Mi az igazság? Megsemmisülés vagy örök szenvedés?

"akkor kénytelen Isten igazságot és itéletet gyakorolni"

Ja, hogy kénytelen. Egy végtelen hatalmú isten.

Szóval szerinted KÉPTELEN volt megoldani a végtelen hatalmával, hogy ne legyen örök szenvedés?

Vajon miért gondolom, hogy a hívők fel vannak mentve a gondolkodás alól?

Amúgy - ha már KÉNYTELEN ítéletet gyakorolni - az ítélet lehet akár a megsemmisülés is, igaz?

Vagy valami tiltja ezt?

A remény szép dolog, de a halál a tűz tavába kerül és a halál amúgyis csak a hústest pusztulása miatt van. A lélek örök. Ahogy azoké is örök, akik Istennel maradnak és azoké is, akik nem kérnek Istenből. Egyszerűen a külső sötétséget választják és kész.

A pokol nem örök, az is megy a halál mellé és a Biblia nem írja, hogy a külső sötétségen lesz fájdalom vagy kín, de lesz az a hely azokkal, akik nem akarnak Istennel lenni.

Nincs se halálalvás, maximum a testnek, nincs megsemmisülés sem, mert Isten nem ilyennek teremtette az ember szellemét.

És ez nem Isten gonoszsága, hanem az ember döntése.

Maga Jézus mondta, egyesek az örökéletre, mások az örök kárhozatra támadnak fel. Bármilyen nehéz is belátni, de az "örök" az örök, nem a megesmmisülés egy röpke pillanata.

Hiszem, hogy Isten igazságos és mindenkit az elkövetett bűnei szernt büntet majd meg. Ahogy írja a Biblia, lesznek akikre sírás és fogcsikorgatás vár, de lesz akiknek Isten színe-nem-látása lesz büntetésük. Ahogy az írás mondja, lesz aki nagy verést kap és lesz aki keveset.

A halál Ádám vétkéért járó bűntetés. Hol abban az igazság, hogy ugyan úgy meghal egy jó ember, mint egy rablógyilkos?

Az "örök kárhozat" egy félreértelmezett rossz kifejezés, de a jelentése az, hogy soha nem élhet újra semmilyen módon,

Az élet ajándék, és Isten az ajándékot nem fogja büntetésre használni, hanem elveszi azt.

Szia!

"Mi az igazság?"

Ezt senki nem tudja, mert senkinek nincs személyes tapasztalata ezzel kapcsolatban. Mindenki, aki ide írt, csak másoktól vett idézeteket másolt.

Sziasztok!

A lélek nem örök. A lélek halhatatlansága nem bibliai tanítás. A Szentírás szerint egyedül Isten halhatatlan, minden más teremtmény halandó, akinek az élete az Istentől függ (I.Tim. 6:16) vö. Jn. 5:26.

A 20. században általánosan elismertté vált a keresztény teológiában, hogy a lélek természetes halhatatlanságának tana - mely szerint az alacsonyabb rendű, halandó test porrá lesz a halálban, a magasabb rendű, halhatatlan lélek pedig különválik és tovább él Istennél az üdvösségben vagy a kárhozatban – nem biblikus tanítás. Rámutattak arra, hogy az ókori görög filozófia közvetítésével, a platonizmus, illetve még inkább az újplatonizmus révén hatolt be a lélek természetes halhatatlanságának eszméje a kereszténységbe.

Az ókori pogány vallások szinte mind vallották a lélek természetes halhatatlanságát. Izráel egyedül állt azzal az álláspontjával, hogy elutasított mindennemű halottkultuszt, a halált a bűn büntetésének tekintette, amelyből csak Isten kegyelme által, csak a halált okozó bűntől való elszakadás nyomán lehetséges a szabadulás, feltámadás által az idők végén.

Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról. Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. A lélek halhatatlanságának tana ettől fogva lett uralkodóvá a kereszténységben. Feledésbe merült a halál mibenlétéről és a haláltól való szabadulásról szóló eredeti bibliai tanítás. Közrejátszott ebben az is, hogy a kereszténység

mindinkább „felhígult”, miután i.sz. 380-tól állami törvény kötelezte a római birodalom valamennyi polgárát a kereszténység felvételére. A pogányságból jött, megtéretlen tömegek számára pedig hihetőbb volt a lélek halhatatlanságának emberi elképzelése. Könnyebb volt ezt elfogadni, semmint elismerni azt, hogy a halál a bűn zsoldja, és hogy annak hatalmából csak Isten kegyelme által, csak a bűnnel való szembefordulás útján szabadulhat meg az ember.

A 20. század első felében valóságos forradalmat idézett elő a keresztény teológusok körében Karl Barth és Oscar Cullmann tanítása, akik azt vallották, hogy „platoniatlanítani” kell a halálról szóló keresztény tanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet.

Dr. Nagy Gyula evangélikus teológiaprofesszor: Dogmatika, teológiai akadémiai jegyzetéből idézek:

„A lélek halhatatlanságába vetett hit nem számol komolyan a halál valóságával: régi, platonikus-orfikus eredetű meggyőződés szerint csak a test kerül a halálba, a lélek-szubsztancia kikerüli azt. Sok más, idegen hatással együtt ez a filozófiai-mitikus gondolat is átkerült a kereszténységbe, és elfoglalta a biblikus reménység helyét… megüresítve a feltámadás értelmét. Az Ige szerint a teljes testi-lelki ember bűnös, ezért a halál – mint a bűn zsoldja – a teljes embert éri.”

Üdv. Péter