Van-e urvacsora-kozosseg az evangelikus es reformatus felekezetek kozott?

hát ennek ellenére szokás elég erősen korlátozni, hogy ki vehet, protestánsoknál ez elég furcsa, voltam már olyan református gyülekezetben ahol nagyon szigorúan vették hogy csak református vehet, máshol felsorolnak pár alap dogmatikai tételt amiben minden keresztény egyet ért, és aki abban hisz az vehet

én régen reformátusként simán vehettem úrvacsorát evangélikusok között is, lelkészfüggő volt ehhez ki hogy állt hozzá, sehol nem tagadták meg de volt ahol érezhetően rossz szemmel nézték

Lényegében akkor evangélikus vagy, református keresztlevéllel.

Egyébként ott a különbség, hogy az evangélikusoknál az ostya és bor vételével együtt *valóságosan* veszik magukhoz Krisztus Testét és Vérét. Az ostya és bor bár lényegében megmarad kenyérnek és bornak, de a vételkor összekapcsolódik Krisztus *valódi* Testével és Vérével.

A reformátusoknál Kálvin szerint a kenyér és bor csak szimbolizálja Krisztust, de vételkor *szellemileg* egyesülnek Vele (akik igaz hittel veszik magukhoz és előtte bűnbánatot tartottak), de nem a kenyér és bor által.

Ezért nem lehet a másik felekezetnél *hivatalosan* úrvacsorázni.

+

A katolikusok szerint pedig a kenyér és a bor *valóságosan* át is változik Krisztus Testévé és Vérévé, de mindezt a kenyér és bor színe alatt, tehát néhány eukarisztikus csodát leszámítva külsőleg nem változik, de lényegét tekintve igen.

Ezért lehet lényegében imádni is, hiszen az Oltáriszentségben *valóságosan* van jelen Krisztus. Úgy mint az Ószövetség idején a frigyládával Isten *valóságos* jelenléte.

** jellel jelöltem a fontos szavakat.

Volt pár napja kérdés, ott kiveséztem hogy se a Heidelbergi Káté, se a Második Helvét Hitvallás nem tanítja a KETTŐS predesztinációt.

Reformátusok pedig NEM vallják, hogy Krisztus teste és vére jelen van a szentségben. Azt valljuk, hogy az Úrvacsora során közösségünk van Krisztussal a Szentlélek által, de nem azt, hogy konkrétan Jézus testét esszük/isszuk.

Amennyire sikerült utánanéznem, nem teljesen. De nem vagyok református, tévedhetek. Bár azt vettem észre, hogy néha sok református sem tudja a hivatalos álláspontot néhány dologról.

Egyébként én is írtam egyfajta jelenlétet, viszont ez csak szellemi jelenlét. Mint írtam, vételkor szellemileg egyesülnek vele. Míg az evangélikusok (őket jobban ismerem), nem csak szellemi, hanem valóságos jelenlétről beszélnek.

Persze nem könnyű átérezni a különbséget, mert mind két esetben kenyeret, illetve ostyát és bort látsz.

Egyébként én sem látom feloldhatatlan ellentétnek, csak akkor ki kell találniuk, hogy ki adja fel elveit. A reformátusok fognak viszakozni és azt mondani, hogy Kálvin tévedett és Jézus valóságosan is jelen van benne? Vagy az evangélikusok mondják majd, hogy "tovább kell reformálni" a tant, mert Luther nem szakdt el eléggé a katolikus Euakrisztiától (amit mondanak is a reformátusok a "kárhozatos bálványimádás" címmel)?