg abban, hogy a belátása szerint szolgáltassa ki az életét az ellenségeinek - kivéve, ha felelős vagyok értük, azaz a szűk családi körömhöz tartoznak -, legfeljebb figyelmeztetem őket, de rájuk bízom, hogy ezzel mit kezdenek.

Meglátásom szerint Jézus szavai nem terjednek ki a felénk ellenséges indulatokat tápláló emberek felé a józan ész határain túl. Normális ember nem mászik át a védőkorláton, hogy megsimogassa az oroszlán buksiját. Volt aki megtette, és ha túl is élte, most eggyel kevesebb keze van. De vajon utólagosan átértékelte a dolgot? Szerintem felettébb valószínű. Ha valaki az ellenségeivel barátkozik, az előbb-utóbb hasonlóan fog járni. Jézus nem ilyesmire biztatja az embert a szeretet címszó alatt. Amíg az ellenség ellenséges magatartása fennáll, addig az etetést és az itatást is biztonságos távolságból bölcs végezni, mert előre nem tudható, hogy az ellenség hogyan reagál. A szeretet csak annyit kér, hogy tegyél jót vele, azt nem kéri, hogy eközben hagyd figyelmen kívül az életösztönöd vészjelzéseit. Az ellenségért leginkább imádkozni kell, mivel a legtöbb ember általa meg nem érthető szellemi erők fogságában vergődve válik az ellenségünkké, nem pedig a saját jószántából. A jó ima ahhoz járul hozzá, hogy ezek a gonosz kötelékek meglazuljanak az életükön, és lemálljanak róluk. Ha ez megtörténik, akkor már lehet velük barátkozni, addig nem. Lehet korábban is gesztusokat tenni, békeajánlatot is lehet tenni, de a pozitív választ nem megvárni hazardírozás, valójában Isten megkísértése, mert kilépünk a semmibe, és azt várjuk Tőle, hogy majd Ő megtart minket. Így fog tenni, ha Ő személyesen biztosított bennünket, ha azonban csupán mi feltételezzük, hogy ezt várja tőlünk, de Ő nem mondott ilyet, akkor olyat várunk el, amit Ő nem ígért meg. Ha nem ígérte, akkor marad a csúzlis etetés, addig amíg az ellenség fel nem hagy az ellenséges magatartással.