A katolikus bálványimádók?

Teljesen igaza van azoknak, akik azt állítják, hogy a Bibliában egyetlen egy esetet sem lehet mutatni, hogy valaki egy meghalt imáját kérné. Logikus, hogy azért, mert valóban nem is tettek ilyet.

Ez a gyakorlat ugyanis később jelent meg, de a II. századtól már bizonyíthatóan létezett. Hiszem a szentek közösségét. - mondja az ősrégi apostoli hitvallás, ha ebben a formában nem is ténylegesen az apostoloktól származik. Számos vértanú sírfeliratán is olvasható, hogy könyörögjenek érettünk.

Ugyanis idő kellett ahhoz, hogy letisztázódjon, mi a meghalt szentéletű emberek sorsa. Az alvilágban alszanak vagy valóban Krisztussal együtt dicsőségesen uralkodnak? Miután az egész Egyházban egyre egyértelműbb lett, hogy a válasz az utóbbi, úgy terjedt el, mint a futótűz a szentek közbenjárásának szokása is. Tehát ez a hagyomány valóban nem bibliai hagyomány, hanem a Biblia tanításából kikövetkeztetett nagy korán meghonosodott egyházi hagyomány, amelyet minden folyamatosan fennálló ősi keresztény felekezet, tehát valamennyi katolikus és ortodox egyház tanúsít.

Elárulhatnák a kritikusok, hogy vajon miért bálványimádás, valakinek az imáját és segítségét kérem. Pál apostol segíts nekem, könyörögj értem! Vajon ebben mi a rossz, ha Pál apostol tényleg él? De ha történetesen nem hallaná, szerény véleményem szerint akkor se bálványimádás, mert nem képzelem Pál apostolt istennek, legfeljebb egy értelmetlen babonás szokás.

Én nem állítom, hogy a szentek tiszteletét nem lehet túlzásba vinni, nem lehet egészségtelen és aránytalan gyakorlattá tenni. Mindent el lehet túlozni, de önmagában az, hogy a szentek élnek, velünk vannak, segítenek nekünk, imádkoznak értünk, szellemi hadjáratot folytatnak az angyalokkal együtt az egyházért, tehát továbbra is egységben vagyunk velük ez szerintem egy nagyon erős és bátorító igaz gondolat.

Sokan mondják, hogy a Bibliában feltámadás van s nem a lélek hallhatatlansága, felesleges feltámadni a halhatatlannak. Nos, lehetséges, hogy a halálunk utáni élet és az utolsó napon való feltámadás között nincs is akkora kibékíthetetlen ellentmondás, mint gondoljuk. Aki meghal az kilép az idő megszokott folyásából s Isten időtlenségén alapuló egészen más idő logikába érkezik.

A kérdéssel részletesebben itt foglalkoztam:

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__..

De be is másolhatom, amit ott mondtam:

Van egy modern teológiai irányzat, szerintem egy igen figyelemre méltó irányzat, mely szerint a két időpont csak a mi időrendhez szokott logikánk szerint két teljesen összebékítetlenül különböző időpont.

Az Isten nincs alávetve az időnek, neki nincs múlt, jelen, jövő, számára a múlt és a jövő tökéletesen ugyanolyan, mint a jelen, a múlt nem veszik a feledés homályába, s a ködös jövőnek sem kell megtisztulnia, hanem minden napot a legapróbb részletekig ugyanolyan élesen és tisztán lát.

Tételezzük fel, hogy ma meghalunk, s mondjuk ezer év múlva feltámadunk az utolsó napon. Ha közben úgymond alszunk, akkor vajon hosszúnak érezzük ezt az időt, vagy rövidnek? Nyilván rövidnek, sőt azt érezzük, hogy meghaltunk s már támadunk is fel, és senkit sem fog érdekelni, hogy közben mennyit aludt. Ha pedig feltámadtunk, akkor vajon miből tart Istennek, hogy visszavigyen minket a múltba, s megmutassa nekünk a halálunk napját, s mindent ami utána jött? Semmiből. Tehát ezt az egészet úgy is megélhetjük, hogy tulajdonképp meg sem haltunk.

Azt szoktuk mondani, hogy halálunk után van egy ítélet, majd a feltámadásunk után is lesz egy másik nagy általános ítélet. Nos eme elmélet szerint, igazából nincs is két ítélet, hanem az egy és ugyanaz, mert aki meghalt az kilépett az idő megszokott múlásából és Isten időtlenségén alapuló teljesen más időlogikába érkezik.

A katolikus egyház hisz abban, hogy szentek haláluk ellenére is élnek, és ugyanúgy imádkozhatnak értünk, mint földi életükben. Igen a Bibliában több olyan utalás is van, hogy a Krisztusban elhunyt szentek igenis élnek. Nos ez a fenti modern fejtegetés ezzel a katolikus meggyőződéssel is kompatibilis.

