Van itt olyan, aki katolikus szertartás szerint részesült keresztségben, majd saját döntéséből elhagyta a katolikus egyházat egy másik keresztény közösségért?

Nem tudom számít-e, a szomszéd faluban a református hitoktató katolizált.

Természetesen, mint minden keresztény egyház esetén, újrakeresztelkednie nem kellett, minden keresztény egyház elfogadja a másik keresztény egyház keresztségét.

Szia.

Római katolikusként lettem megkeresztelve. Sőt bérmálkoztam is. De a Szentlélek a szivemre helyezte Isten nagy szeretetét. Majd néhány biblikus gondolatot (bár akkor még nem olvastam a Bibliát)

1/ Egyedül Jézus az aki hatalmas dolgot tett értünk. Egyetlen más un. szent sem. Ezért ne imádkozzak szobrokhoz és a mondva csinált szentekhez.

2/ Jézuson kívül SENKINEK nincs joga bűnöket megbocsátani. Embernek főleg nem. Ezért nem helyes a gyónás. (Ezt ugyan megtettem, hogy áldozhassak)

3/ Isten a bűnt gyűlöli, de az embert végtelenül szereti. És pont ezért NINCS SZÜKSÉG VEZEKLÉSRE. (Mert Jézus áldozata tökéletes volt és semmit nem kell hozzá tenni.) Semmilyen formában (zarándoklat, imák mormolása, vagy durvább dolgok).

Később tudtam meg, hogy ezek teljesen biblikus gondolatok.

Jártam két templomba is hitoktatásra, mert szerettem volna mégtöbbet megtudni Istenről. (Sőt majdnem elmentem hitoktatói képzésre.)

Ekkor szereztem tudomást egy előadás sorozatról ami a Jelenesek könyvéről szólt.

Hamar megtudtam, hogy Adventista az előadó (miután nyíltan rá kérdeztem és nem is csinált titkot belőle meg mondta).

Kb. a 6. előadás után megkérdeztem elmehetnék-e a gyülekezhetükbe. El mentem és azóta oda károk. Rá egy évvel (természetesen felkészítés után) meg is keresztelkedtem szabad akaratból, ahogy a Bibliában van, alámerítéssel ahogy Jézus.

Ráadásul arra a megállapításra jutottam, hogy egy év alatt többet ismertem meg Istentlről és a Bibliából mint addigi életemben.

"Okkal kérdezek rá éppen a felekezetváltásra."

És mi ez az ok? Abból, hogy vannak olyanok, akik áttértek semmi se következik.

Én nem voltam Katolikus soha, de ma hallottam egy testvérem bizonyságát aki az volt.

A férjével minden vasárnap jártak misézni.

Egyszer délelőtt a piacon találkozott egy kedves ismerősével, aki megkérdezte Tőle jószándékból, hogy "Hogy van?". Majd elkezdett panaszkodni, hogy: "Sz@rul, mert úgy érzi, hogy be van zárva felette a menny, stb". Az illető ismerőse momdta neki, hogy jöjjön el vele a Hitgyülekezetbe es találkozhat Istennel. Ez a néni nagyon idős már, utálta a vasárnapokat mert mindig úgy érezte, hogy üresen jön haza a templomból, egy új épitésű gyülekezeti házba meg nem szívesen akart menni, de belül úgy érezte kintha egy hang azt mondaná, h0gy most ne eressze le a sorompót. Ezért igent mondott, de kicsit izgult, hogy milyen lesz.

Hopp véleltlen elküldtem bocsi.

Szóval izgult, hogy milyen lesz, aztán elvitték Szekszárdra autóval ahol a Lőrincz Péter szolgált pásztorként. Ott érdekesnek találta a dicséretet meg az énekeket, meghallgatta a prédikációt, majd a végén megkérdezte az ismerőse, hogy el akarja e momdani a megtérő imát. Azt mondta jó, de gondolta magában, hogy nagyon fog figyelni mindenre, és nem fog akármire áment mondani. Azt mondta, hogy a haláláig nem fogja elfelejteni azt az imát. Szóról szóra olyan dolgokat mondatott vele a pásztor amire mindig is vágyott, ami a szívének a legfőbb kívánsága volt, és csak azt érezte, hogy Jézus azonnal jöjjön a szívébe. Ott azonnal újjászületett, és úgy érezte a boldogságtól meg az örömtől mintha súlytalan lenne a teste. Ez szombaton volt, hazament, és g9ndolkpdott, hogy ezt hogyan fogja elmondani a férjének, hiszen vasárnap9nként együtt jártak misére. Gondolta először elmondja a lányának, és azt mondta a lánya, hogy ő is ugyanezt érezte, hogy a Hitgyülekezetbe kellene menni, mert őt is hívta már valaki oda. Aztán hazajött a férje is, vacsorát csinált neki, és elmondta. Azt mondta a férje nyugodtan menjen a gyülekezetbe, ha kérdezi valaki, hogy miért ne! volt vasárnap akkor mondja azt hogy azért mert már szombaton volt. Ami nem volt igy hazugság mert szombaton os volt náluk valami a templomban, csak nem oda ment hanem a Hitgyülibe mostmár a lányával. Feltűnt a férjének, hogy mintha megszépült volna a boldogságtól, és tényleg boldog volt, mert Jézus most már mindenhol vele volt. Nem telt el 1-2 hét és a férje közölte, hogy ő is el akar menni a gyülekezetbe. Ő is megtért. Nagyon aranyos házaspár, 80 felett járnak azt hiszem. :)

Én Követ62-vel értek eggyet.

De teljesen, minden ott le van írva.