Hogyan értelmezhető az alábbi ige? "Imáid és alamizsnáid felszálltak Isten színe elé és ő megemlékezett rólad. " (Apcsel 10,4)

„Imáid és irgalmas adományaid emlékeztetőül felszálltak az Isten elé."

Egy másik fordítás szerint. Talán ez könnyebben érthető...

Cezáreában élt egy hitbuzgó római centurió, aki mintegy száz katona felett volt parancsnok, a pogány Kornélius. Ő vezette az „itáliai csapatot”, amely a jelek szerint itáliai római polgárokból és felszabadítottakból állt. Bár Kornélius hitt Istenben, nem volt zsidó prozelita. Egy látomás során egy angyal azt mondta neki, hogy ’imádságai felmentek Istenhez megemlékezésül’. Jóllehet Kornélius még nem volt abban az időben Istennek átadott személy, imája meghallgatásra talált. De ahogy az angyal utasította, Kornélius elküldött valakit Péterért.

Amikor azonban a Jézus váltságáldozatába vetett hite alapján átadta magát Istennek és alámerítkezett, Kornélius fenntartás nélkül Jehovának szentelte magát. Ez csodálatos közelséget teremtett Isten és ezen önátadott férfi között, olyan viszonyt, amely az ima korlátlan kiváltságát biztosította Kornélius számára

A meghallgatás kilátásával közeledhetett égi Atyjához Krisztus Jézus által. Ez történik mindazokkal, akik Krisztus által átadják magukat Istennek és alámerítkeznek. Nekik is korlátlan kiváltságuk, hogy imádkozhatnak.

Ha csak ezt a kis részt ragadod ki, az másképp értelmezhető, mint a szöveg egészének összefüggésében.

Szerintem nem jelent mást, mint hogy Isten szívesen fogad minden jótéteményt, akár az egyházzal, akár más emberekkel teszed azt. Az imákat pedig meghallgatja.