A Biblia "tökéletes" útmutató?

Szia

Igen, a Biblia maga írja azt, hogy tökéletes útmutató minden ember számára.

„Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell” Ézsaiás 48:17.

Jehova tanítása szellemi és fizikai áldásokat eredményez.

Ha ezt mondja Isten, én elhiszem neki, hiszen tőle senki nem tudja jobban mitől lehet az ember elégedett és boldog.

Szerintem a Biblia, bár felfogható valóban egy útmutatónak az élethez, a fő célja, hogy az emberek megismerjék, Őt, és kialakuljon közöttük egy szeretet kapcsolat. Ha ez kialakul, akkor nem fog az ember rossz értelemben félni Istentől vagy attól, hogy bűnt követ el. Ennek a szeretet kapcsolatnak a kezdeményezője Isten, aki elküldte a világba Jézust, a szeretett Fiát, hogy a bűnök miatt ránk váró büntetést magára vállalja. Cserébe azt kérte, hogy akik hisznek ebben, azok szeressék testvérként a többi hívőt, és embertársaikat, mint önmagukat. De magát Istent is tudjuk viszont szeretni azzal, hogy engedelmeskedünk a parancsainak.

Az ítélkezést Jézus úgy értette, hogy ne az embert ítéljük meg (ez Isten dolga, nem a miénk), de a cselekedeteket meg kell ítélnünk, hogy jó vagy rossz, különben mi magunk is tévelyegni fogunk, ha erre nem válunk alkalmassá.

Egyébként a kérdésre válaszolva, még nem tartok ott Jézus tanításának követésében, hogy az eredményeket számláljam. Igaz, fejlődtem pl. az adakozásban, a bátorságban, az önmegtagadásban, a tiszta gondolkodásban, az irgalmasságban, türelemben stb. ahhoz képest, ahol azelőtt voltam, hogy keresztény lettem. Mindezeket azonban Isten adta, nekem mindössze hitteli döntéseket kellett hoznom, hogy bízok Istenben és lépek. Ha arra gondolsz, hogy könnyebb vagy kényelmesebb lett-e az életem, akkor nem, de ezt nem is ígérte Isten a Bibliában. Viszont abban nőtt a bizalmam, hogy az utolsó napon nem haraggal és ítélettel fog rám várni, hanem örömmel és kegyelemmel. És ez fontosabb a könnyű életnél.

A kérdés a valláskritika kategóriába való.

Itt nincs helye ezeknek a halandzsáknak.

Igen.

Ahogy Zitus említette, Ő mindig azt nyújtja amire szükségünk van.

A Bibliában említett hithű emberek, valamint az évszázadok során élt szintén hűséges emberek a bizonyítékai, hogy Isten nem kér olyat amit nem lehet megvalósítani.

A felsorolásaidban pedig van némi felesleges dolgok, amivel csak a gondolataidat gyötröd, és ezzel elterelődik a figyelem a valóságról, és arról ami valóban lényeges.

(1János 4:18) 18 A szeretetben nincs félelem, hanem a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem akadályozólag hat. Valóban, aki fél, nem lett tökéletes a szeretetben.

A "beteges rettegés" nem vezet sehova.

Teljesen beválik.

Persze az ember a tökéletlensége miatt, hajlamos lehet hibákat elkövetni, de ettől még nem kell rettegni.

Szintén vannak a bibliában olyan személyek, akik súlyos halált érdemlő hibákat követtek el, még is azt írja róluk Isten, mint Pl. Dávidról, hogy szíve szerint való férfi.

Vagy Péter, aki megtagadta Jézus, és sokszor hirtelen tett ígéreteket, amit később nem tudott betartani.

Ezek mind példaként írattak le számunkra, ezeken érdemes elmélkedni, és azokat olvasgatni, hogyan jutottak el oda hogy hibáztak, vagy is mit kell kerülni, és hogyan változtattak gondolkodásukon életükön, amiért visszakapták Isten támogatását.

Persze a büntetést senki nem kerüli el.... ám ezek a fegyelmezések, az életünket jelentik ha elfogadjuk.

(Példabeszédek 3:11, 12) 11 A Jehovától jövő fegyelmezést, ó, fiam, ne vesd el, feddését meg ne utáld, 12 mert akit szeret Jehova, azt megfeddi, mint apa a fiát, akiben gyönyörűségét leli.