Például azt kérem most Pál apostoltól, hogy könyörögjön érettem! Hallja ezt most Pál apostol? Nem hallhatja - mondják sokan, mert még nem támadt fel. Viszont egyszer feltámad igaz? S vajon miből tart Istennek, hogy a feltámadt Pálnak megmutassa a világtörténelmet, azokkal a mozzanatokkal, amikor a segítségét kérik, amikor az imájára számítanak. Miért ne vihetné Isten Szent Pált a legélményszerűbben a múltba, hogy kellően átérezze a segítségét kérők életét? S miért ne imádkozhatna Pál akár milliárdszor is a legnagyobb odafigyeléssel, hiszen bizonyára van ideje bőven, elég hosszú az örök élet.

Erre bizonyára sokan azt mondják, hogy mi értelme van már akkor Szent Pál imáinak, hiszen már akkor már mindennek vége, minden eldőlt. Nos Isten számára már minden elejétől fogva el van dőlve, ő azt is előre látta, hogy mi mennyit fogunk imádkozni a másikért, s annak mi lesz az eredménye, ugyan ilyen erővel azt is láthatja, hogy Pál mennyit fog imádkozni a halála után, ami szintén beleszámít a végeredménybe.

Szp: hogy miért született meg ez a hagyomány, azt nem tudom, de az tény, hogy ilyet Jézus nem tanított és csak több száz évvel később alakult ki, mint tanítás.

A Biblia minden esetben még élő embereket nevez szenteknek. Hát ezért a kritika, mert van, aki a Bibliát veszi alapul és nem egy jóval később kialakult szokást. És hogy miért szentségtelen szerintem? Mert azt is írja a Biblia, hogy kizárólag Istenhez szabad imádkozni és tudjuk, hogy a Biblia Isten szava. Hogy mi lett kitalálva kétszáz évvel később, az nem fog változtatni a Biblia kijelentésén.

"A Biblia minden esetben még élő embereket nevez szenteknek"

Ez csak akkor igaz, ha elfogadod a katolikus teológiát a szentekről (legalább is azt, hogy halál után egyből üdvözülnek és megdicsőülnek). Ugyan is a Jelenések könyvében sok szó esik a szentekről, ezek már mind meghalt, de Krisztusban újra élő emberek a mennyben, nem pedig a földön.

Egyébként már a Bibliában is előfordul az angyalok megszólítása:

"Áldjátok az Urat, angyalai, mind, ti hatalmasok, kik teljesítitek parancsait, és lesitek a szavát!" (Zsolt 103,20)

@ Szp: hogy miért született meg ez a hagyomány, azt nem tudom, de az tény, hogy ilyet Jézus nem tanított és csak több száz évvel később alakult ki, mint tanítás.

A Biblia időben is legutolsó könyve, a Jelenések könyve a II.század elején keletkezett. Pont ez a könyv az, amely eléggé hangsúlyozza a mennyei Egyház jelentőségét.

A szentek közbenjárásába vetett hit már a II.századtól igazolhatók, a vértanúk sírfeliratai alapján. Tehát elég ősi hagyományról van szó.

Szentekhez imádkozni az nem szenteket imádni, hanem csak szenteket megkérni. Csak a magyar nyelvben hasonlít ez a két szó.

54:a Biblia, mikor szenteknek nevezi az embereket, akkor mindig a még testben élő emberekről beszél. Nem kell nekem semmiféle katolikus teológiát elfogadni.

Szp: rövidítsük meg a beszélgetést és mutasd meg nekem kérlek, hogy hol írja a Biblia, hogy Istenen kívül szabad bárki másnak imádkozni.

Kedves szp72!

Lelked rajta,ha te bármikor megholt emberek elképzeléseit követed!

Én,maradok,az én Megváltóm követésénél,aki CSUPÁN az élőkkel kommunikált.

Jézus tudtommal Mózessel is kommunikált. Én azonban nem a holtak imáját kérem, hanem az élőkét, azokét akik Krisztusban feltámadtak, még ha test szerint halottak is.

"Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak." (Jn 5,24-25)

"Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred! Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" (Jn 11,23-26)

szp72!

János apostol így idézte vissza Jézus szavait:

"...S akik meghallják, azok élni fognak."

S nem így: S akik meghallják, azok már feltámadtak.

Márta jól ismerte a feltámadás tanítását,csak azt nem tudta,hogy Jézus Isten,aki bármikor feltámaszthat meghaltakat.

Jézus,valóban jóbarátja volt Lázárnak,és a menyországból,(paradicsomból,Ábrahám kebbléről) nem hozta vissza őt,hisz a pokolban,vagyis a sírban nyugodott,várva a feltámadás napját.