Kedves keresztények, az Istentől miért kell félni?

Szia!

Természetesen a "szeretetben nincsen félelem", ahogyan a Bibliában is olvassuk. Az "istenfélelem" kifejezés az eredeti görög szöveg szerint "eusebeia" szóval jelölt kifejezés, amely kegyességet jelent.

Az istenfélelem azt a belső lelki magatartást jelöli, mikor az ember abszolút komolyan veszi az Isten szavát, és teljesen azonosulni tud annak erkölcsi ítéletével. Szereti azt, amit Isten igazságnak jelent ki, és gyűlöli annak ellentétét a hamisságot.

Az istenfélő ember féltőn vigyáz arra, hogy Isten minden rendelését teljes szívből és teljes igyekezettel betöltse, a törvényszegés útját pedig elkerülje. Az istenfélelem tehát nem istentől való rettegést jelent. Amikor valami fenségesen tökéletest látunk a természetben, vagy egy nagyszerű művészi alkotást szemlélünk, félelemmel párosult hódolatot, tiszteletet érzünk. Isten végéremehetetlen bölcsessége, tökéletes igazságossága, és szeretete, valamint mindenható hatalma szintén félelemmel vegyes csodálatot, és mélységes tiszteletet kelt bennünk, ha igazán megismerjük őt. Istent félni a gyakorlatban annyi, mint az ő parancsolatait megtartani, azaz igazságot cselekedni, gyűlölni és kerülni a bűnt. Isten nem szavakban való dicsőítést vár tőlünk, hanem életünkkel és szolgálatunkkal való dicsőítést. A valódi istenfélelem és dicsőítés kinyilatkoztatni az ő jellemét a mi jellemünkben, és ezáltal ismertté tenni Őt mások számára is.

Üdv. Péter

Nem jó ez a szó, hülyén fordították. (mint ahogy még sok hülye kifejezés van, ami teljesen máshogy hangzik más nyelveken, mint magyarul)

Kb. olyan, mintha a szüleire gondol az ember, szereti őket, de nem olyanok, mint egy haver, másképpen viselkedünk velünk, tisztelettel. Ami nem félelem, de mégis más viszony, mint egy baráttal.

Én nem vagyok vallásos, és ez az egész számomra egyébként is egy szado-mazo nak tűnik, de egész véletlenül nem az eredendő bűn miatt?

Mert Bűnösök (vagyunk?)

Ez alatt nem beteges félelmet kell érteni.

inkább attól kell félni, hogy ne tegyél olyat amivel megbántod a Teremtőt.

Egyébként pedig minden ember jelenleg még a pokolba kerül.

vagy is meghal.

kedves living witness

kérlek meséld el hogyan kerülök egy olyan pokolra amiben nem hiszek?

értem én hogy a szektád beadta neked te meg nagykanállal megetted de hidd el ugyan olyan téveszmékkel küzdesz mint a többi vallásos ember csak max neked máshogy hívják a képzeletbeli barátodat

azt állítod nem tart rettegésben az "egyházad"?

mi újság a legutóbbi kitagadottal?

ja hogy nem beszélhetsz vele mert ha igen akkor megfenyegettek vele hogy téged is kitagadnak?

küzdj csak tovább hogy az elveszett lelked visszaszerezd amit sosem vesztettél el, jelenleg az egyházadnak adtad kölcsön és jó emberi szokás szerint ha te benne vagy a xarba ránts oda másokat is

ettől biztosan jobb lesz a szektádnak te meg piros pontot kapsz mert találtál egy ugyan olyan lelki sérült, akaratgyenge szerencsétlent mint te magad

A pokol az emberiség sírja, ahova a halála után eltemetik, és ha elhiszi valaki ha nem ez igen csak régóta így van, tele vannak a temetők pokollal, ahol elhunyt emberek "alszanak"

Egy képzeletbeli személy nem tud életet létre hozni, az élet magától pedig nem alakult ki.

Ahogy az emberek által alkotott dolgoknak is vannak tervezői, és létrehozója is, így a működő világegyetemnek, a Földnek, is amik az életet az alkotója által létre hozott törvényszerűségekre épül.

Mint ahogy azt is Ő fektette le a tiszta imádat, és a tiszta erkölcsi elvek tekintetében, hogy aki nem tud együtt élni az Ő elrendezésével, az nem része az Ő családjának.

Ez nem okoz félelmet, rettegést, hiszen ha szeretem az életadómat, akkor avval bizonyítom, hogy Ő jobban tudja mi a jó, hogy nem lázadozok az elrendezése ellen, még ha emberi szemszögből nézve érzelmileg hatással lehet valakire.

Noé idejében a Bárka ajtajának bezárását, ezért nem bízta Noéra, mert az esetleges emberi érzelmek még arra vették volna rá, hogy az életre méltatlan személyek dörömbölésére kinyissa az ajtót. Hiszen kint volt a családja többi része, az apósa, vagy akár az édesapja és a testvérei is.

Miért kellene félni a kiközösítéstől?

Ha valaki nem tud együtt élni valamivel, az szabadon elmehet, a Teremtő nem kötelezi, hogy a családjához tartozzon, s ha nem érezte jól magát ott, miért is akar azokhoz társulni beszélgetni, akikkel nem ért egyet, és csak a bánatára voltak?

Nem inkább örülni kellene az ilyen embernek, hogy az Ő szemszögéből nézve megszabadult ezektől az emberektől?

Még sérelemnek veszi? vajon miért?

Nem a szervezettnek adtam az életemet, hanem Istennek.

Én Itt önként vagyok, engem senki nem ráncigált ide, és nem fenyegetett meg, s semmilyen befolyásolásra vagy félelem érzése miatt vagyok itt.

Szabad akaratomból elhatározásomból és személyes Biblia olvasása tanulmányozása miatt döntöttem ez mellett.

S azokkal akikkel beszélgetek, vagy tanulmányozok, ugyan ezt mondom, egyéni meggyőződésből kell Istent szolgálni, és nem az Én szavaim, vagy más emberek ráhatására.

A több mint két évtizedes szolgálatom ideje alatt, szinte mindenki itt van, akikkel már akkor is együtt szolgáltam, vagy akik utánam jöttek.

Kevés olyan embert ismerek, akiket kiközösítettek, és azok közül is vannak akik azóta vissza tértek.

S nem a családjuk nyomására, mert a legtöbbnek, nincs is Tanú családja.

"Piros pont"

Nem kapok piros pontot, mert ez nem piros pontra megy.

Ha valaki a tetteimért piros pontot fog adni, az nem ember.