Héberek 11. fejezet.

Kérdező!

A válasz jóságához nem szükséges feltétel a mélyen vallásosság. A jó válaszhoz a gondolkodás képessége és akarása kell, ez lehet egy mélyen vallásosnak és egy, a vallásra igényt nem tartónak is (vedd észre a fontos különbséget: nem "elutasító", hanem "igényt nem tartó" - ez két alapvetően eltérő jelentés).

Nem kérdező, te a biblia részletes olvasásakor nem világosodtál meg. Ennek pedig oka az, hogy ugyanazzal a szemlélettel, ismerettel olvastad, mint előtte a meghunyászkodást tetted. A biblia betű szerint olvasva nemhogy nem tökéletes útmutató, de elképesztő téveszmék tárháza. Azonban a biblia értőn olvasva hasznos mindazoknak, akik erőt kívánnak meríteni belőle, tehát nélkülözhetetlen mindaddig, míg jobbat nem adsz ezen emberek kezébe. Ha a szalmaszál, amibe kapaszkodik, valakinek elegendő, nincs jogod azt elvenni tőle, míg nem adsz neki jobbat. Még egyszer mondom: neki jobbat. Ami neked jobb, az nem számít. A jobbra neki van szüksége.

Az sehol sincs leírva a bibliában, hogy az úr úgy gondoskodik rólad, hogy helyetted cselekszik. Nem véletlen az ősi vallásos magyar bölcsesség: segíts magadon, az isten is megsegít. Ezzel szemben rengetegen (köztük te is eddig) úgy képzelik, hogy isten naponta tettleg cselekszik helyettetek. Nem, ehhez nem szükséges gondolkodó embernek lenni, ehhez elég lenne az üres fej is. Isten segítsége az, hogy lehetővé tette számodra a gondolkodást. Ha pedig nem hiszel istenben, semmi gond, akkor az élet fejlődése hozta. A kivitelezés szempontjából lényegtelen, hogyan keletkezett a kivitelezés képessége.

Kedves Kérdező!

Sajnálom, hogy nem ismerted meg Istent, így számodra a Biblia csak betartandó szabályok meg ellentmondások halmaza. Ha saját magunk erőlködünk, mindenféle alap nélkül, akkor sajnos valóban csak jó nagy csalódás vár ránk. Nagyon sok mindent felvetsz a kérdésedben, amire mindre hosszú lenne kitérni, így ezt nem is teszem, inkább leírom a személyes megtapasztalásomat:

Keresztény családban nőttem fel, így nem okozott gondot hinni Istenben, a Bibliában, viszont tinédzser koromban nagyon magam alá kerültem. Akkor ismertem fel, hogy az erőlködéseim ellenére nem tudok jó lenni. Konfliktusaim voltak a szüleimmel, és bár sok mindenben úgy gondoltam, hogy nincs igazuk (velem kapcsolatban), mégis láttam magamban azt, hogy nehéz természetem van, és hiába próbálkozok, nem tudok szelíd, kedves, segítőkész stb. lenni, mert a "rosszabbik" énem mindig felülkerekedett. Eléggé magam alá kerültem. Meghalni nem akartam, mert hittem a mennyben és a pokolban, és nem akartam a pokolba kerülni. Kedvenc igeversem az lett a Bibliából, hogy "legboldogabbak azok, akik meg sem születtek" (Salamon), merthogy azok nem küszködnek az élet nehézségeivel, és nem is kerülnek sehova. Mindemellett kerestem Istent, elsírtam neki az összes problémámat, kipanaszkodtam neki magamat, és nem azonnal, de megtapasztaltam, hogy Isten valóban létezik, meghallgatja az imámat. Azt nem tudom elmondani, hogyan végezte el Isten bennem, de teljesen felemelt abból a depressziós állapotból, betöltött, és új emberré formált (nem egyik napról a másikra történt, de egyértelmű lett a változás). Mióta Ő él bennem, nem én erőlködök, és nem kell magamat másnak tettetnem sem. Rengeteg kérdésemre választ kaptam, sok mindenben megtapasztaltam Isten különleges gondoskodását, szeretetét. Kívánom, hogy neked is legyen személyes átélésed, találkozásod Istennel, és akkor a Biblia is élővé és érthetővé válik a számodra, nem holt betűkből álló szöveg lesz csupán.