Az igaz, hogy a bibliai Dávid és Salamon királyok uralkodásáról semmi Biblián kívüli forrás nincs?

Kedves SzP72!

Linkeltem egy cikket...Olyan oldalról,ami nem a vallással foglalkozik.Még is 0 pontot kapott! :)

...Azért elgondolkodtató,hogy olyan emberek is megerősítik,akik tudósok,hogy igen létezett Dávid,és Dávid városa is...

Ti pedig még ennek is 0 pontot adtok!Na de itt is látszik.Azt akarjátok olvasni,ami nektek megfelen,nem pedig a valóságot,ami az igaz.

Tehát a látás,hallás,ismeret adomány!.....(ezek szerint)

Kedves Szp72! :)

A pontozgatás nem változtat ezen a tényen:"látás,hallás,ismeret adomány!"

Ezen volt a hangsúly...(a bizonyíték ezen hiányokra pedig a pontozgatás!)

Szép napot! :)

Egyebkent akarhogy hivtak is Izrael kiralyait, egesz Jeruzsalem tele van az osi varos romjaival, heber nyelvu sirkovek, menora abrazolas, a Siratofal...., a Zsido Kiralysagrol mas nepek feliratai.

A regeszet rengeteg olyan dologrol, ami a Toraban szerepel bebizonyitotta, hogy tortenelmi teny.

Nem igaz. A modern történettudomány és régészet szaktekintélyei közül szinte mindenki elfogadja Saul, Dávid és Salamon királyok történetiségét, uralkodását, illetve az országuk létezését. A nézeteltérés pusztán abban van a kutatók között, hogy létezhetett-e valóbban egy olyan nagy birodalom, mint amiről a Biblia ír. A Tel Dan-sztélé megtalálása óta kijelenthetjük, hogy egyértelmű, szinte kortárs történelmi forrásunk van ezen uralkodói dinasztiáról, a szöveg ugyanis megemlíti "Dávid házát". Azért vehetjük komolyan ezt a sztélét, mert alig kb. 100 évvel később keletkezett Dávid király uralkodása után. Ez annyira rövid idő, hogy még különösebb hosszú hagyományozásra sem lett volna szükség ahhoz, hogy fenn maradjon a nevük. Szerintem mindnyájan tudnánk mondani akár még 150 évvel ezelőtt élt rokont is a családfánkról. De ha mi nem, akkor a nagyszüleink biztosan. Emellett a szöveg nem izraelita, hanem arámi, feltehetőleg Hazáél arámi királyhoz kapcsolódhat, de ez nem biztos. Magyarán külföldi uralkodók és írnokaik is ismerték Dávid királyt és a házát (tehát Salamont és így tovább) már ekkor. Emellett volt egy királyi dinasztia, ami önmagát már ekkor Dávid leszármazottainak vallotta, illetve az emberek így ismerték őket. A Mésa-sztélé szintén említheti a "Dávid háza" kifejezést, ugyanakkor itt egy a történelem által nagyon megviselt forrásról beszélünk. Régészeti leletek szintén vannak a korból, amelyek főáramú értelmezése az, hogy valóbban létezett itt a korban egy királyság. Saul király kérdése egy kicsit érdekesebb. Benjaminita származású volt (utána, Dávid királytól kezdve a királyok júdaiták voltak) és a korai törzsi királyság központja is Benjámin törzsének területén volt. A régészek (többek között a minimalista Finkelstein és a centrista Mazar) megállapították, hogy a korban tényleg volt itt egyfajta központ, illetve tényleg létezett itt egyfajta kezdetleges államalakulat, habár nem olyan fejlett, mint a Bibliában leírtak.

