Tenyleg akkora bun ez? Ateista vagyok egy vallasos csaladban.

Szerintem érdemes megfordítani, amit már előttem mondtak: hogyha most nem járatod őket hittanra, később még eldönthetik magukban, hogy milyen életet akar/hisz-e bármiben. Hogyha ateisták lesznek, nagyon örülni fognak, hogy nen kínoztad őket a hittannal. Felnőttként az ember jobban tud mérlegelni, mit szeretne.

Én nagyon örülök, hogy a szüleim nem eröltettek rám semmit. Így felnőttként nyitott tudtam lenni a sátánizmusra. Azzal, hogy megóvod a gyerekeidet a korai "agymosástól", esélyt adsz nekik.

Szia

Már a kérdésed is érdekes, mert bűnről kérdezel, holott nem hiszel Istenben -a bűn fogalmát pedig Ő határoza meg :-)

Gondolkodtam azon, ha ateista vagy, mégis miért foglalkoztat a lányaid vallásos neveltetése? Ha már neked van erről meggyőződésed? Ennek több oka lehet, amelyekről csak te tudhatsz. Mert az iskolai vallásos "nemsikerültneveleés" nem igen oka, mert egy vallásos csalódás(tanítás, nevelés) nem ok arra, hogy nem higgyjél Istenben, és a gyermekeidet sem tanítsd erre. Egyszerüen úgy lettünk megalkotva, teremtve, hogy bennünk van a szükség, a vágy, hogy közeli kapcsolatban legyünk a Teremtőnkkel. Mint látod, ezt a vallásos nevelés ha félresikerül, kiírthatja, kihülheti az emberből.

A gyermekünk eveléséért mi szülők vagyunk felelősek Isten előtt, számadással trtozunk neki, hogy tanítjuk-e a gyermekünket Istenről. Ezt a felelőséget nem adhatjuk át másnak. Miért írom ezt? az alpelvet ezzel kapcsoltban az ókori népének mondta el, és erről a mi napig sem gondolkodik Isten másként:5Mózes 6:5-7

" Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes életerődből. 6 Legyenek ezek a szavak, melyeket ma parancsolok neked, a szívedben; 7 vésd ezeket fiaid elméjébe, és beszélj róluk, amikor a házadban ülsz, amikor úton vagy, amikor lefekszel, és amikor felkelsz."

Gondolkodj el kérlek a szavak mögött rejlő alapelven, mi a szülő felelősége! Ha a te szívedben nincsenek Isten "parncsolatai" akkor azt sehogyan sem tudod átadni a gyermekidnek. Ha a te szívedben nincsenek ma már Krisztus tantásai, akkoe nem tudod a mindennapjaidat zokkal öshngban élni, és nem tudod a gyermekeidet azokban "gyakorolni", vagyis ugy nőnek fel, hogy te mint szülő nem leszel a minta, hogyan éljenek Istenfélő, becsületes, szerény, békés életet. És edig ugye nem is beszéltünk vallásról, csak arról, mit szeretne, kér tőlünk Isten.

Lehet, hogy mint ateista, teljesen érdektelen lesz számodra az amit írtam. De hívő ember vagyok, és valamikor teljesen hozzád hasonlóan gondolkodtam. Bár én megfogadtam a Biblia olvasása során Krisztus intésé amely a János 17_3-ban olvasható, a gyermekeimet már én sem tudtam abban "gyakorolni" úgy, ahogyan a feljebbi idézetben Isten kéi tőlünk. Sajnos ennek a gyermekeim szenvedik a mai napig is kárát....bárcsak a te gyermekeid elkerülhetnék ezt.....

Sem erre, sem arra nem szeretélek befolyásolni, mert döntésed nagyon komoly lépés, és kihatással lesz mind az egész családi életedre jövőjére.

Gondold jól át, és a SAJÁT döntésedet hozd meg, mert „mindenki a maga terhét hordozza” Galácia 6:5,

Én keresztény szemszögből reagálok.

Szerintem igazad van. Az iskolai hittan akkor ér valamit, ha a gyermek ugyanazt látja otthon is, amit a hittanórán tanul. Egy ateista családban viszont csak összezavarodik. És ez senkinek sem jó...

Természetesen azért az elvárható, hogy amennyiben érdeklődik a vallás, a hit iránt, akkor megkapja a szükséges ismereteket.

Azért vicces hogy sokan önálló gondolkodásról prédikálnak, közben meg lövik az idézeteket, amik befolyásolják az egész életvitelüket.

KZitus nekem születésemtől kezdve nem volt szükségem egy istenre sem, sem apámnak, sem az ő apjának, evolúciós hanyatlás a családom? Csak mert "minden embernek szüksége van rá". :)

Kérdező én 7-9 és 14-15 éves koromban jártam hittanra, misére, templomba, mert kötelező volt, de nem zavarodtam össze, már előtte is tisztában voltam vele, hogy a valóságalapja akármelyik istennek annyi, mint Harry Potternek.

Mennyire igaza van a 26-osnak... és milyen csúnyán lepontozták.

Helyettük is szégyellem magam, de nagyon.