Egy keresztény ember részt vehet muszlim vallási szertartáson?

Kedves Kérdező!

Csak a saját példámmal tudom érzékeltetni a választ a kérdésedre.

Jártam már templomban, de szertartáson nem vennék részt. Erős a hitem, és tiszteletben tartom a más vallást, de nem mondom el pl. az Üdvözlégyet, mert az NEM az én hitem része.

NEM FOG senki arra kényszeríteni, hogy muszlimként imádkozz, ha nem vagy muszlim, ezt ott mondd is el a mecsetben, mert vannak olyan alapvető szabályok, amiket be kell tartani, ha valaki belép. (mint minden vallási gyülekezési pontnál).

De ott fognak segíteni neked, olyanok lesznek ott, akik ezt jobban tudják, mint pl én.

"Mivel ugyanabban az Istenben hiszünk"...

Ha szerinted így van, menj nyugodtan...

De ha kereszténynek mondod magad, tudnod kéne, hogy ez nem igaz. Az iszlám ugyan tanítja, hogy Allah azonos Jahvével (viszont viszont a zsidókról és a keresztényekről úgy gondolják, hogy az Ő igazságától elfordultak), de a kereszténység egyértelműen cáfolja, csak a globális ökumenizmus "hívei", akik a világ minden vallásában ugyanazt az istent akarják látni, hisznek ebben, ők viszont a kereszténység néhány legalapvetőbb tanításával nincsenek tisztában.

Ha az "Istenünk" ugyanaz lenne, akkor nem öldöstük volna egymást halomra a történelem során, ki-ki a saját "Istenünk" nevében, és nemcsak a múltról beszélünk, mert jelenleg is a világ számos pontján vannak muzulmán-keresztények vallásháborúk (a keresztények ma már ritkán üldöznek muzulmánokat, fordítva viszont annál gyakoribb, mégpedig az istenük nevében, pontosan azzal a céllal, hogy előkészítsék a megváltójuk eljövetelét, igazából visszajövetelét, ld. alább).

Vannak a két vallásban olyan történelmi szereplők és figurák, akiket mindkét vallás a maga ősének/szentjének/prófétájának tart, de ez nem jelenti azt, hogy Allah egyenlő lenne Ábrahám Istenével, vagy Jézus Krisztusnak (akit a muszlimok egy "prófétának" tartanak) a mennyei Atyjával. Keresztény szempontból ez teljesen kizárt. Ha az iszlám hirdeti az igazságot, akkor a kereszténység hazugság. Ha a kereszténység hirdeti az igazságot, az iszlám a hazugság. A két vallás között feloldhatatlan teológiai ellentét van!

János levelében világosan le van írva, hogy kik az igaz próféták, és kik a hamis próféták: aki Jézust testben megjelent Krisztusnak (Megváltónak) vallja, az Istentől van (a "mi Istenünktől"), aki pedig nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, az nincs az Istentől, hanem az az Antikrisztus szelleme. (1Ján 4:1-3)

Mivel az iszlám nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, hanem egy prófétának, és szerintük egy bizonyos Mahdi Imám lesz a "megváltó" (krisztus), aki az igazságot elhozza majd a földre, amikor "visszatér", így keresztény szempontból egyértelmű, hogy a kereszténység és az iszlám mögött nem állhat ugyanaz a szellem, hanem a kereszténység mögött Krisztus szelleme, az iszlám mögött pedig az Antikrisztus szelleme van. Az 1Ján 4:1 lényegében világosan kimondja, hogy Mohamed egy hamis próféta!

Ez nyilván nem jelenti azt, hogy nem kell a vallásukat tiszteletben tartani, viszont azt még inkább nem jelenti, hogy egy kereszténynek társalkodnia kellene bármilyen szinten az iszlám istentisztelettel.

Továbbá jó, ha tudod, az iszlámnak egyáltalán nem célja kiegyezni/közös nevezőre jutni a kereszténységgel, hanem a célja a kereszténység leigázása, eltörlése, megtérítése, és az iszlám világméretű, ha kell, erőszakos elterjesztése.

Ha még mindig nem hiszed, nézd meg ezen az oldalon: [link] , hogy milyen feltételek szükségesek az iszlám szerint a "Mahdi visszajöveteléhez". Ebben semmi szerep nem jut sem a keresztényeknek, sem a keresztények Istenének, annál több egy olyan eljövendő katonai vezetőnek, akinek vezetésével "Nem fogják a Ház Népe (A) ellenségeit téríteni, hanem pusztítani fogják őket." A Ház Népe ellenségei elsősorban a keresztények és a zsidók.

Mindennek fényében, én egyáltalán nem ajánlom a "barátkozást" az iszlám istenével, Allahhal, mert 100%-ig biztos vagyok benne, hogy aki őt tiszteli, az nem az URat, a kereszténység Istenét tiszteli, hanem egy olyan idegen "istent", aki szembenáll Ővele, és meg is fog Vele ütközni az idők végén.

