Hívők, ti szerettek templomba, gyülekezetbe járni?

én párhuzamosan járok kettőbe, Budapestre egy ortodox közösségbe (ortodox a meggyőződésem) és itthon (ez egy város pest mellett) reformátusba, 26 éves vagyok

mind a két helyen nagyon jó a közösség és "civilben" is barátok vagyunk, sőt inkább úgy fogalmaznék hogy "család", mert néha kicsit furcsán érzem magam mikor 26 éves létemre 15 éves srácokkal kajakozok vagy 40-es fickókkal sörözök, és arra jöttem rá hogy az ekkora korkülönbségek ellenére ilyen jó közösség ált családban jön létre, pl 3-4 testvér esetében teljesen normális hogy a legnagyobb a legkisebbel teljesen úgy bánik mint a szűk baráti körével holott nagy a korkülönbség

mind a két helyen nagyon jó arcok a lelkészek, ők is teljesen a közösség tagjai, nem lehet azt érezni hogy elkülönülnének csak mert ők a klérus

ami nem jó hogy a reformátusoknál gyakran lehet azt érezni hogy sok szempontból egész más hitnézeteket vallanak az egyik tudtán kívül kb katolikus a másik meg mehetne valamilyen neoprotestáns szektához (csak ahhoz azért nem elég elborult), szerintem jóval szűkebb keretet kéne szabi, bár megjegyzem ez úgy ahogy van az egész református felekzetre jellemző Mo-n, kb az tartja őket össze hogy népszámláláskor azt írják be, hogy református, de amúgy legalább 4-5 felé simán el lehetne őket osztani

Kedves kérdező: Én 20 éves fiú vagyok. Református templom egyházi keresztény valláshoz tartózom Isten hívő keresztény ember vagyok.

Mostanában többnyire itthon szoktam olvasni Istenről érdeklődni iránta és tanításokat hallgatni Róla az interneten.

Szeretem a templomba járást is csak sajnos mindig el kap az álmosság fáradtság amikor ott vagyok.

Hát ez van.

Igen nagyon szeretek gyülekezetbe járni.

Igen vannak más szervezett, közös programok is.

Mi gyülekezeti vezetőknek vének nevezzük azokat akik a tanításért és a gyülekezet szellemi és egyéb jólétéért felelősek.

A hangulat nagyon jó, a zenei bejátszások is és az énekek amiken mindannyian egységesen részt veszünk.

Jehova Tanúja 50. éves asszonyka, város

Szia! 37 vagyok, faluban, katolikus.

A közösség elég gyenge. 3-4 nyugdíjas (60 +), ugyanannyi középkorú (30-60),és kb ugyanannyi fiatal jár több kevesebb rendszerességgel hétköznap misékre. Pedig a falu lakossága több mint 5000 fő! Bár református templom kettő is van … de ennek ellenére nem lehetne református falunak nevezni a helységet, sokkal inkább kommunista falu. De azért én és a menyasszonyom mégis itt próbálkozunk élni, hitéletet is.

A plébános 1 éve került hozzánk, a keze alatt öszpontosul 5 falu. A szomszédos (10km) faluban lakik (hivatalosan annak is a plébánosa). Nálunk így kb heti 2-3 estére jut szentmise (az említett részvétel mellett).

A kántor bár remek zenész, de csak munka mellett tudja csinálni. Hétköznap töbnyire amatőr, önjelölt kántor van, hangszer és zenei ismeretek nélkül + a plébános, aki szeret is énekelni, és tud is.

Azért akadt már néhány próbálkozás templomon kívüli szervezésre, pl bál, templokerti-party, előadások, gitáros mise. A töbsége vagy "érdeklődés hiányában elmarad" kategória lett, vagy nagyon alacsony részvételű események lettek.

Vidiripi

Igen szeretek közösségben lenni a gyülekezetem tagjaival. Sok program van. Külön a nőknek, férfiaknak és gyerekeknek is. Ezenkívül aktív kapcsolat tartás van a más településeken lévő gyülekezetekkel.

