Lópatkó, vagy hasonló tárgy otthon, valószínűleg nem kifejezett babonás szándékkal, belefér?

Úgy értem, ahogy mondom: tiszteletben tartja.

Minden Ige igaz, de annak a képnek is össze kell állnia, hogy egy régóta zajló jogi csata is folyik, amit Isten folytat le az ördöggel szemben, aki egyre vadabbul reagál, tudván kevés ideje van..

Mi több, az Ítélet-hozatal is meg van, még is, még nincs végrehajtva rajta. De ami késik, nem múlik. De én azt hiszem okkal késik, mi miattunk van a késleltetés..

Egy ilyen jogi csatát nem lehet "Úriemberség" nélkül lefolytatni, abba tisztelet is van.

De mondok mást is: Isten a tékozló fiát is "elengedte", pedig tudta mennyire rossz döntést hozott, ez a vesztébe is kerülhet, és a vesztébe is került volna, mert Isten nem ment utána... csak elébe.

Azért engedte el, mert tiszteletben tartotta a rossz döntését is. Látod, a rosszat is lehet tiszteletben tartani, még el nem jön a vége!

#12

Milyen ezos maszalgot nyomatsz itt? A Biblia sehol sem beszél jogi csatározásról.

Kedves tizenkettedik, sok dologban egyetértek veled, de azt azért nem hiszem, hogy egy használati eszköz önmagában fel lenne kenve, ahogyan mondod. Egy tárgynak nincs szellemi töltete, kivéve, ha eredetileg is szellemi célokból készült.

Igazad van a jogi eljárás tekintetében, bár látom, nem mindenki érti, hogy az elmarasztalás és a bűnbocsánat, az Istennel való ellenségesség és megbékélés, a bűnösség és a megigazultság jogi fogalmak (is), a jogi alapot pedig egyrészt Ádám bűne, másrészt Jézus Krisztus engesztelő áldozata biztosítja objektíve, szubjektíve pedig Ádám bűnéhez, és Jézus Krisztus áldozatához képest elfoglalt jogi helyzetünk.

Hallottam már többször tekintélyes prédikátoroktól, hogy Isten nyújtja a kegyelmi időszakot, hogy sokan megtérjenek még. Ám ennek ellentmondani látszik, hogy az emberiségnek hatezer év adatott, nem pedig négyezer. Éppen ezért nem gondolom, hogy a kegyelmi időszak ne lett volna betervezve, hanem Isten rögtönzése volt. Vagyis a Sátánon azért nem lett még végrehajtva az ítélet, mert még nem érkezett el a kijelölt idő.

Amit a tiszteletről írsz, azzal nem értek egyet. Határozott meggyőződésem, hogy Isten gyűlöli a Sátánt, az embert pedig szereti. Éppen ezért a kegyelem kizárólag az embernek szól, nem pedig minden egyes szellemi lénynek. Ennek nyilván meg vannak az okai, amelyeket mi csak találgatni tudunk. Volt az ókorban egy nép, az amálekiták, akiknek undorító harcmodoruk volt. Nem szemtől szembe támadtak, hanem lesből, akkor, amikor nem számítottak rájuk, lehetőleg akkor, amikor a férfiak éppen harcban voltak máshol, és a gyerekeket, nőket, időseket mészárolták le, vagy hurcolták el. A Sátánnak pontosan ez a taktikája az emberrel kapcsolatosan. Mindig megkeresi a leggyengébb pontot, a legsebezhetőbb állapotot, és ott és akkor támad totális csapással. Ő nem tekinti az embert méltó ellenfélnek, hanem úgy tekint rá, mint mi az élősködőkre, parazitákra, akiket irtani kell. Persze nem vaktában teszi ezt, hanem szisztematikusan bomlasztja Isten munkáját, illetve elzár egész népeket Isten kegyelmétől. Ha mindenestől elpusztítaná az emberiséget - ha ez lehetséges volna, de nem az -, akkor Istennek nem volna többé oka a Sátán letartóztatásának az elhalasztására.

Nem gondolnám, hogy Isten tisztelné a Sátán királyságát. Gondolj bele, hogy hány és hány generáció örök kárhozatát idézte elő a tevékenységével. Isten nem az ellenfelét tiszteli, nincs benne semmi tiszteletre méltó, hanem az igazságot, az Ő Törvényét, az Ő Beszédét. Ezért viselkedik úriemberként. Ennek azonban vége lesz azonnal, mihelyt Jézus Krisztus az Olajfák hegyére lép.

Akkor légy szíves értelmezd ezeket az igéket máshogy:

"Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orcád előtt." (Zsolt 89,15)

"Mert én, az Úr, a jogosságot szeretem, gyűlölöm a gazsággal szerzett ragadományt; és megadom híven jutalmukat, és örök szövetséget szerzek velök." (Ézs 61,8)

Felhívom a figyelmedet, hogy Pál apostol Ábrahám hitét állítja példaképül mindannyiunk elé. Ezt mondja róla:

"Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint? Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul....

De nemcsak ő érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki igazságul, Hanem mi érettünk is, akiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, akik hisznek Abban, aki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból, Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért." (Rm 4,1-5:23-25)

Vagyis nekünk is tulajdonított igazságunk van, a hitünk által, nem pedig a természetünkből fakad, vagyis az igazságosság ránk ruházott jog. Mindaz a kegyelem, amit Istentől kaphatunk, ennek a tulajdonított igazságnak a következménye, többek között a megtisztulás és megszentelődés is, magunktól soha nem lennénk képesek rá. A tulajdonított igazságnak pedig az a szövetség az alapja, amit Isten kötött Ábrahámmal, ennek a szövetségnek a következménye volt magának a Messiásnak a testté válása is, ami lehetővé tette az engesztelést. A szövetség mai nyelven szerződés. Minkét fél hitelesíti, és akkor jogerős. Ne mondd már, hogy ennek semmi köze a joghoz - annál is inkább, hogy a Biblia ki is mondja ezt!

Nem tartom a Bibliát Isten közvetlen szavának, így értelemszerűen másként közelítek hozzá. Elfogadom, hogy te annak tartod, ezért további vitának nem nagyon lenne értelme.

Csak megütköztem kissé ezen a jogi értelmezésen, szerintem ezt még a Bibliát szó szerint értelmezők sem mind gondolják így (bár lehet, hogy ebben tévedek). Máshol is találkoztam már azzal képpel, hogy az egész a Sátán elleni perről szól, amiben az ember csak mintegy mellékszereplő, a bizonyítás eszköze. Ez nekem nagyon nem passzol össze a Bibliából, különösen az Újszövetségből megismert istenképpel. A jog emberi találmány, Isten és ember viszonyára egy jogi értelmezést rávetíteni, az egy alapvetően torz értelmezési keretet eredményez. Nem tudom, számomra ez azt sugallja, hogy az ember nem bízik teljes mértékben Istenben, ezért kell neki a jog által nyújtott biztosíték.