Miért legyek Jehova tanúja, ha a szervezet se nem ihletett se nem tévedhetetlen?

19-es hsz

Ha összeveted a Jóel 2:32-tőt, a Róma 10:13,14-el akkor mgadtól is rájöhetsz, hogy Pál Jóeltől idézett(idézőjelbe van téve az idézet még a Károli féle Bibliában is), aki viszont Jehováról beszélt, és nem Krisztusról

Egyet értek veled abban, hogy a több vers átfogóbb képet ad. Ime:

Róma 10:9–16

Mert ha nyilvánosan hirdeted azt a ’saját szádban levő szót’, hogy Jézus Úr, és szívedben hitet gyakorolsz abban, hogy az Isten feltámasztotta őt a halottak közül, megmentésben részesülsz. Az ember ugyanis a szívével gyakorol hitet az igazságosságra, de a szájával tesz nyilvános kijelentést a megmentésre.

Mert azt mondja az Írás: „Senki sem fog csalódni, aki belé veti hitét.” Mert nincs különbség zsidó és görög között, mert ugyanaz az Úr van mindenek fölött, aki gazdagon ad mindazoknak, akik segítségül hívják őt. Mert „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni”. Hogyan fogják azonban segítségül hívni azt, akiben nem hisznek? Hogyan fognak pedig hinni abban, akiről nem hallottak? Hogyan fognak pedig hallani, ha nincs, aki prédikáljon? Hogyan fognak pedig prédikálni, ha nem küldettek el? Mint ahogy meg van írva: „Mily szépséges azoknak lába, akik jó dolgok jó hírét hirdetik!”

De nem mindnyájan engedelmeskedtek a jó hírnek. Mert Ézsaiás ezt mondja: „Jehova, ki hitt a tőlünk hallottakban?”

De akár elolvashatod a Károliban, vagy mésik fordításban, a lényege nem változik. Én annak idején a Károli forításu Bibliból ismertem meg Jehovát, a Teremtőmet....nem zavart, mert örültem, hogy van Bibliám, akármilyen fordításu.

Krisztus azt mondta, hogy a tanítványait a közöttük lévő szeretetről lehet felismerni. A keresztényi szeretet soha nem engedné meg magánk, hogy olyasmit írjon/mondjon a felebarátjának, mint amit te írtál az utolsó mondatodban....hát igen, a gyümölcsök árulkodóak :-)