Vannak kisebb létszámú és nagyon létszámú rendezvények is táborok, kirándulások stb.

A nagyobb létszámú gyülekezetekben énekkar is van. Dicsőítő énekeket énekelnek külön szervezés keretében.

Én városban lakom de a mi gyülekezetünk viszonylag kis létszámú van egy vasárnapi alkalom vagy az is előfordul hogy kettő alkalom is van vasárnaponként bár az ritka. És van egy hétköznapi alkalom is.

A lelkész egy érett hívő ember feladatait hitéhez mérten és legjobb tudása szerint végzi. A prédikációk jók de értelem szerűen nem csak ő szokott szolgálni sőt abban a szerencsés helyzetben vagyunk hogy többen is szolgálnak. Sőt van olyan hónap amikor mindig más személy szolgál. Hogy minden jól működik minden azt nem állíthatom, de hiszem hogy Isten minden probléma megoldásához elvezeti a gyülekezetünket!

Igen, szeretem.

Lakóhelyemre járok. 40 ezres város, több katolikus templom is van, Korábban az egyikbe jártunk, ahol bérmálkoztam és ott volt ifjúsági közösség. Nagyon jó plébánosunk volt, csak sajnos kiutálták innen majdnem 20 év után és ráadásul a politika is rászállt. Az önkormányzat gyakorlatilag nyomást gyakorolt, hogy áthelyezzék. A közösségünk megmaradt, de már nem olyan rendszeres és egy másik templomba járunk inkább. Ettől függetlenül szeretem ezt a másik templomot is, de nincs most lelki vezetőnk, ahogy volt korábban.

A városban 3 katolikus templom van, igazából mindegyikben jó a pap. Más-más karakterek, de szerencsék van velük. Programok vannak mindenhol, működik cserkészet, ifjúsági hittan, időseknek is van kirándulóklub, baba-mama klub, szóval minden korosztályt igyekeznek megszólítani. A főváros és a püspöki székhely közelsége miatt előnyben vagyunk a programokat illetően. Az egyházközségek nálunk nem elöregedők, mert sok fiatal család költözik be a városba.

Katolikus vagyok, 27 éves, városban lakom.

Jehova tanujaként nevelkedtem, ezért a gyülekezet már gyerekkorom óta életem része volt, de már gyerekként is hatott rám az ottani öszhang,családias hangulat, szeretet, egymásra figyelés. Ahogy növekedtem igazán akkor tapasztaltam , ezen tulajdonságok áldásos hatásást, amikor már nemcsak kaphatam belölük, hanem én is adni tudtam, és csodás érzés ahogy látod, hogy a tetvéri szeretetednek milyen, áldásos hatása van,,,az emberek kivirágoznak, kinyílnak, és sugároznak, ha szeretetet kapnak. Sokszor jönnek gyülekezetünkbe kivülállok és öröm látni mekkora szeretettel fogadják őket,,,,hiszen egy rideg szeretetnéküli világból menekülnek, remélve talán itt megkapják amit keresnek,,,,és aki eljőn és megtapasztalja azt a szeretetet amelyre a Szeretet Istene tanított,,,az legtöbbször marad is. Hálás vagyok Istenemnek Jehovának, és megköszönöm neki naponta , hogy megtaláltam az a népet, mely megprobáll ugy szeretni ahogy égi atyánk Jehova tanítja népét, rassz, gazdasági helyzet, hovátartozás, iskolázottság, stb megkülönböztetése nélkül, söt megtanít szeretni azokat is akik gyülölnek minket.Nagyon nagy hatással voltak rám a nemrég megjelent élettörténetek néhánya, mutatom nektek is.

Steve Gerdes: Soha nem felejtjük el a kedves fogadtatást [link]

Fernando Casillas: A bandám volt a vallásom

[link]

Mikor győzedelmeskedik a szeretet a gyűlölet felett?

[link]

Letettem a fegyvert

[link]