Ha van itt lelkész, vagy pap, akkor elmesélné, hogy milyen úton módon kapta meg az elhívást erre a hivatásra?

Ez jó kérdés, egy pap válaszára én is kíváncsi lennék, mert sokat van a fejemben hogy ezt a hivatást válasszam

:)

Nekem a göröggel és a latinnal gyűlne meg a bajom...

Volt egy ismerősöm, akiből pont emiatt nem lett lelkész.

Azt hiszem történésznek ment, de nem biztos (más kitérő). Valamit mondott, hogy lehet, hogy visszatér a lelkészi hivatáshoz, de majd később.

Pap azért nem szeretnék lenni, ráadásul protestáns vagyok.

Ehhez, ha komolyan veszi valaki, mentálisan is erősnek kell lenni, ok, a hit adja az erőt, de folyamatosan az élet "sűrűjével" fog találkozni.

Kicsit úgy érzem, hogy leginkább vagy a nagyon nagy bajokat, vagy a nagyon jó történéseket fogja látni manapság.

Akikről tudok, ott többedig generáció lelkész a családban.

Hallottam olyanról is, aki maga mesélte az elhívástörténetét, ami egy balesethez és súlyos koponyasérüléséhez kapcsolódott.

Aztán sajnos látok olyan papokat, lelkészeket, akik leginkább az EU-s pályázatok elnyerésére "utaznak".

Én ugyan nem vagyok az, de ez egy szerintem roppant érdekes videó:

https://www.youtube.com/watch?v=F0NafRFwJB8

0:54-től és 6:24-től beszél erről. Amit a videó többi részén mond, az is érdekes...

A Biblia iránti érdeklődésem kisgyermekkoromra nyúlik vissza.Volt nálunk gyermeiskola a közösségemben,ahol igen aktív voltam.

Közösségünkben van egy rendszeres bibliakutató intézmény,ahol a "tanító"feladata,a 6-12 fős csoport beszélgetésének moderálása.Édesanyám egy ilyen csoport moderátora volt.Én,minden héten részt vettem a moderátorok heti felkészülésében édesanyámmal,és a csoportfoglalkozásokon.Már akkor vakmerő voltam,s a felnőttek beszélgetéseiben aktívan részt vettem.10-11 éves lehettem,amikor a közösség vezetője felkért moderálásra egy csoportban,és beült a csoportomba megfigyelni.Attól kezdve-kivándorlásomig-csoportvezető voltam.

16 éves koromban,az állam egyházügyi hivatala megengedte 7 kisegyháznak,közös lelkészképző intézet indítását,melyre jelentkeztem,és elvégeztem,miután leéretségiztem.

A rendszerváltás után mód nyílt egyházamnak saját teológiai főiskola indítására,melynek első jelentkezői közt voltam.(Sok tárgyat a korábbi SZET lelkészképzőn már tanultam,s így zenekonzervatóriumi tanulás,zenetanítás-másfél állás-,két csecsemő korú gyermekünk gondozása,házépítés, 4 zenekar,és két kórus tagjaként-az egyiknek karmestere voltam-,nem volt túl nehéz elvégezni.

Diplomaosztás után 18 évig nem hívtak meg lelkésznek,s én elhatároztam,hogy sohasem fogok jelentkezni lelkészi szolgálatra.A 18 év alatt el kellett végeznem néhány "birkaiskolát".

Felszarvazásomat,szeretett feleségem,gyermekeim(2 lány 1 fiú),hivatásom,otthonom,közösségembe vetett bizalmam,hazám,barátaim,létbiztonságom elvesztését szinte egy időben.Pótpszichológusi szolgátot kellett végeznem egy diliházban,miközben engem gondoztak válási krízisem miatt,el kellett vesztenem mindenem,ami biztonságot adott(otthonom,munkám,szeretteim,pénzem),3.4.5.alkalommal,és riadtan csücsülni Isten oltalmazó tenyerében.

(Meg kell mondanom,igen meleg hely,és biztonságos.Üres zsebbel,hajlék nélkül sosem éheztem,s nem aludtam a csillagos ég alatt a szabadban.Rendszerint az utolsó pillanatban láttam meg Isten vendéglátását,amit Ő jóelőre kirendelt.)

A birkaszemináriumok után,éppen 5000 km-re készültem elköltözni a semmibe,amikor egy református gyülekezet meghívott lelkésznek.

Utazás törölve,azonnal eldöntve.

Azóta lelkészként szolgálok az itteni minimálbér háromnegyedéért,s emellett ezermesterkedem,biztonságiőrködöm,és muzsikálok.

Ez,elhívásom változatos története.