A történettudomány és a régészet ezen területével foglalkozók között két szélsőség van: bibliai minimalizmus és bibliai maximalizmus. Előbbi szinte vagy szó szerint semennyi hitelt nem tulajdonít a bibliai szövegeknek, míg utóbbi szó szerint értelmezi és egyfajta leíró dokumentumnak tekinti. Mondanom sem kell, hogy a történészek és régészek többsége e két véglet között helyezkedik el, magyarán kritikusan elemzi a régészeti, egyéb írott, valamint bibliai forrásokat, majd ezek összevetéséből, valamint a józan logika használatával von le következtetést (nyilván nem kezelhetjük ugyanúgy a Bibliát akkor, amikor több mint 1000 éves eseményekről ír, mint akkor, amikor az eseménnyel szinte kortárs forrásként jelenik meg, valamint akkor amikor a kettő közötti eseményről ír, ebben pedig az irodalomtudomány/filológia segít). Israel Finkelstein eléggé a minimalista véglet felé húz, de ő is elfogadja, ahogy minden az akadémikus körök által széles körben elfogadott kutató ezen királyok történetiségét, bár ő tagadja, hogy létezett volna egy olyan jól szervezett, északot és délt egyesítő királyság itt a korban, mint ahogy a Biblia állítja. Szóval szinte kijelenthetjük, hogy vita nincs ebben a kérdésben a tudósok között, ha Finkelstein is maximálisan elismeri. Amihai Mazar, William G. Dever, Eilat Mazar és Yosef Garfinkel nézete számít ezen szempontból meghatározónak a kutatás területén. Ők Finkelsteinhez hasonlóan elfogadják a történetiségüket, de emellett elfogadják egy egységes (tehát nem ketté szakadt, törzseket alapvetően egybefogó), többé-kevésbé szervezett, a törzsi (bírai), félnomád és nomád társadalomból éppen kilábaló királyság létét, amely azonban fejletlenebb és kisebb volt, mint a Bibliában leírt hatalmas pompával rendelkező birodalom, ami a Nílustól az Eufráteszig nyúlik. Az ő nézetük egyfajta módosított hagyományos kronológiát alkalmaz, ellenben Finkelstein kronológiájával, ami igencsak gyenge támogatást élvez a tudósok széles körében, hisz Mazar kronológiájával nem kell mindent korábbra tolnunk, ugyanakkor korrigálja a korábbi, hagyományos kronológia bibijeit. Emellett álláspontjukat régészeti leletek is igazolják. Garfinkel feltárt egy igencsak szép várost a korszakból (Khirbet Qeiyafa), ami túl fejlett ahhoz, hogy pusztán egy önkényesen előtörő király igencsak ingatag hatalma létezett, az is csak regionálisan. Eilat Mazar (amúgy Amihai Mazar unokatestvére és Benjamin Mazar unokája) feltárt egy lépcsőzetes kőépítményt Jeruzsálem óvárosában, amit a Dávid-kori városrész egy részeként azonosított. Amihai Mazar csodának nevezte az épületet. Ez szintén nem lehetne akkor, ha Jeruzsálem ekkoriban pusztán egy faluszerű település lett volna, amiben egy önjelölt törzsi király uralkodik a maga embereivel regionálisan. Emellett Avraham Faust és Yigael Yadin is feltártak különböző városokban bizonyos kapukat, amelyek akkor épülhettek, amikor Salamon megerősített bizonyos katonailag fontos városokat. Ez szintén nagyobb fejlettségre utal (bár nyilván nem olyan nagyra, mint ahogy a Salamon királyt dicsőítő szövegek leírják). Jelenleg ez utóbbi a tudósok többségének az álláspontja. Persze vannak fundamentalista régészek, akik szó szerint mindent a Biblia szerint vesznek, de őket most nem venném számításba, ahogy azokat sem, akik olyan komolyan nem vehető elméletekkel rukkoltak elő, mint hogy úgy hamisították oda a sztélét kiásó régészek Dávid nevét.

Egyébként a Biblia nem homogén mű, hanem több könyv egyszerre. Ezek a könyvek szintén több forrásból készültek, beleértve a Királyok könyveit is. A szerző itt maga kimondottan említi, hogy forrásokat használt, amelyekből meg is nevez néhányat: Salamon történetének könyve, Júda királyainak története, Izráel királyainak története. Emellett más forrásokat is használt, például prófétai elbeszéléseket, Dávid trónutódlásának történetét stb. Ezek mind korábbi könyvek, bár sajnos mára elvesztek. Valószínűleg a királyi könyvtárak darabjai voltak, illetve a királyi udvarokban keletkeztek. Salamon történetének könyve például valószínűleg egy salamoni udvarban keletkezett mű volt. Ebből adódóan kimondhatjuk, hogy a szerző felhasznált az eseményekhez kronológiailag közel keletkezett műveket szintén, tehát ezt is egyfajta forrásként kezelhetjük, ahogy Amihai Mazar elmondta egy a témában tartott előadásában.