Azok az emberek, akik naggyá tették országaikat más emberek élete árán, a pokolba vagy a mennnybe kerültek?

Ez egy nehéz kérdés, és végső soron csak Isten tudhatja a választ, ki hová került. Mindenesetre bizonyos háborúk (például az önvédelmi jellegű honvédő háborúk, ill. az Isten akaratával összhangban lévő háborúk) általában nem számítanak bűnnek, Isten által pozitívan megítélt bibliai királyok ill. bírák is vezettek ilyeneket (pl. Dávid, Mózes, Jozsué, Gedeon stb.)

Az expanzív háborúk nagy része azonban szerintem nem tartozik ide, még ha erősíti is az országot (ilyenképpen a rablóról is mondhatnánk, hogy eltartja a családját, ill. csak erősíti a családja anyagi helyzetét). Egy ország területi kiterjesztése bibliai értelemben nem pozitív cél.

Szerintem minden egyes esetet ill. uralkodót konkrétan lehetne megvizsgálni. Szerintem pl. Bismarck Franciaország elleni támadása egyértelműen agresszív háború volt, és Mátyás király észak ill. nyugat irányú háborúi is morálisan aligha védhető vérontások.

Ezzel szemben Hunyadi János alapvetően honvédő háborút folytatott (még ha el is ment Várnáig, akkor is alapvetően a török volt az agresszív fél), szerintem ez "munkaköri kötelessége" volt.

Voltak azért királyok, akiknek sikerült a keresztény értékrendet úgy követni, hogy közben az ország erős maradt (pl. nálunk is Szent László és mások).

De valóban voltak olyan nagyon vallásos királyok, akik gyengék voltak, és az ország válságba sodródott miattuk, ahogy írtad (pl. Hitvalló Eduárd Angliában)

Aki megszületett,az mind,a pokolba kerül,amit az egyetlen tökéletes,- Jézus-is megjárt,mielőtt harmadnapra feltámadt.

A mások feltámadása kérdése nem a mi dolgunk.

Röviden ez a kisebbik rossz-nagyobbik rossz erkölcsi kérdésének filozófiája :) Más szavakkal, megölnél egy ártatlant, ha azzal megmenthetsz kettőt?

Sartre pl. Az ördög és a jóisten c. drámájában ezt a kérdést feszegeti, és arra jut, hogy az erkölcs viszonylagos. Én meg arra, hogy nem szabad alku tárgyává tenni, inkább haljon meg a két ember, minthogy újabb bűn történjen.

Szia

Ha nem jól értem, akkor elnézésedet kérem, de én úgy értelmezem a kérdésedet, hogy a vezető emberek bűnt követtek e el, és az megbocsátható-e?

Hát másként ítéli meg az ember ezt a dolgot akkor ha saját véleményét írja le, és egészen másat, ha arról ír, hogy mi Isten véleménye erről a dologról.

Mivel a vallás témában tetted fel a kérdésedet, én inkább arról írok, mit mond a Biblia.

Az a szó "bűn" a Bibliából származik, sajnos abból az okból, mert így kezdődött az életünk: ezt örököltük. Minden ember bűnös aki a földön él.

De mi a bűn?

Minden, ami nincs összhangban Isten személyiségével, irányadó mértékeivel, útjaival és akaratával, tehát ellentétben van ezekkel; bármi, ami tönkreteszi egy személy Istennel ápolt kapcsolatát. Megnyilvánulhat szavakban (Jób 2:10; Zs 39:1), tettekben (abban, hogy valaki helytelen tetteket követ el (3Móz 20:20; 2Ko 12:21), vagy hogy nem tesz meg valamit, amit meg kellene (4Mó 9:13; Jk 4:17), gondolatban vagy szívállapotban Péld 21:4;

Az uralkodók általában rengeteg ember haláláért felelősek a hatalmuknál, pozíciójuknál fogva. De soha nem tud az ember annyi bűnt elkövetni, hogy azt Isten meg ne tudná bocsátani - ha az emeber őszintén megbánja azt, amit elkövetett.

Figyeld meg, hogyan írja le Jehova azt, hogy mennyire képes megbocsátani: „ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” Ézsaiás 1:18

Ennek egyetlen feltétele az őszinte megbánás. Nincsen más ok a begbocsátásra, erre tanított Krisztus is, gyakran használta a "térjetek meg" kifejezést, mert az ember általában akkor követ el halálos bűnt, ha eltávolodok Teremtőjétől. Ha visszatér Teremtőjéhez, felismeri helytelen tetteit is.(van nem halálos bűn is az 1János 5:16szerint)

De ezek az uralkodók amikor meghaltak, halálukkal lefizették a "zsoldot" az elkövetett vétkeikért, mert azt írja a Biblia, a "bűn zsoldja a halál". Tehát a jövőbeni sorsuk Istennél van: vagy feltámassza őket, és kapnak még egy lehetőséget kiigazítani korábbi útjaikat, vagy nem támasztja fel őket, mert ilyen ítéletben részesíti őket. Azt, hogy egy uralkodó valójában milyen életet él, azt csak Isten látja tisztán, az összes elkövetett vétkeinek a körülményeit figyelembe véve. Erre ember nem képes. Ezért nem szabad senki fölött ítéletet mondanunk, mert mi soha nem tudhatunk minden részletet, indítékot, körülményt.