Miért mondott Jézus példázatokat? Szerintetek?

helló

kicsit snassz lesz, és nem is akarok megbántani senkit sem.

Azért mondott példázatokat szerintem, mert ez volt a feladata.

A célja pedig az volt, hogy felismerhessük magunkban a jót, és tudjunk tenni a rossz ellen, tanuljunk belőle, ezáltal önzetlenekké válva.

üdv

25/F

Jézus példabeszédei: parabolisztikus elbeszélések, melyekben a természetből vagy a mindennapi életből vett példával Jézus egyszerű, mindenki számára könnyen fölfogható módon magyarázta Isten országának titkait.

Olvassátok ezt el: [link]

Miért beszél Jézus példabeszédekben?

„Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: "Miért beszélsz nekik példabeszédekben?" "Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait - felelte -, de nekik nem. Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket. A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall. Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.” (Mt 13:10-17)

A tanítványok kérdésére, miért beszél példabeszédekben, Jézus Izajás jövendölésére hivatkozik (6,9-10). Ebből megtudjuk, hogy aki jóindulattal hallgatja a beszédet, megérti. Ebben a jövendölésben a meg nem értés úgy van feltüntetve, mintha Isten ezt szándékolná. Azonban tudni kell, hogy a zsidók mindent, a másodlagos és harmadlagos okokat is az első okra, Istenre vezettek vissza.

A példabeszéd az evangéliumok jellegzetes irodalmi műfaja. Többnyire költött, de az emberi életből vett elbeszélés, amely vallási vagy erkölcsi tanulságot rejt. A fogékonyság és jóakarat, Isten megvilágosító kegyelmével, megkönnyítette a tanítványoknak a példabeszédek megértését, a kevély, hitetlen zsidók előtt azonban Isten országának titkai rejtve maradtak. Aki tud már valamennyit a mennyek országa titkaiból, készsége miatt gyarapodni fog ismeretében, a rosszindulatúakból azonban a csekély tudás is kiapad. A megátalkodott elutasítja a kegyelem világosságát, s ezért vaksággal sújtja az Isten. Izaiás ezt a lelki folyamatot írja le erős kifejezésekkel.

Krisztus azt akarja mondani: A legalkalmasabb tanításmód hívőkre és hitetlenekre nézve a hasonlatok által való előadás. A hívők nem ijednek vissza a képes előadás nehézségeitől, hanem annál mélyebben hatnak be, és Isten őket annál jobban megvilágosítja. A hitetlenek pedig az igazságot rejtő képek határozatlan és rejtélyes voltánál fogva, gátolva vannak azt szidalmazni és gyalázni (vesd össze: Máté 7,6.), a nélkül, hogy el volna tőlük véve a lehetőség, hogy azok értelmébe behassanak, ha ezt komolyan és Isten kegyelmével akarják.