Ppt-t kell csinálnom a 4. evangélium jellemzőiről. Történet és tanításáról is. Hogyan tovább?

A legrövidebb evangélium összeállítását ennek a Márknak tulajdonítják. Márk Jézus apostolainak volt a munkatársa, és egyike azoknak, akik életüket a Jóhír szolgálatába állították. Azonban nem tartozott a 12 apostol közé, és nem volt Jézus közvetlen társa.

Honnan ismerte akkor azokat a pontos részleteket, amelyek Jézus szolgálatáról szóló beszámolóját kezdetétől a végéig oly elevenné teszik? Papias, Irenaeus, Origenész és Tertullianus legrégibb hagyománya szerint minden bizonnyal Pétertől, akivel Márk szoros kapcsolatban állt.

Így Márk sok olyan dologról kaphatott pontos leírást Pétertől, amit más evangéliumok nem említenek. Például Márk beszél azokról a „bérelt emberekről”, akik Zebedeusnál dolgoztak; a leprásról, aki Jézust „térden állva” kérlelte; a démontól megszállt emberről, aki „magát kövekkel hasogatta”; és hogy Jézus, miközben ’az Emberfia hatalommal és dicsőséggel való eljöveteléről’ jövendölt, az Olajfák hegyén ült, „a templommal szemben”

Ugyancsak Márk mondta el nekünk Jézusnak a gazdag ifjú elöljáró iránti érzéseit; „megszerette őt”

Bár Márk hozzáférhetett a Máté evangéliumához, és beszámolója csak hét százalékban tartalmaz olyat, ami a többi evangéliumban nincs meg, mégis tévedés lenne azt gondolni, hogy Márk egyszerűen csak összesűrítette és néhány különleges részlettel bővítette Máté evangéliumát. Míg Máté Jézust úgy mutatta be, mint a megígért Messiást és Királyt, Márk Jézus életét és műveit más szemszögből nézi. Jézust Isten csodatevő Fiának, győzelmes Megmentőnek festi le. Inkább Krisztus tevékenységét hangsúlyozza ki, mint prédikációit és tanításait. Jézus példázatainak csak egy kicsiny töredékét és hosszabb beszédeiből is csak egyet jegyez fel, s még a hegyi beszédet is kihagyja. Ezért Márk evangéliuma rövidebb, noha ugyanannyi cselekményt tartalmaz, mint a többi. Legalább 19 csodára hivatkozik.

Míg Máté az evangéliumát a zsidók számára írta, Márk nyilvánvalóan elsősorban a rómaiaknak írt

„Lukács, a szeretett orvos”, és tudományos igénnyel megírt műve olyan, amilyen egy nagy műveltségű embertől, például egy orvostól jogosan elvárható. Választékos stílusa és gazdag szókincse – amely gazdagabb, mint a másik három evangéliumíróé együttvéve – lehetővé tette, hogy fontos témájáról a leggondosabban és legösszefüggőbben írjon

Lukács több mint háromszáz olyan orvosi kifejezést, illetve szót használ – megadva orvosi jelentésüket is –, amelyet a Keresztény Görög Iratok más írói így nem használnak (ha egyáltalán használják őket). Például amikor Lukács a lepráról beszél, nem mindig ugyanazt a kifejezést használja, amit a többiek. Számukra a lepra egyszerűen lepra. De az orvos számára a leprának különböző szakaszai figyelhetők meg. Például Lukács beszél egy ’emberről, aki tele volt leprával’. Lázárról azt írja, hogy „tele volt fekélyekkel”. Egyetlen más evangéliumíró sem mondja azt, hogy Péter anyósának „magas láza” volt

Jóllehet a másik három evangéliumíró beszél arról, hogy Péter levágta a főpap rabszolgájának a fülét, de csak Lukács említi, hogy Jézus meggyógyította őt

Lukács természetesen nem volt szemtanúja azoknak az eseményeknek, amelyeket evangéliumában feljegyez, minthogy nem tartozott a 12 apostol közé, és valószínűleg csak Jézus halála után lett hívővé. Nagyon szoros barátság alakult ki Pál és Lukács között a misszionáriusi körutak során

Lukács további felvilágosításért bizonyára a Máté evangéliumához fordult. Miközben „mindennek pontosan utánajárt”, valószínűleg személyesen is beszélt Jézus élettörténetének sok szemtanújával, mint például a még életben lévő tanítványokkal és Jézus anyjával, Máriával is. Biztosak lehetünk tehát abban: Lukács minden követ megmozgatott, hogy megbízható részletekhez jusson.

Ha a négy evangéliumi beszámolót megvizsgáljuk, nyilvánvalóvá válik, hogy ezek nem egyszerűen ismétlései egymásnak, evangéliumi elbeszélései nem kizárólag azért íródtak, hogy a legfontosabb bibliai beszámolót több tanú erősítse meg. Lukács beszámolója az elbeszélés szempontjából a legegyénibb. Evangéliumának 59 százaléka csak nála található meg. Legalább hat olyan különleges csodát és több mint kétszer annyi olyan szemléltetést jegyez fel, amelyet más evangéliumi beszámolók nem említenek. Evangéliumának egyharmadát az elbeszélésnek szenteli, kétharmadát pedig a hirdetett szónak; így az ő evangéliuma a leghosszabb a négy közül. Máté elsősorban a zsidóknak írt, Márk a nem zsidó olvasóknak, különösen a rómaiaknak, Lukács pedig evangéliumát „a nemes Teofilusnak” címezte, és rajta keresztül más embereknek, mind zsidóknak, mind nem zsidóknak

János, miután ismerteti az Atya és a Fiú közötti meghitt kapcsolatot, mesteri módon kezd Jézus munkáinak és beszédeinek ecsetelésébe, különösen annak a meghitt szeretetnek a szempontjából, amely mindent egységbe köt Isten nagy elrendezésében.

A „János szerint” megírt Jóhír legnagyobbrészt kiegészítő jellegű, mivel 92 százalékban új anyagot tartalmaz, amely a másik három evangéliumban nem szerepel. János mégis ezekkel a szavakkal zárja evangéliumát: „Valójában van sok egyéb is, amit Jézus cselekedett, s amit ha valaha teljes részletességgel megírnának, maga a világ sem lenne képes befogadni a megírt tekercseket” (21:25).