Hogy értelmezitek a következő idézeteket?

Egyértelmű versek. Mit lehet rajtuk félreérteni?

Ne beszélgessünk, ne együnk és ne érintkezzünk olyanokkal, akik már megismerték az Úr akaratát, de mégis paráznák, hazugok, kapzsik és bálványimádóak.

Az ilyen emberek nem tudatlanságukból kifolyólag élnek bűnben, hanem mert úgy döntöttek.

"Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus."

Ez is egyértelmű.

1. Korintus 3:11 Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.

Róma 16:17 Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, a kik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el.

Titusz 3:10 Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld;

1. Korintus 5:11 Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek.

stb...

LSD, itt ma már ezt megkérdezték...

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__8..

15.

Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;

16.

Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.

17.

Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.

VÁLASZ:

Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.

Úgy kell elkülönülni szerintem, hogy nem követem a hitben meggyengült testvéremet, elkülönülök a téves gondolataitól, de TŐLE nem, a kapcsolatot tartom vele, és figyelek, mivel tudnék neki segíteni. :)

Ahogy írták előttem, SZERETEM továbbra is.

Kedves Apexus, jó amit mondasz, de azt megjegyezném, hogy nem olyanokról beszél Pál apostol, akik megismerték Isten akaratát, de nem tudják a bűnt abbahagyni, hanem olyanokról, akik nem akarják. Vannak, akik valami miatt hosszabb idő alatt tudnak megszabadulni, esetenként évekig, extrém esetekben évtizedekig is eltarthat. Ez az ok nem Istenben van, ez egyértelmű, de nem is feltétlenül lázadás. Lehet az ok egy olyan személlyel való lelki kötelék, akitől az ember nem tud megszabadulni, és egészen addig nem képes az ember megtérni teljesen, amíg a másik emberrel való kapcsolata fennáll. Előfordul, hogy valakinek nincs látása a dologról, vagy ereje nincs hozzá, hogy elszakítsa ezt a köteléket, vagy jogilag nem lehetséges és csak akkor szakad el, ha a másik fél eltávozik az élők sorából. Utána meg is tud térni teljes szívéből. Nem véletlen, hogy Pál apostol óva inti a híveket a felemás igától. Ilyen iga azonban esetenként akkor keletkezik, amikor az egyik házastárs megtér, a másik pedig nem. Olyan is van, aki a felnőtt gyerekeit uralja, akik nem tudják kezelni a dolgot, de megszabadulni sem. Isten nem haragszik rájuk, segíteni szeretne, de bizonyos dolgokat nem tehet meg az emberért, ezért hosszan elhúzódhat egy nehéz szellemi háttérből való ember szabadulása. Ezt annak ellenére mondom, hogy számos látványos megtérés és szabadulás történik az Egyházban olyan emberekkel, akik nagyon nehéz háttérből jönnek. Ám az okokat nem látjuk, ezért nem is értjük teljesen. Mindenesetre tapasztalati tény, hogy némelyek sokkal sérülékenyebbek, mint mások. Ezért mondja Pál, hogy az erőseknek kötelességük a gyengék gyengeségeit hordozni. Ez többek között a közbenjárásra vonatkozik, de nemcsak arra.

Tudni Isten akaratát egy dolog, és bírni a kijelentését, amibe a hit belekapaszkodhat, egy másik. A magyar kifejezés megtévesztő, de az eredeti kifejezés nem intellektuális ismeretre vonatkozik, hanem birtoklásra, tapasztalati ismeretre. Egyesek nem megtérni akarnak, hanem csak a büntetést elkerülni. Isten rájuk sem haragszik, hiszen valahol el kell kezdeni. Ám az embernek el kell jutnia arra, hogy vágyjon Isten akaratának a betöltésére, és az Ő vezetésére. Vannak azonban, akik szeretik a bűnt, nem pedig a rabjai. Persze a rabjai is, de nem gyűlölik a foglárukat, hanem szeretik. Rajtuk Isten nem tud segíteni, viszont a társaságuk mérgező más hívők számára. Ilyenekről beszél Pál apostol. Ezen kívül vannak olyanok, akik már megtértek, érett keresztényekké váltak, de elhagyták az Urat. Az Ő esetük még rosszabb. Kenet van rajtuk, de nem Istenhez vonzzák az embereket, hanem az ellenkező irányba. Az ilyenek társasága fokozottan kerülendő.

Köszönöm az értékes kiigazítást Asperrimus!

Nagyon hasznos amit írtál. Látszik még mi mindent kell megtanulnom :)