A Biblia tiltja a bálványimádást?

Zsolt 155 2-8Miért is mondanák a nemzetek:+

„Ugyan hol az ő Istenük?”+

3 Pedig a mi Istenünk az egekben van,+

És mindent véghezvitt, amiben kedvét lelte.+

4 Azoknak bálványai ezüst és arany,+

Földi ember kezének munkája.+

5 Szájuk van, de nem beszélnek,+

Szemük van, de nem látnak,+

6 Fülük van, de nem hallanak,+

Orruk van, de nem szagolnak.+

7 Kezük van, de nem tapintanak,+

Lábuk van, de nem járnak;+

Nem adnak ki hangot torkukon.+

8 Amilyenek ezek, olyanok lesznek alkotóik is,+

Mindenki, aki bennük bízik.+

A bálványimádat egyben igazságtalanság is. Kérdezd meg magadtól: „Mit éreznék, ha vennék a gyermekemnek egy drága ajándékot, ő meg menne, és egy vadidegennek köszönné meg, vagy ami még rosszabb, egy élettelen tárgynak?” Ez talán segít megértened, mit érez a Teremtőnk és Életadónk, amikor nem neki, hanem másnak – például egy élettelen bálványnak – mondanak köszönetet, vagy mutatnak be imádatot (Jelenések 4:11).

És milyen megalázó, hogy egy ember, akit Isten a maga képmására teremtett, egy élettelen tárgynak hódol! (1Mózes 1:27). Ézsaiás próféta ezt írta azokról, akik így viselkedtek: „Ember keze műve előtt hajolnak meg, az előtt, amit valakinek az ujjai készítettek. Meghajol a földi ember, lealacsonyodik a férfi, és nem lehetsz [Jehova Isten] elnéző velük szemben” (Ézsaiás 2:8, 9).

Az pedig még felháborítóbbá teszi a hamis imádatot Isten szemében, hogy ez tulajdonképpen az ellenségeinek, a démonoknak az imádata. Amikor az izraeliták a bálványokat választották Jehova helyett, „démonoknak áldoztak, nem Istennek” – mondja az 5Mózes 32:17.

Vajon Jézus Krisztus korai követői leborultak képmások előtt, vagy felhasználták azokat segédeszközként az imádatban? Nem! Jézus egyik apostola, János ezt írta: „Kicsiny gyermekek, őrizzétek meg magatokat a bálványoktól!” (1János 5:21). Egy könyv pedig kijelenti: „Mi sem lehetett volna visszataszítóbb a korai tanítványoknak, mint a képmások imádata” (Early Church History to the Death of Constantine).