Izgultatok, amikor először mentetek a közösségetekbe?

Nem, ovis korom óta járok.

Ha más társaságban megyek, ahol olyanok is vannak, akiket nem ismerek, akkor persze van egy egészséges izgalom, hogy milyenek lesznek az új arcok... :)) De ez független a vallástól szerintem, ezzel mindenki így van.

Mivel 6 hetes korom óta járok közösségembe,arra nem emlékszem.

Azóta jártam sok különböző közösségbe a világ különböző részein Európában,Ázsiában,Észak-Amerikában,a katolikustól a pünkösdi közösségekig,és mindenütt találtam keresztényeket,akiket testvéreimnek érzek,otthon éreztem magam köztük.Nem volt okom izgulni.

Hogyne! Én teljesen beparáztam, hogy akkor most hova is megyek? Beszippant a szekta.:)))

Mesélj magadról: hogy jutottál el ide, mi győzött meg?

Ezek persze tök normális kérdések, ha nem lennének, akkor lennének bajok.:)

Én egy nehezen megnyíló ember vagyok, számomra az, hogy a belső dolgaimról beszélek, az a legnagyobb bátorság szerintem. De ez az amivel én is hadilábon állok!

Végtelenül örülök, és szerencsésnek érzem magam, hogy olyan közösségbe járok, járhatok, amilyenbe teszem.

Na de persze mindenkinek vannak hibái (olyan szentek kivételével, mint mondjuk Jézus). Na de a lényeg a tudat persze, hogy hogy nézünk valakit! Ha csakis a hibákat keressük másokban, megtaláljuk! Na de viszont ha a jót keressük, azt is!

Az, hogy mi mit látunk a másikba, a jót, vagy rosszat, csakis a tudatunkon múlik!