Aki vallási (vagy egyéb) okból nem élhet egyáltalán nemi életet? (többi lent)

Kösz mindenkinek, többnyire mindenkinek a kommentjével teljesen egyetértek, de sajnos senkinek sem sikerült igazán megérteni a kérdést, hogy miről szól. :(

Bár tény és való, hogy eléggé speciális az esetem, ezt eddig is tudtam.

Nem szeretnék részletekbe bocsátkozni. A lényeg az, hogy teljes önmegtartóztatásban kell élnem, és ez számomra az egyetlen helyes választás, ha őszintén és tiszta lelkiismerettel akarok élni, márpedig ez a célom.

Sem a szerelmet, sem a szexet nem élhetem meg, flörtölés szinten sem. Ezt önmagában viszonylag jól viselem, megvan hozzá a lelkierőm, hála Istennek.

Viszont az a része nagyon nehéz, hogy mivel soha nem kaphatok pozitív megerősítést a külsőmet, vagy a férfiasságomat (mármint itt nem a szervre, hanem a jó kiállásra, férfias tulajdonságokra gondolok) illetően, ezért folyamatos önbizalomhiányom van, és mindig félszeg vagyok és bizonytalan vagyok.

Mert habár én is úgy gondolom, hogy az emberek értékét a belső és nem a külső szerint kell nézni, azért az életben igencsak sokat számít a magabiztos megjelenés is, főként egy férfi esetében.

És mivel civil vagyok, nem egyházi személy, így a civil életben szükségem is lenne erre a magabiztosságra.

Ez a része zavar a dolognak. És ebben szerettem volna hasonló cipőben járó emberek tanácsát kérni.