Jézus halálakor tényleg feltámadtak a szentek?

"Nincs itt értelmezési probléma? A tömlöcben lévő lelkek azok, akikhez Jézus eljött testben, és éppen úgy Isten béketűrése volt akkor, amint most is, és ahogy kevés lélek tartatott meg, ahogy ma is... Szerintem egy árva szó nem esik arról, hogy Jézus valamiféle kettős lét között elment volna a pokolba abban a három napban."

Üdv! Jézus a halottaknak prédikált. Erre az 1 Péert 3.19 hivatokozásai mutatnak rá. Nézd csak meg őket:

3,19 A melyben elmenvén, a tömlöczben lévő lelkeknek is prédikált, [rész 4,6. 2 Pét. 2,4.5. Róm. 10,7. Csel. 2,27.]

(" Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben.")

„" Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben."”

Azért itt nem egyértelmű, hogy a holtak fizikai holtakról szól vagy halottak mindazok, akik nem Krisztusnak élnek.

2Péter 2;4-5

„4. Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre;

5. És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolczad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;”

Hát kereszthivatkozás ide vagy oda, ez nem arról szól, hogy Jézus a három nap halálában lement volna bárhová is.

Róma 7;10

„ 7. Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)”

Azért érdemes lenne az előző sort is idevenni:

Róm 7;9

„A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza;)”

Így már nem egészen arról szól, hogy van-e mélység vagy Jézus alászállt-e.

Apcsel2

27. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

Ez nem egy büntetőhely, a sír a halottak helye.

Abba nem is akarok belefolyni, hogy számomra csak Jézus vagy Isten által hitelesített próféta beszéde lehet mérvadó, nem lehet apostol, kik nem voltak próféták, és tudásukat mindenféle ihletettségre hivatkozva szerezték, nagyon hasonlítva a megannyi egyház vezetőinek tudásához, melyek élesen különböznek teológiailag egymástól, ellenben a prófétákkal, akiknek szemtől szembe közölte az Úr mindazt, amit a prófétának tudnia kellett.

Ennyi erővel számodra akkor az egész Biblia nem mérvadó, mert Jézus egy betűt sem írt le az egészből. Mindent az apostolok vagy más szemtanúk vetettek papírra, köztük a 4 evangéliumot is. Lényegében kukázhatod az egész Újszövetséget.

Ha ebben a kérdésben szerinted hazugság a Biblia, akkor más kérdésben nem lehet az? Márpedig nagyon világosan és egyértelműen leíja, hogy a szentek feltámadtak, sőt sokaknak meg is jelentek Jeruzsálemben.

Bár nem tőlem kérdezed, de remélem nem gond, ha leírom véleményemet :)

"Ha dicsőséges, romolhatatlan testben támadtak fel, honnan ismerték fel őket, tehát hogy ők azok a régi szentek?"

Ahogy Jézust is felismerték. Gondolj arra, amikor Jézus találkozott Tamással feltámadása után.

"Szóval úgy kell érteni a test feltámadását, hogy a lélek támadt fel új, dicsőséges testben?"

Nem új testben, hanem korábbi testének egy tökéletesebb formájában.

"A feltámadás előtt mindenki a pokolra került halála után és nem jutottak a mennybe, hiába mutattak be áldozatot?"

Erre picit nehezebb a válasz. Mégpedig azért, mert idő csak számunkra, a fizikai világban élők számára létezik.

Az egészen biztos, hogy Jézus megváltó halála óta minden arra méltó elhunyt számára megnyílt a menny. A mi fizikai időnkből tekintve a megváltás pillanatáig az elhunytak lelkei várakoztak. Hogy most ezt a helyet limbus patrumnak nevezzük, vagy másnak, lényegtelen szerintem.

A szenvedés oka nem az, hogy pokolban vannak, hanem mert eltaszították magukat Istentől. Amikor sokkal evilágibb módon próbálták értelmezni a fogalmat, akkor a pokolt egy több részből álló helynek képzelték el. Így volt olyan része, ahol nem volt szenvedés (Limbus) és olyan, ahol hatalmas kínokat éltek át. A Limbus Patrum annak a helynek volt a neve, ahol az Ószövetségben elhunyt szentek várakoztak az üdvösségre. Itt természetesen nem volt fájadlom, de nem lehetett részük a mennyei boldogságban sem.

De mint írtam, lényegében bárhogy nevezhetjük a dolgokat, lényegükün nem változtat.

Páldául Jézus is alászállt a poklokra, de még sem szenvedett ott.

Valamint azért nehéz erre pontos és könnyen emészthető válaszokat adni, mert mint írtam, számunkra létezik az idő, ami alapjaiban van hatással gondolkodásunkra. Ezért sem tudjuk soha felfogni földi életünk során, hogy milyen a menny, vagy milyen a pokol, csak Jézus hasonlatai alapján tudjuk közelíteni.

