Mi a különbség a Síta és Szunata irányzatok között?

síiták a szunnitáktól a következő fő hittételekben térnek el (Vámbéry Ármin[44] és Goldziher Ignác[45] összefoglalásában):

Ali mint nagy szent tisztelete,[J 17] ezzel együtt a trónbitorló kalifák és családtagjaiknak átkozása (ez vallási törvény is egyben) minden síita kötelessége.[46][J 18] A szunniták is becsülik Alit, de isteni tisztelet egyedül csak Allahot illeti meg.

A szunnita hit jogi iskoláinak[J 19] (rítusok, madzhabok) megvetése, saját jogi iskolák létrehozása.

Ali és mártíromságot szenvedett leszármazottainak ünnep- és gyásznapjainak megünneplése, búcsújárás és zarándoklat nem csak Mekkába, hanem az összes mártír temetkezési helyére.

A keresztényeket tisztátalannak tartják.

Nem szükséges előimádkozó, nem szükséges szőnyeg, imádság közben nem Mekka felé fordulnak, mint a szunniták, hanem Kerbela felé.

A polgári törvények megengedik az ideiglenes házasságot (mutaa).

A vallási dolgok vezetésére hivatott testület (mudzstahidok) tagjait a leszármazás és kegyes élet alapján maga a nép választja, míg a szunnitáknál a imámokat és kádikat a kalifa vagy a kormányzat nevezi ki. Az imámokhoz való ragaszkodás a síita iszlám hatodik pillére.[46]

Az imámok „tanító tekintélyek”, a Próféta örökösei, míg a szunnitáknál a kalifa csak végrehajtó hatalom (a saría megvalósítója). Az imámok bűntelenek és csalhatatlanok. A szunniták is tisztelik a Próféta leszármazottait, azonban szerintük Istenen kívül nem létezik csalhatatlanság.

Idzstihád (személyes jogi vélemény) jogosultsága, míg a szunniták szerint a muszlim közösség konszenzusa (idzsmá) a mérvadó.[J 20]

Törvény engedélyezte színlelés, azaz a síitának szabad szunnitának kiadnia magát, ha élete vagy birtoka veszélyben forog (takíja, elővigyázatosság). Ez nem pusztán engedély, hanem kötelesség is.[46]