Létezik olyan, hogy valaki ennyire túlbuzgóan vallásos legyen a XXI. században? Vajon talál magának megfelelő párt?

Teljesen rendben van a lány is és a hirdetés is,

nincs ebben semmi túlbuzgóság, csak hit (nem vakbuzgó) és szilárd értékrend, csak elismerésemet fejezhetem ki, hogy még vannak ilyen fiatalok

egy kitételt találtam furcsának, hogy gyermekesekkel nem kíván ismerkedni, de hát ez hit nélkül is lehet bárkinek is feltétele

sok sikert neki a pártaláláshoz

korrektül leírta a számára fontos területeket, amik fontosak számára a megfelelő párhoz, nincs ezzel gond, végső soron mindegyik érthető, hogy számára fontos területeken szeretné, ha egyeznének a párjával a beállítottságuk - vallás, politikai beállítottság, értékrend, világnézet, és egy műveltségi szint. Láthatóan ezek azok, amik meghatározzák, fontos szerepet játszanak az életében, remélhetőleg talál magának ezek szerint párt, csak vigyázzon, nehogy pofára essen vele, mert a javítás lehetőségét eleve kizárta.

Ezek után én pl. tudom, hogy semmi esetre sem engem keresne, vagy én őt, de lehet, hogy valaki meg magára ismer, és boldogok lesznek.

"A kérdés arra irányult, hogy még vannak-e ennyire bigott emberek, akik úgy élnek mint a XV. században."

szerintem keress magadnak egy értelmező szótárt (vagy akár csak a google-t) és nézz utána, mit is jelent a bigott kifejezés. aztán kezd szórni a hamut fejedre, ha tényleg nem úgy gondoltad...

Létezik.

Gyakorló vallásos, sőt, hívő keresztyén nő vagyok. Az esküvőmig szűz voltam, és a férjem is az volt. Mindketten két diplomát szereztünk, nincsenek káros szenvedélyeink. Nem akarunk válni, ezért igyekeztünk elsőre olyan társat találni, aki hozzánk illik, és akivel egy életen át boldogok lehetünk. Határozott politikai véleményünk van, bár nem politizálunk. Családcentrikusak vagyunk, és remekül kijövünk egymás anyósával, apósával is, ami azért ne általános.

Annak ellenére, hogy csak az esküvő után kezdtünk szexuális életet élni, jól megy a szekér. :-) Összeillünk szexuálisan is, és nem vagyunk prűdek, hogy erről ne beszéljünk. A férjem nagyon gyengéd velem, az én örömöm az első a számára, minden alkalommal van orgazmusom. Boldogok vagyunk ágyon kívül, ebből következően jól kijövünk az ágyban is.

Ismeretségi körömből kifolyólag egész csomó hozzánk hasonló házaspárt ismerek, mindenféle korosztályban. A dolog működik. :-) A 21. században is találhat magának párt egy keresztyén ember, és élhet vele boldogan egy életen át.

Én megértem ennek a lánnak az igényeit. Nagy jó, hogy pontosan tudja, mit akar, kivel lenne boldog, és ennél kevesebbel nem elégszik meg. A mai kapcsolatok nagy része épp azért fut idejekorán zátonyra, mert túl hamar a szexre kerül a sor, miközben a feleknek halvány sejtelmük sins róla, hogy valójában mire lenne szükségük, milyen emberrel lennének boldogok, elégedettek, kiegensúlyozottak, milyen ember mellett tudnának eltölteni egy életet. Hiszen még önmagukat sem ismerik igazán, és a másik alapos megismerésére sem fordítanak túl nagy gondot, "elég a szerelem, az majd mindent megold" alapon.

Az egyetlen baj ennél a lánynál csak a móddal van, hogy hirdeti magát. Ha igazán hívő lenne, akkor Isten kezében biztonságban érezné a jövőjét, és nem érezné szükségét annak, hogy hirdesse magát.

Ha Ő így boldog, most mi baj lenne vele.

Talál egy párt magának, családjuk lesz, és talán messze értelmesebb világképet tud adni majd az utódainak, mint egy tinglitangli cicababa, vagy egy karrierista, törtető dög.

"A mai kapcsolatok nagy része épp azért fut idejekorán zátonyra, mert túl hamar a szexre kerül a sor"

- Ezt semmivel sem támasztottad alá. Csak azt írtad, hogy nem ismerik ki magukat az emrebek eléggé, és túl hamar belemennek egy komolynak tűnő kapcsoaltba. De végeredményben nem azért mennek szépt, emrt haamr lefekszenek egymással, hanem mert egyszerűen nem illenek össze, csak azt hitték ,hogy igen.

"z egyetlen baj ennél a lánynál csak a móddal van, hogy hirdeti magát. Ha igazán hívő lenne, akkor Isten kezében biztonságban érezné a jövőjét, és nem érezné szükségét annak, hogy hirdesse magát."

van ez a klasszikus mese, hogy árvíz van, és a bácsika felmászik a háza tetejére. Mikor jönnek csónakkal kimenteni, akkor elküldi őket, hogy ő hisz az Úrban, és Ő majd megmenti. Közben a víz szintje egyfolytában emelkedik. Jön még egy csónak, majd még egy, de azokat is elküldi ugyanezért. Aztán a víz elmossa a háztetőt is, és a bácsi belefullad az árba. Halála után mérgesen kérdezi: Uram, én hittem benned, és Te mégse mentettél meg.

Mire az Úr: te meg mit akarsz, 3 csónakot is küldtem érted, de te egyikbe se voltál hajlandó beülni.

Szóval az ember akármilyen hívő is, magának is kell tennie a boldogságáért és boldogulásáért, nem csak ölbe tett kézzel várnia az égi segítséget.

"Szóval az ember akármilyen hívő is, magának is kell tennie a boldogságáért és boldogulásáért, nem csak ölbe tett kézzel várnia az égi segítséget."

Teljesen igazat adok neked.

Csakhogy szerintem ennek nem a hirdetés a módja. Miért nem jár olyan közösségekbe, ahol ilyen férfiak vannak, amiket ő keres? Ugyanis vannak ilyen közösségek, minden egyes templomban, plébánián, több is. Vannak bibilakörök, egyházi kórusok stb, ahol lehet találkozni hívő férfiakkal. Ez a "kipakolom magamat a kirakatba" dolog valahogy nem egyeztethető össze a keresztény szemléletmóddal.

Keres ez a lány, de nem jó módon és nem jó helyen keres. Mit ért el a hirdetésével? Elolvasta egy csomó olyan ember, aki kiröhögi meg lesajnálja. Vajon eljut ez a hirdetés akár egyetlen olyan emberhez is, aki megfelel a kritériumainak? Az olyan emberek, amilyen ő keres, olvasnak ilyen hirdetéseket?