És amit írok, az még csak nem is radikális dolog, hiszen a keresztény eszkatológiában elég alapvető dolog a krisztusi és az antikrisztusi erők összecsapása.

sajnos off leszek, előre elnézést kérek ezért, de válaszolnom kell 10:19-esnek:

zért a shia muszlimokat ne tedd a szunnitákhoz, ne ez alapján ítélkezz az összes muszlimról, jó? (mert nem kaphatsz a muszlim vallásról teljes képet ezáltal, a shia muszlimok -akárki akármit is mondjon- sokkal fanatikusabbak, ők Iránban vannak többségben, nem itt Magyarországon)

(09:03-as)

Igen, én is tisztában vagyok vele, hogy az iszlám többféle vallási ill. vallásgyakorlati irányzatból áll, melyeknek egy kisebbik része radikális a keresztényekhez való fizikai viszonyulást illetően, nagyobbik része "csupán" úgy gondolja, hogy tévedésben vannak és elferdítették Isten igazságait. Mivel ebben pontatlan voltam az előző hozzászólásban, elnézést kérek.

Ez azonban, hogy síitákról vagy szunnitákról vagy azok melyik ágáról van szó, a lényegen nem változtat.

- Az egész iszlám tagadja, hogy Jézus a Krisztus (hisz az iszlám azt is tagadja, hogy az embernek bármiféle megváltásra lenne szüksége).

- Az iszlám tagadja, hogy Jézus az Isten Fia.

Ezek miatt keresztény szemszögből a Biblia alapján nem lehet mást állítani, mint hogy az iszlám egy antikrisztusi (azaz Krisztus-tagadó) vallás, ami számomra már önmagában egyértelművé teszi, hogy akarok-e velük együtt imádkozni, vagy nem.

És ez nem arról szól, hogy megvetném őket a hitük miatt, vagy gyűlölném őket, erről szó nincsen. Egyszerűen a hitbeli meggyőződésembe nem fér bele, hogy ezzel a vallással (NEM az emberekkel) közösséget vállaljak. Mecseten kívül szívesen beszélgetek vagy dolgozok stb. velük együtt.

De vannak további problématikus pontok is egy keresztény számára a muszlim szokások szerint való imádkozással:

- A muszlimok arccal a Kába-szentély (Mekkában) felé fordulva imádkoznak, és így borulnak le. Egy muszlim vallási szertartáson, gondolom, ugyanezt kellene tennie egy kereszténynek is, ha velük kíván imádkozni. A muszlim hitben megoszlanak a verziók, hogy milyen szerepe is van pontosan a Fekete-kőnek (a meteoritdarab, ami a szentélyben van elhelyezve), viszont egyértelmű, hogy a kőhöz Mohamednél sokkal régebbi pogány vallási tradíciók kötődtek, és Mohamed valószínűleg azért "építette be" az iszlám vallásba ilyen kiemelt helyen ennek a tárgynak ill. szent helynek a kultuszát, hogy könnyebben megnyerje általa az arabokat. (Ld.: Csizmadia Ákos: A mekkai Szent Fekete Kő. Egy feltételezett meteorit

In: Égi Háttér, II. évfolyam, 4. szám (No. 8.), 5-15. p., neten: [link] )

(Hasonló ez a folyamat a történelmi kereszténységben megfigyelhető szinkretizmushoz, amikor pl. az ókori görög-római Aphrodité- ill. Vénusz-szobrokat átalakították Mária-szobrokká.)

Vagyis az igaz, hogy a muszlim hit szerint elvileg nem imádják a követ, csak Allahot (bár azért megcsókolni meg előtte meghajolni meg szoktak...), viszont egyértelmű, hogy a Mekka felé való ima egy pogány, bálványimádó tradíció továbbviteléből ered. Ma egyes iszlám tradíciók szerint "Allah jobbkezének" ill. annak a helynek tekintik, ahol Allah jobbkeze a földre ér. A Biblia szerint Isten és a Föld között ehhez hasonló szenthely csak egy van, ez a jeruzsálemi Mórija-hegy. (A Biblia szerint Ábrahám itt áldozta fel Izsákot, a Korán szerint Mekkáben Izmaelt.) Más tradíciók szerint pedig a kő majd "közbenjár" az azt megcsókoló/tisztelő emberekért az ítélet napján Allah előtt. A Biblia szerint viszont nincs más közbenjáró ember és Isten között, csak Jézus (1Tim. 2:5). Más iszlám tradíció azt is tanítja, hogy a kő eredetileg kristályszerű, fehér v. fényes volt, de a Paradicsomból való kiűzetés után ezt a követ adta Allah, hogy "szívja magába" az eredendő bűnt, ezért lett fekete. Ezzel szemben a kereszténység szerint egyedül Jézus volt alkalmas arra, hogy elvegye a világ bűneit, és Ő is tette meg.

