Mit gondoltok isten felelősségéről, és a teremtett világ minőségéről?

„Csak mi, érdekes módon, meg tudjuk oldani, hogy PONT ezek az eszközök (tehát nem törjük meg az akaratukat, nem változtatjuk meg az alap viselkedésüket) mégis azt csinálják, amit mi szeretnénk.

Az isten meg a végtelen tudásával és előrelátásával ezt nem tudja elérni?”

Az egyik gondolatmeneteddel azt mondod, hogy nincs Isten, a másikkal pedig azt, hogy az Isten mennyire de ejnye – bejnye, miket csinál. Nem érzed, hogy mennyire ellentmondásos a gondolkodásod?

Most akkor döntsd már el, hogy elhiszed-e azt, hogy van Isten, vagy nem hiszed el. De azt azért gondold már át, hogy ha nem hiszed el, akkor pedig rosszat miért tételezel fel róla? Mintha te jobban tudnád csinálni az Isten helyett, azt amit csinál.

Egyébként pedig nyugodtan bánthatod is az Istent, az Ő szeretetét feléd ez semmivel sem csorbítja. Mint ahogyan az édesanyák, akiket sokszor ütnek vágnak a gyermekeik, de ez sem érinti azt, hogy ők mindig szeretni fogják a gyermeküket, mert szeretetből vagyunk megalkotva.

"azt mondod, hogy nincs Isten, a másikkal pedig azt, hogy az Isten mennyire de ejnye – bejnye, miket csinál. Nem érzed, hogy mennyire ellentmondásos"

Ez a hívők szokásos maszatolása.

FELTÉTELESEN beszélünk, ugye?

Te is tudsz beszélni a Télapóról, pedig nem hiszel benne, nem?

...és most akár válaszolhatsz is a kérdésekre, ha tudsz. Ha meg nem tudsz, akkor légy már olyan bátyám, és írd meg ezt egyenesen, ne maszatolj.

Köszönöm.

Kedves Kérdező!

Nem beteg anyákról volt szó, akik eldobják a gyermekeiket. Ebben az estben természetesen az anyának is majd gyógyulnia és fejlődnie kell a szeretetben.

Az Isten pedig nem vágta ki az első emberpárt a paradicsomból. Minden igyekezete arra irányult, hogy bent maradjanak a paradicsomban. Tehát ne az önzést, és a felelősség áthárítást válasszák, hanem a hitet és a bizalmat és a szeretetben való növekedést és fejlődést. Nézz utána ennek, de azt javaslom, hogy elsősorban az Evangélium olvasásával próbáld megérteni a lényeget, a Biblia többi részével csak akkor, ha már érted az Evangéliumokat, különben nagyon „bele lehet gabalyodni”.

#23

Szerintem ezt a télapós dolgot is összekevered, mert egészen más az, hogy hiszek valakinek, mint hinni valakiben. A két dolog nagyon nem ugyan azt jelenti.

Hinni valakiben azt jelenti, hogy ráteszem az életemet, mert hiszek benne.

Hinni valakinek azt jelenti, hogy elhiszem amit mond, de az életemet azért nem „teszem rá”.

A télapónak elhiszem azt, hogy szeretne kedves és jópofa lenni, de azért az életemet nem tenném rá, míg Jézusban igenis lehet hinni, mivel életével hitelesen igazolta azt, hogy amit mondott, az valóban úgy van ahogyan azt mondta és tanította.

Amikor rávilágítok arra, hogy már alapból összekevered azt a két alapvetően különböző kérdést, hogy van-e Isten, és ha van, akkor milyen ez az Isten, akkor ez nem maszatolás, hanem pontosan a maszatolásra történő rávilágítás.

emánuel13, ez megint csak maszatolás volt.

Egyenes kérdések:

1: TUDSZ válaszolni a kérdéseimre?

2: Szeretnél rájuk válaszolni?

3: FOGSZ rájuk válaszolni?

A többi nem érdekel.

Az Isten velünk és értünk mindenre képes, de helyettünk semmire sem!

A lelkünk megteremtése után örök boldogságát is felkínálta nekünk, választhattunk, szabad akaratból.

Azzal pedig, hogy önálló, szabad akarattal rendelkező szellemi lénynek teremtett bennünket, azt is jelenti, hogy tetteinkért mi vagyunk a felelősek, és nem az Isten. Amikor valaki a saját maga tetteiért Istent "teszi" meg felelősnek, ez nem más mint pont ugyan az a bűn(felelősség áthárítás), amit Ádám és Éva is elkövettek.

Ádám: Uram, nem én vagyok felelős, hanem az Éva.

Éva: Uram, nem én vagyok a felelős, hanem a kígyó... stb.

Tehát az Isten nem veheti át a mi felelősségünket, meg is alázna ezzel bennünket, az mellet ez szeretetlenség is lenne a részéről.

Szerintem Jézus nem egy a "sorban", nem Isten, hanem az Isten.

Jézusban az Isten született le a földre, mint egy egyszerű ember, de nem azért, hogy a felelősségünket vissza vegye, vagy magára vállalja, hanem, hogy UTAT mutasson, kivezető UTAT, abból a földi pokolból, ahová éppen az önzés és felelősség áthárítása miatt kerültünk.