Akik kamaszkorukbam vesztették el a hitüket, azoknál hogyan történt?

Én kb 17-18 éves koromig olyan szinten hívő voltam, hogy ha mondjuk szimpatikusnak találtam egy hírességet, akkor rágugliztam, hogy mik a nézeteik a vallásról, még mielőtt eldöntöttem volna, hogy tényleg a rajongója leszek-e, és folyton volt bennem egyfajta szorongás, hogy ha esetleg elkezdek olvasni egy könyvet, vagy nézni egy sorozatot, akkor vajon kritizálni fogják-e benne a vallást.

Na ebből mostanra semmi sem maradt, sőt....

Az ateistává válásomhoz az kellett, hogy ténylegesen, papok, hittan tanárok cenzúrázása nélkül elkezdjem olvasni a Bibliát, majd amikor rájöttem, hogy amit látok az nem vág egybe azzal, amit a környezetemben élők mondanak a vallásról, és hogy egyáltalán nem is értek egyet sok dologgal, akkor úgy voltam vele, hogy oké, most leülök, és olyan kritikusan végiggondolom a dolgot mint amilyen kritikusan gondolkodnék más vallásokról. Pl ha a kereszténység lenne az "Igaz Vallás" akkor miért csak viszonylag nemrégiben tűnt fel? Van ezernyi öregebb vallás ennél, szóval miért pont akkor tűnt fel, amikor? Vagy ha a Biblia minden kereszténynek szól, függetlenül a kortól, meg a helyszíntől, miért csak olyan állatok és helyek vannak benne, amiket az akkori Közel-keletiek ismertek, és miért nem említ semmit, amit esetleg későbbi társadalmak könnyű szerrel megérthetnének? Meg a Bibliában minden oldalra jut valami csoda, de manapság, amikor mindenkinél ott a kamerás telefon szóval, fél perc alatt bejárná a világot egy beszélő csipkebokor szerű jelenség, nem történik semmi.

Ez már elég lett volna ahhoz, hogy ateistává váljak, de az igazi kegyelem döfést a hívek adták meg, akik gondolkodás nélkül, pusztán a Biblia tanításai alapján néznek le másokat, és mikor valakivel valami rossz történt, azzal magyarázták, hogy "hát igen, ha jobban hitt volna/nem vétkezett volna annyit akkor ez nem történt volna meg" a többi keresztény pedig ettől a fajta viselkedéstől mentegeti a hitét: "ezek aztán nem igazi keresztények, hiába van szó szerint leírva a Bibliába, hogy meg kell vetni bizonyos embereket, Isten igazából ezt nem akarja, és aki ezt hiszi, az hülye és Nem.Igaz.Hívő."

Szóval ja, ez az én történetem. És ne félj, egyáltalán nem biztos, hogy később visszakalandozol a hitedhez, mint ahogy azt sok hívő szeretné hinni, egyszerűen csak ez az a kor, amikor először kezdesz el önállóan véleményt alkotni a világról, és nem pusztán elfogadod azt, amit a szüleid mondanak neked.

Én csak azért lettem megkeresztelve, mert a családban mindenki meg volt. A családunk nem annyira vallásos, max a karácsoni misére mebtek el meg barkaszentelésre. Nagycsoporttól 5?-es koromig minden vasárnap jártam misére, elsőáldozó is voltam, viszont 5. Ben már azért megkérdőjeleztem, hogy mi van a bibliában. Aztán jött a mérföldkő, bekerültem egy katolikus iskolába. Ott a sok álszent elvakult katolikus között rájöttem, hogy én nem akarok ebben hinni. Ebben az is látszik, hogy a gyerekek mindent elhisznek. Ez mind 12 éves koromban történt.

14/l

Óvodában is járattak szüleim hittanra,illetve általános iskola alsó tagozataiban is.Jó volt kicsiként azt gondolni,hogy van valaki,aki meghallgat,ha nincsenek ott a szüleim,vagy hogyha olyan dolog van,amit nekik nem merek elmondani.Ezt az egészet azokhoz a képzeletbeli barátokhoz tudnám hasonlítani,ami néha a kisgyerekeknek volt.Akkoriban Isten volt az egyik képzeletbeli barátom.Viszont nem volt ez akkoriban sem egy erős,biztos dolog,kiskoromtól kezdve voltak kétségeim és kérdéseim,amiket ha feltettem anyukámnak vagy nagymamámnak nem kaptam egyértelmű választ rájuk.Kicsit később,úgy felsős koromtól pedig elkezdett érdekelni,hogy mi hogy lett és utána így találtam rá az ateizmusra,hisz a kérdéseimre még mindig nem kaptam választ.Mellesleg így egy kicsit "éretebb" fejjel jobban átláttam a dolgokat,és azt,hogy mire megy ki ez az egész dolog.Szóval úgy igazán sosem hittem benne,mai napig nem is hiszek benne,mert nincs miben hinnem...Felcímkézni sem szeretem magam,de ha muszáj,akkor agnosztikus ateistának vagy csak siman ateistának vallom magam.

17/L

Annyira szomorú olvasni soraitokat, mert én meg most tértem meg. Kívánom, hogy egyszer megértsétek, és megtapasztaljátol Isten szeretetét. Ő nem csak egy képzeletbeli bará, hanem ott van veletek, és gondot visel rátok, mégha nem is érzitek az ő jelenlétét.

18/L

Lelkészgyerekként gyűlöltem hogy minden rohadt ünnepen, de még esküvőkor és keresztelőkor sem élvezhettem az ünnepeket hanem szervező voltam. Ráadásul durva mélyharapásom van ezért ilyen alkalmakkor a kamerás rendszeresen elémjött(az első sorban kellett ülni :( ) és nagytotálban adta a képemet a tízezres városi tévének én meg azt se tudtam hogy tartsam a szám. Ebből aztán durva befordulás és szocfóbia meg egyebek lettek, sok időt töltöttem pszichiátrián, aztán gimiben meg azért utáltak mert pszichiátrián voltam.

Szüleim úgy lettek vallásosak h szó szerint HINNI AKARTAK, imádkoztak istenhez h legyenek hívők amikor még a létezésében se voltak biztosak. Így persze h hívők lettek.

Aztán ott volt a tudományellenesség, elégették a tudományos újságomat stb. A tévének is beszólnak ha millió évekről van szó egy természetfilmben.

Tapasztalataim szerint ez a hívőség nagyjából úgy működik mint a konteóhívőknél. Aztán a sok évtized alatt ez berögzül.

Volt Békés megyében mittomén hány évvel ezelőtt az a konteó ami futótűzként terjedt a ref gyülik közt, h a vodafon logója 6-os számra hasonlít, a 666 meg a sátán száma, ezért a vodafon vezetői titokban sátánisták és inkább más cégnél kell előfizetni.

Szüleim nagyjából tisztában vannak benne h ateista vagyok, persze azért imádkozok velük meg ritkán különleges alkalmakkor elmegyek velük templomba. Próbáljuk fenntartani a status quot. :D