Hitgyülisek és Jehova tanúi böjtölnek a nagyböjti időszakban?

Mielőtt válaszolok, jó tisztában lenni azzal, mit jelent a böjt szó.

A mózesi törvény nem használja a „böjt” szót, de az engesztelés napjával kapcsolatban megparancsolja: „sanyargassátok meg lelketeket”

Ezt a legtöbben a böjtölésre vonatkoztatják, és az Ézsaiás 58:3, 5 és a Zsoltárok 35:13 is ezt támasztja alá.

Keresztény időszakban:

Amikor Jézus a földön volt, ezt az utasítást adta a tanítványainak: „Amikor böjtöltök, ne öltsetek többé szomorú arcot, mint a képmutatók, mert ők eltorzítják arcukat, hogy feltűnjön az embereknek, hogy böjtölnek. Bizony mondom nektek, megkapták már teljes jutalmukat. Te pedig, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy ne az embereknek tűnjön fel, hogy böjtölsz, hanem Atyádnak, aki rejtve van; akkor a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked”

Itt a farizeusok színlelt böjtölésére célzott, melyet egy másik alkalommal egy szemléltetésben is megemlített (Lk 18:9–14). A farizeusoknak az volt a szokásuk, hogy hetente kétszer böjtöltek, a hét második és ötödik napján (Lk 18:12).

Pál úgy jellemezte azt, amikor valaki csak formálisan tartózkodik az ételtől, hogy az ilyen személy alárendeli magát a következő rendeleteknek: „Ne fogd meg, ne is ízleld, ne is érintsd”, majd hozzáfűzi: „Ugyanezek a dolgok a bölcsesség látszatát keltik ugyan egy önkényesen megszabott imádati formában és alázatoskodásban, a test sanyargatásában, de semmit nem érnek a test kielégítése elleni harcban”

A kereszténység egyes felekezetei ugyan előírják a tagjaiknak a böjtölést, de maga a Biblia nem ad parancsot erre a keresztényeknek. Amikor Jézus a tanítványainak beszélt a böjtről – ahogy korábban említettük már (Mt 6:16–18) –, ő is, és a tanítványai is a mózesi törvény alatt voltak még, ennélfogva megtartották az engesztelés napját és az azzal járó böjtöt.

Egyesek úgy értelmezik a Máté 9:15-öt, hogy a keresztényeknek böjtölniük kell. Az igazság azonban az, hogy Jézus itt csupán elmondta, hogy mi fog történni, miután meghal. Amíg Jézus a földön volt a tanítványaival, nem volt helyénvaló, hogy böjtöljenek. Amikor viszont meghalt, akkor keseregtek és böjtöltek. Ám azt követően, hogy Jézus feltámadt, és különösen a szent szellem csodálatos módon való kitöltetése után már nem volt okuk a tanítványainak arra, hogy gyászosan böjtöljenek

A keresztények tehát nem kaptak parancsot a böjtölésre, de nincs is megtiltva nekik (Ró 14:5, 6).

A korai keresztények ugyan nem böjtöltek oly módon, mintha egy vallási követelménynek tennének eleget, különleges alkalmakkor ellenben tartottak böjtöt. Amikor Barnabás és Pál elküldetett egy különleges misszionáriusi megbízatásra Kis-Ázsiába, a keresztények éppen böjtöltek és imádkoztak. Akkor is „böjtölésekkel” imádkoztak, amikor véneket neveztek ki egy új gyülekezetben

A Jehova Tanúkat nem tudom. A Hit Gyüliseknek kéne böjtölniük, ha komolyan veszik a Bibliát, de ezt nem kell a nagyböjti időszakra korlátozniuk, és főleg nem olyan kis lightos módon, ahogy manapság a katolikusok teszik, mert annak semmi értelme.

A korai keresztények számára a böjt ugyanolyan alapvető volt, mint az imádkozás, az Apostolok Cselekedeteiben rendszeresen olvasunk róla. Ez nem "húst nem eszem, de minden mást igen" meg "háromszor eszem, és csak egyszer lakom jól" típusú böjtölés volt, hanem minden bizonnyal az ószövetségi minta alapján nem ettek abban az időszakban SEMMIT. (Vizet valószínűleg ittak). Mellé pedig buzgón imádkoztak, mert anélkül az egésznek nincs sok értelme. Sokan rendszeresen böjtölnek így a hét adott napján, és sok gyülekezetben időnként meghirdetnek közös böjtölést is.

Derek Prince-nek van erről egy nagyon jó írása, amit a Hit Gyüli adott ki, ezután csodálkoznék, ha ők nem fordítanának nagy hangsúlyt a böjtre.

Szia!

Nem. A böjt a keresztény közösségekben terjedt el.