Az eredeti Biblia szövegekben milyen szót használnak a keresztelés kifejezés esetében és mit jelent az valójában? Hogyan vált a magyarban "kereszteléssé"? Idézet lent.

Az idézett szövegben a baptizw (valamiért a görög betűket nem adja vissza a fórum) szó jelenik meg görög nyelven (de latinul is hasonló). Itt egyébként még nem a valódi, mai értelembe vett keresztségről van szó, hanem csak a bűnbánat jeleként történő, jelképes cselekedet.

Maga a magyar "keresztelés" szó szerintem a szertartásra utal.

eredetileg bemerítés, ahogy a keleti kereszténységben a mai napig is teljesen alámerítik az embert, de sok helyen a nyugatiaknál is, pl katolikusoknál is egyre inkább jön vissza, a baptisták kifejezetten erről híresek, tudtommal kifejezetten tiltva sehol sincs

egyébként csak a magyar szavak utalnak ennyire a "kereszt"-re, pl a "keresztény" szó a legtöbb nyelvben kb azt jelenti tükörfordításban h "krisztusista"

A "keresztel"-nek fordított szó,görögül,valahogy így néz ki fonetikusan:"vaptízo".

A szó,"teljesen bemerít"értelmű.

A jelkép,nem csak egy felületes frissítő harmatot jelent,hanem a régi"én"halálát,és a krisztusi élet megszületését.

Semmiképpen NEM varázslat,ami hat a megkeresztelt akarata,döntése nélkül,hanem jelkép,ami semmit sem tesz a megkeresztelt akarata,személyes döntése nélkül.

Szia

Ahogyan az 1 hsz írta. A görög baʹpti·szma szó a ’bemerít, bemárt’ jelentésű baʹptó igéből származik (János 13:26), és a bemerítés folyamatára utal, ideértve az alámerülést és a felszínre jövetelt. A Bibliában a „keresztel” szó a „bemerít” szó szinonimája. Például az Újszövetség – Egyszerű magyar nyelvű fordítás a Róma 6:3, 4-et így adja vissza: „Vagy talán elfelejtettétek, hogy mi, akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merültünk bele? Amikor belemerültünk Jézus halálába, akkor el is temettek bennünket vele együtt.”

A Biblia a keresztelkedés négy fajtáját említi: 1. János keresztsége; 2. Jézusnak és a követőinek a megkeresztelkedése vízben; 3. Krisztus Jézusba, illetve a halálába történő megkeresztelkedés; 4. tűzzel való keresztség.

KÉRDEZŐNEK:

Idézett helyen a " βαπτίζω" [baptidzó] = "bemerít, alámerít" kifejezés van az eredeti görög szövegben.

LATIN:

==ego quidem vos baptizo in aqua in paenitentiam qui autem post me venturus est fortior me est cuius non sum dignus calciamenta portare ipse vos baptizabit in Spiritu Sancto et igni==

MAGYAR:

==Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket==

.

Magyarban a római-latin-olasz rítust gyakorló papság egy keresztet rajzol a kisded homlokára, mostanában hüvelykujjal, a vízzel való leöntés szertartása után. Azért leöntés, mert így egyszerűbb, noha sok templomban megtalálható a kőből faragott "bemerítő" medence, amiben egy kisbabát bele lehet meríteni.

A homlokra rajzolt "+" jel után lett a magyarban "keresztelő" szó használva.

Valóban, a "keresztyén" - lásd Pázmány Péternél még "TY" van, csak a XV. századtól erőltette a felsőbb egyházi vezetés a "+"-re félreérthetőbben utaló "T" használatával a "keresztény" és a keresztelés szó használatát.

Sem a "bemerítés", sem a Szentlélek, sem a Tűz nem rajzol "+" (kereszt) formát az emberre.

Az Úr Jézus méltóság neve, a "ὁ χριστὸς" (a krisztss) - a felkent, héberül: - הַמָּשִׁיחַ - (a messiás) most azért írom kisbetűvel, mert mint méltóság jelző, vonatkozhat eredetileg:

1. prófétára,

2. papra (később főpapra is)

3. királyra,

Az Úr Jézus a Jordán folyóban vállalta önként, hogy Keresztelő [Bemerítő] János alámerítse.

Különlegesség, hogy az Úr Jézus senki nem kente fel. A Jordánba való alámerítése (megkeresztelése) után szállt le, mintegy galamb képében a Szent Lélek, és hallatszott a megnyílt egekből (Hol van a menny? bennetek! v.ö.Lk 17,21) ’’Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben [Ésa. 42,1.] én gyönyörködöm.’’

A római-latin-olasz rítusú egyház papjai, mint sok mást is, leegyszerűsítették a ’’bemerítés’’ gyakorlatát, jelképesen vízzel meghintéssé, vagy vízzel leöntéssé. Így nem volt szükség élő vízpartra sem. Ez alkalommal gyakran egy kereszt jelét is rajzoltak a beavatandó homlokára. Újabban már a csecsemőknek is crisma-val (szentelt olaj) még a csecsemőnek is rajzolnak egy keresztet. A római-latin-olasz rítusú ezt azért gyakorolja, hogy az adott személyt már gyermekkorban a saját egyház-jogi fennhatósága alá vonja. Ez helytelen, mert Isten minden lelket önmagának tart fenn, felekezettől függetlenül! A pap (papa, eredetileg a családfő) csupán megjeleníti, láthatóvá teszi azt, amit az ’’átlag ember’’, a ’’laos’’, a nép, elfelejtett a mindennapi gyakorlatban.

Eredetileg, a crisma a fentebb említett ’’megkenés’’, ’’felkenés’’ szertartása volt, egy-egy méltőság – próféta, vagy pap, vagy király – felkenetése alkalmával. Való igaz, hogy a szavak eredeti jelentésének helytelenül (rosszul) való fordításával nehezebb értelmezni az amúgy logikusan írott bibliai szövegeket.

---

Szia, Zitus!

Olvasom többször, hogy igyekszel korrekten hozzászólni egyes kérdezők témájához.

Most:

1. János keresztsége; 2. Jézusnak és a követőinek a megkeresztelkedése vízben; 3. Krisztus Jézusba, illetve a halálába történő megkeresztelkedés; 4. tűzzel való keresztség.

Ha következetesek akarunk lenni: a " βαπτίζω" = "bemerít, alámerít" - értelmében, mindig ugyan az a cselekmény kell, hogy legyen.

A vízben, a tűzben is "alámerülés".

Amikor az egész test érzi a bőrén keresztül.

A vízben merítés, mindenki számára megtehető, látványosan.

A tűzben megmártózás az egyén számára "égető", nem rendezhető meg, mint a vízbe-merítés.

Fekete Bárány

# 6 -hoz HELYESEN - (nyomtatási hiba javítása)

Az Úr Jézus méltóság neve, a "ὁ χριστὸς" (a krisztus) - a felkent, héberül: - הַמָּשִׁיח - (a messiás) most azért írom kisbetűvel, mert mint méltóság jelző, vonatkozhat eredetileg:

A keresztelés eredetileg bemerítést, alámerítést jelent.

Szimbolikus jelentése a víz általi bemerítkezésnek, hogy az ember megbánta megvallotta bűneit és víz által megtisztult, megfürdött.

Jn.13,10.Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.

Tehát Jézus megtisztít, megfürdet az élet vizével, azaz újjászüli az embert a bűnbocsánata és kegyelembe fogadása által. Erről tesz bizonyságot az ember az által, hogy az emberek előtt is megvallja bűneit, és hogy Ő Jézus Krisztusé és kegyelembe fogadott.

A keresztelés szó csak később jött a köztudatba.