„Ennyi erővel számodra akkor az egész Biblia nem mérvadó, mert Jézus egy betűt sem írt le az egészből. Mindent az apostolok vagy más szemtanúk vetettek papírra, köztük a 4 evangéliumot is.”

Annyiban valóban igazad van, hogy hit által kell elhinnem azt a történetet, amit papírra vetettek. De a négyből csak hármat fogadhatom el, mert Lukács evangéliuma már másod- és harmadkézből szerzett információk alapján van lejegyezve. De nem is a történetekkel van gond, hanem a tanításokkal. Pál farizeus volt, amit nem is tagadott meg annak ellenére, hogy állítása szerint megtért. Fil 3,5

Jézus állítása szerint: Mt 16,6 Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától.

Pál prófétasága:

Thessalonikabeliekhez írt I. levél 4. rész

15. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak.

16. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban;

17. Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.

Ez a próféciája hamis, melyet az Úr szavával hirdetett. Viszont az Úr ezt mondta Jézus által hitelesített Mózes által:

5Móz 18,22

Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!

Pált senki nem nevezte ki tanítónak, csak saját maga. Jézus az evangélium hirdetésére hívta el Pált, nem tanításra. Az ő tanítása farizeusi, és rengeteg pontban ellene megy Jézus tanításával. Jézus parancsa egyértelmű, farizeus tanítását kerülni kell. Pál soha nem tudott kikerülni a farizeusi törvénykezésből.

„Márpedig nagyon világosan és egyértelműen leírja, hogy a szentek feltámadtak, sőt sokaknak meg is jelentek Jeruzsálemben.”

Ezt nem tudom, hogy miért nekem címezted, ezzel tisztában vagyok, a tanúk nincsenek tisztában ezzel, mivel az őrtorony társulatuk egy megváltoztatott szöveggel fordították a bibliájukat, így ez a rész félreérthető számukra, de ezt a részt már kitárgyaltuk.

Nem olyan egyszerű ennek a megértése, ezért is inkább idézem az egészet, talán úgy könnyebb lesz.

"13Testvérek, nem akarunk titeket, tudatlanságban hagyni azokról, akik elhunytak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. 14Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor Isten ugyanígy elő fogja vezetni vele együtt azokat is, akik Jézusban hunytak el. 15Az Úr igéje alapján azt mondjuk ugyanis nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik elhunytak. 16Mert a parancsszóra, a főangyal hangjára és Isten harsonájának szavára az Úr maga leszáll az égből, és először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, 17azután mi, az élők, a megmaradtak, velük együtt elragadtatunk a felhőkön az égbe az Úr elé, s így mindenkor az Úrral leszünk. 18Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel."

A korai kereszténységben Jézus jövetelét nagyon közeli időpontra várták. Pál ezért írja nekik e szavakat, hogy akik Krisztusban meghaltak, ugyan úgy üdvözülnek, mint azok a hívők, akik megérik a 2. eljövetelt.

Bár szerintem ebben nincs semmi prófécia, ha már annak veszed, akkor illene tudni, hogy nem szó szerint kell értelmezni. Például Pál egyértelműen megmondja, hogy a "mi" szó alatt azokat érti, akik még élnek a parúzia során. Tehát nem önmagára gondol. Ez könnyen belátható, ha megnézed azt az igerészt, amikor saját haláláról ír (hogy az által vágyik újra egyesülni a szeretett Krisztussal). Tehát sejtette, hogy ő nem éli meg a parúziát.

Sőt, a következő fejezetben arról ír, hogy ez mennyire váratlan esemény lesz és mennyire nem tudják, hohy mikor érkezik.

Hogy te önkényesen válogatsz a 72 sugallmazott könyvből, azzal sokat nem tudok kezdeni, nem fogom bizonygatni, hogy mind Istentől való, mindenki úgy éli meg hitét, ahogy lelkiismerete diktálja.

"Például Pál egyértelműen megmondja, hogy a "mi" szó alatt azokat érti, akik még élnek a parúzia során."

Nem mondja, a mi jelentése az én és a te illetve az én és a ti. A mi-ben az én is benne van, ez lehet tetszeni, lehet nem. Próféciát említ azzal, hogy azt mondja az Úr szavával mondja. De egy próféta pontosan megmondja a kijelentés idejét és módját. Pál prófétált, de hamis prófétának bizonyult. Minden nem szó szerinti értelmezés belebeszélés, a levele teljes egészében szó szerint értelmezendő, semmiféle képi megfogalmazást nem tesz.

Következő:nincs semmiféle 72 sugalmazott írás. Nem történt sugalmazás, a próféták a kijelentéseket vagy az Istentől vagy Jézustól kapták pontosan leírva a kijelentés körülményeit és idejét. Pál nem kapott olyan kijelentést, amit tanított, ő farizeus, aki hazug tanítása kovász az igaz tanítás mellett.