Miért tesszük oda pontokat és vesszőket, ahová akarjuk? Római 9:5

Oda rakják, ahová a magyar nyelvtan megkívánja.

Roma 9.5: akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.

Hol van a te szerinted felesleges pont vagy vessző, ami miatt más az értelme?

Szia!

Annyiban pontosítanék, hogy a ránk maradt görög szövegek jelentős része, mintegy 2300 un. minusculus (kisbetűs), kódex, kisebb része kb. 200 un. majusculus (csupa nagybetűvel írt) kódex. Bár az utóbbiból van kevesebb, de mégis a majusculus kódexek a legértékesebbek, tekintettel arra, hogy ezek a legrégebbiek (IV-VI. század).

Prőhle Károly: Újszövetségi bevezetés könyvéből idézek:

"Az újszövetségi szövegkritika első kísérletei egykorúak a szövegek másolásával. A szöveg másolói és korrektorai kezdettől fogva számoltak a szöveg romlásával, s amikor ezeket javítani akarták, és keresték a helyes szöveget, akkor kezdetleges szövegkritikai munkát is végeztek… A III. század végéig annyira differenciálódtak a szövegek, hogy többen is megkísérelték az eredeti szöveg helyreállítását. A saját vidékükön legelterjedtebb szöveg alapján a variánsok figyelembevételével készítették el a hivatalos és kötelező szöveget. Ezt nevezzük szövegrecenziónak. Hieronymus szerint 300 körül Egyiptomban Hesychius, Palesztinában a Cézáreai Pamphilus (309), Szíriában pedig az Antiochiai Lucianus (312) készítettek szövegrecenziókat. Ezeknek a kézirata nem maradt ránk. De munkájuk nyoma meglátszik a későbbi kéziratokon… A IV. században szövegkritikai szempontból két fontos esemény követte egymást. A 303-ban kezdődő Diocletianus-féle keresztényüldözéskor tömegesen égették el a keresztény iratokat. Az ezt követő felszabadulás idején viszont tömegesen készítették az új kódexeket… Valószínű, hogy a IV. század végén újabb recenziók egységesítették a szöveget. Így alakult ki a bizánci szövegtípus. Ezt követi a kódexek túlnyomó többsége…

Westcott és Hort az Újszövetség 1881-82-ben megjelentetett kritikai kiadásában… négy szövegtípust figyeltek meg. Ezek: az alexandriai, a szír, a nyugati és a »semleges« szöveg. Szerintük az utóbbi a legeredetibb szöveg, a Codex Vaticanusban és a Codex Sinaiticusban található meg…

A szövegkritika ma többnyire négy szövegtípussal számol. Az újszövetségi kéziratok legfiatalabb és legelterjedtebb szövegtípusa a bizánci szöveg. Antiochiából származik… A kéziratok túlnyomó többségében ezt a szöveget találjuk, ebből alakult ki a textus receptus is, de legtávolabb van az eredeti szövegtől. Hasonlóképpen jól körülhatárolható szövegtípus az alexandriai szöveg. Egyiptomi szövegnek is nevezték. Ez idő szerint vitán felül ez a legmegbízhatóbb szövegtípus… Az újabb szövegkritika eredményének kell tekintenünk a cézáreai szöveg elhatárolását… Bizonytalanság támadt újabban a nyugati szöveg körül. Azelőtt ide sorolták a cézáreai szövegtípushoz tartozó kéziratokat is…

Westcott és Hort megállapítása szerint a szövegvariánsok az Újtestamentum szövegének mindössze egy ezredrészét érintik. Még megoldatlan szövegkritikai kérdések miatt bizonytalan maradhat tehát néhány újszövetségi íráshely eredeti értelme. De ez nem teszi sem bizonytalanná, sem érthetetlenné az Újszövetség egészének igazi üzenetét."

A koiné görög nyelvnek is vannak szabályai, így azért nem teljesen a szöveg összeállítója dönt a pontok és vesszők helyéről. Ráadásul a Tanúk általában nem képzett teológusok, így elég önkényesen készítik el a fordításokat. Amit eddig én tapasztaltam az igen elkeserítő, mert ahol nem értenek valamit, ott megtöltik a szöveget töltelékszavakkal, és így próbálnak értelmet adni neki (lásd pl. Mt 11:12).

Jelen esetben is ezt teszik, egyszerűen betesznek egy pontot oda, ahova nem kellene. Pedig a szövegkörnyezet egyértelműen megmutatja, hogy itt Pál mit akar mondani!

"A tetőpontot ott éri el Pál, hogy maga az Üdvözítő is ennek a népnek a fia. Elfelejthetjük-e ezt valaha is? A befejező doxológia éppen azt erősíti meg, hogy nem: a Krisztusnak kijáró dicsőítésnek (ho ón theos Krisztusra vonatkozik) egyháza számára mindig megvannak a sajátos konzekvenciái Izráelre nézve." (Dr. Varga Zsigmond professzor)

Üdv. Péter

Szerintem vizsgáld meg két oldalról a fordítást.

Vedd a nyelvtant. Nyílvánvaló, hogy az általad írt helytelen, mert nyelvtani szempontból nem helyes. Ez elég egyszerűen belátható, egy 5 éves is, aki nem tanult még ilyesmit, helyesebben tenné össze. Mint írtam megerőszakolták a mondatot.

Másodszor járj utána, hogy mit akarhattak kifejezni vele, amikor írták. Ez sem bonyolult, mert már az első századból maradtak fent írásos emlékek, amik a keresztény nézetet támasztják alá. Ezen az oldalon is olvastam többet már különböző kérdéseknél, még messzire sem kell menni a válaszért.