A vallásos emberek általában miért agresszívak azokkal szemben, akik nem értenek egyet a hitükkel?

A Krisztust követő emberek mem agresszívak és nem gyűlölködnek.

Ez a viselkedésmód inkább vallási fanatikusokra jellemző, és olyanokra, akik félnek, hogy meginog a világnézetük, ha egy ateistával beszélgetnek.

Egy átlag keresztényre nem jellemző az agresszív viselkedés.

Sajnos én is sokaknál tapasztalom ezt, felekezettől függetlenül. Márpedig ez nagy probléma,mert az isteni Kinyilatkoztatást minden ábrahámi vallás egyformán megkapta, azaz egyformán jogosultak a követőik az üdvözülésre, amennyiben tiszta szívű, helyesen élő emberek.

Amúgy ezt nem csak én mondom, ezt maga Isten mondja a szent könyveken keresztül. És az olyan nagy vallási vezetők, mint például II. János Pál pápa volt a keresztény világban, szintén ezt a nézetet próbálták elültetni az emberek szívében.

Ráadásul - és ez már csak az én szubjektív véleményem - az ábrahámi vallások örökösei rengeteget tanulhatnak egymás nézeteiből, mivel ugyanazokat az alap igazságokat olykor más-más logika mentén magyarázzák meg, ami olykor kiegészíti egymást, és az egyik vallási irányzat könnyed magyarázattal szolgál a másikban lévő, nehezen magyarázott "fehér foltokra" - és viszont.

A tisztelet egymás iránt alap lenne. De sajnos ezt kevesen értik.

Nem az a baj alapvetően,hogy "az Istenük tanainak ellentmond ez a gyűlölet"

Jézus nem azt mondta,hogy soha ne haragudj,vagy gyűlölj,azt mondta"Ne menjen le nap a te haragoddal" Tehát a harag nem egy tagadni való érzelem.Haragudjanak nyugodtan időnként,ők is emberek.Azzal van a baj,amikor HAZUDNAK.ELSŐSORBAN MAGUKNAK.Amikor akármilyen értelmes észérvvel,a Bibliából való idézéssel találkoznak(szövegkörnyezettel együtt véve)és tudják,hogy el kellene ismerni a tévedésüket.Belül tudják,érzik.De mégis terelnek,hazudnak.Mert ilyenkor előjön a gőgösség,amit persze magukban azzal rendeznek le,hogy meg kell védeniük a hitüket minden áron.Pedig nem,nem erről szól a dolog...

Persze nyilván,egy fanatikus számára nem is állhat másból a vallása,mint abból,hogy neki van igaza,az ő hitrendszere a tuti,ezen nincs is mit csodálkozni.

Nem vallásosként én sem értek együtt a fenti kérdés állításával.

( [link] )

Ez teljesen jellemző tud lenni "a másik oldal" "egyedeire" is.

Ennek semmi köze a valláshoz, ez egy teljesen megszokott emberi jellemvonás. Foggal-körömmel védjük azt, amit hiszünk, mert mi úgy tudjuk, hogy úgy van, és ha valaki másképp tudja, az bizony csak hibás lehet.

Ezt a felfogást bármire rá lehet húzni. Pár kategóriával odébb ádáz viták szoktak kialakulni, hogy a hüvelyeseket kell-e áztatni főzés előtt, vagy sem. :) "Tudományos" cikkeket csatolnak, hogy miért nem kell, majd jönnek a személyes beszámolók, hogy de kell, mert a múltkor is milyen nehezen főtt meg stb. stb.

Ez egy rossz emberi tulajdonság. Én is találkoztam már olyan ateistákkal is, akiknek felmegy 76871619667-re a vérnyomásuk, ha bármi vallással kapcsolatos szóba kerül. Volt egy eset amikor a "hála Istennek" kifejezés borította ki a bilit.

" Pedig az Istenük tanainak ellentmond ez a gyűlölet"

Ez igaz! De azt se felejtsd el, hogy a szeretet azt jelenti hogy a legjobbat akarod a másiknak, nem azt, hogy biztatod hogy azt csináljon amit akar. (Ha van/lesz gyereked, akkor megérted majd, hogy mire gondolok.)

Egy ateista annyival van ilyenkor jobb helyzetben, hogy az ő világképe (normálisan) a tudáson alapul. Egy hívőé pedig (normálisan) a hiten, ami sajnos soha nem lehet biztos. Ezért kell ehhez napi megerősítés (közösség, templom, mise) - és ezért lehet rosszul, ha ezt valaki kétségbe vonja: mivel semmit nem tud ellene mutatni, csak a hitét, de ugye az épp akkor ingott meg (mert kétségbe vonták).

Létezik olyan ateista is, aki hisz, és létezik olyan hívő is, aki azt hiszi, hogy az ő hite tudáson alapul - de nem ők a jellemzőek. A többség olyan, ahogy fenn írtam.

#10

Akár lehet így is, de kiegészítném még.

Nem minden ateista tudós és még kevesebbnek van természettudományos területen megszerzett egyetemi fokozata. Így általában csak innen-onnan olvasott "tudással" tudnak érvelni. Ezért a világképe más tudásán alapul és neki is kell a folyamatos megerősítés, mivel nem rendelkezik saját ismeretekkel.

A hit ellenben picit jobban sajátunk.