Szerintem mindez elég jó indok arra egy kereszténynek, hogy ne társuljon a Kába-szentély felé fordulva, leborulva stb. történő imához.

- A muszlimok csak egy rituális tisztulási szertartást követően imádkozhatnak (mosdás vagy fürdés által). Ezzel szemben a keresztények Jézus vére által megtisztulva járulhatnak Isten kegyelmének királyiszékéhez, amin kívül semmilyen tisztulásra nincsen szükség. Nem tudom, hogy engednének-e egy keresztényt a tisztulási szertartás elvégzése nélkül velük imádkozni, viszont szerintem problémás, ha egy keresztény rituális tisztulási szertartást végez, holott erre egyedül Jézus vére alkalmas.

- A muszlimok csak rögzített szövegű imával imádkoznak, rögzített időpontokban. Kétlem, hogy megengednék neked, hogy a saját imádat imádkozd, vagy akár a Miatyánkot, egy mecsetben, ahol mindenki azt regöli, hogy "Allahu Akbar" vagy "Tanúsítom, hogy nincs más igaz isten, csak Allah és tanúsítom, hogy Mohamed az Ő szolgája és küldötte."

Nincs pontos információm, de valószínűnek tartom, hogy ugyanezeket az imákat kellene elmondanod a muszlimokkal együtt.

Ezzel az a baj egyrészt, hogy Allah nem lehet ugyanaz az isten, mint a keresztények Istene, mivel Isten egyenlő az Igével (Ján 1:1 és 1Ján 5:7), az Ige pedig bizonyságot tesz arról, hogy Jézus az Isten Fia. Mivel a muszlimok tagadják, hogy Jézus az Isten Fia, ezért ezzel a mi Istenünket hazuggá teszik (1Ján 5:9-10), mert Ő bizonyságot tett és tesz ma is arról, hogy Jézus az Ő Fia. Vagyis ha a mi Istenünk igaz Isten, akkor Allah nem az egyedüli igaz isten (sőt, egyáltalán nem isten), ezért nem szabad ilyet megvallani. Ha meg Allah az egyedüli igaz isten, akkor a mi Istenünk nem igaz Isten... A lényeg, hogy lehetetlen őket egymással azonosítani.

Ezért soha nem vallanám meg, hogy "nincs más igaz isten, csak Allah", mert ezzel tagadnám a Biblia Istenét.

Másrészt azt sem vallanám meg, hogy "tanúsítom, hogy Mohamed az Ő szolgája és küldötte", mivel a Biblia alapján egyértelmű, hogy Mohamed nem lehet Isten küldötte, hanem egy hamis próféta, mert ha Isten küldte volna, akkor nem tagadta volna, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia! Az iszlám története szerint Mohamed Gábriel angyaltól vette a Korán kinyilatkoztatását. Amellett, hogy kétlem, hogy valóban a bibliai Gábriel lett volna az, aki a kinyilatkoztatást adta neki, számomra nagyon egyértelmű, ahogy Pál fogalmazott ezzel kapcsolatban:

"Gal 1:8 De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok.

Gal 1:9 Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen.

Gal 1:10 Mert most embereknek engedek-e, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-e tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék."

Mindezekért én úgy gondolom, hogy ha keresztényként az ember jó lelkiismerettel az ő Istenéhez akar imádkozni, akkor azt ne egy mecsetben vagy egy muszlim sírnál tegye, de főleg ne a muszlimok imájával - én nem hiszem, hogy ez kedves lenne a mi Istenünk előtt.

Tisztelni a muszlim vallású embereket, elfogadni őket kultúrájukkal együtt: kedves. Hozzájuk az imában való társulásunkkal "jóváhagyni" azt az istentiszteletet, amivel az ő istenüket tisztelik: szerintem nem.

Neked kell eldönteni, mi fér bele jó lelkiismerettel neked, de azért nem árt, ha mindazt, amit fentebb leírtam, tudod.

Ahogy a keresztény vallás(ok) a zsidó JHVH-t (vagy Elohimot) elismeri Úrnak (Adonáj), vagyis azonosnak tartja, úgy az Iszlám is ugyanazt tartja Allahnak. Fordítva viszont egyiknél sincs így. Mindegyik a későbbit eltévelyedésnek tartja.

Az Iszlám szerint ha te először betérsz a mecsetbe más vallásúként, vagyis tudatlanként, megteheted.De ha már hallottad a proféta (Allah áldja és adjon neki békét) szavát és azt nem hiszed el, akkor már bűnös vagy, mert megismerted az igazságot, de mégsem fogadtad el.