Mi a véleményetek arról, aki vallást vált?

Szia!

Én is vallást (felekezetet) váltottam. Természetes dolog. Ha felismered, hogy az amiben vagy nem igaz a maga teljességében, és találsz egy jobbat akkor természetes dolog, hogy azt választod.

Üdv. Péter

Ismerek egy lányt, a család keresztény, de nem tudom, mennyire hívők. Nos, ez a lány volt muszlim, vagyis érdeklődő, aztán lett buddhista, aztán áttért a református hitre. Nagyon mondja, hogy így Isten meg úgy Jézus, de már kaptam hazugságon, meg állítása szerint ő a Biblián kívül más könyvet nem is olvas, ehhez képest összekever szereplőket, meg nem ismer történeteket.

Szerintem az ilyen ember határozatlan, kissé talán álszent, de szeretne hinni valamiben.

Az ember,születésétől kezdve próbálja megismerni a világot,s ennek folyamata van,egészen a halálig.

A megismerés része,a honnan jöttünk,és hova megyünk kérdése.A válaszokat mindenki másoktól várja.Némelyek tekintélynek örvendő emberektől, könyvektől,saját megtapasztalástól.A kutatás vallásfelekezetekhez is vezethet.Egyesek elégségesnek érzik családjuk vallása információit,míg mások mernek túlnézni azon.

Aki vallást vált,keresi az igazságot.

Az aki hitet vált,az egy kicsit nehezebb kérdés.

A hitehagyás,egy hitben való csalódottságot jelez.

Aki istentelenből istenfélő lesz,az is hitehagyó.Rájött,hogy a semmiből,csak semmit lehet kifőzni.

Nincs problémám vele, amíg az illető azt keresi, ami igaz, nem pedig azt, ami tetszik neki. A tetszés ugyanis a szívből jön, és a Biblia (én ebben hiszek) így írja le a szívet: "Csalárdabb a szív mindennél, és javíthatatlan, ki tudná kiismerni?" (Jer 17:9)

Nem csoda, mert a bűnök megrontják a szívet és értelmet, és az ember képtelenné válhat saját állapotának megítélésére: "Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tudatlanságukban, és megkeményedett a szívük." (Ef 4:18)

Ráadásul az emberek szeretnek olyan tanításokat hallgatni, amelyek hízelegnek nekik: "Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük." (2Tim 4:3)

Az igazság fájdalmas lehet, de megéri vállalni a fájdalmat, mert ez vezet el a szabadsághoz: "Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait." (Zsid 4:12)

"... megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." (Jn 8:32)

#8 Tiszteletben tartom a véleményed, de pont ezt írtam le fentebb, én elhiszem, hogy te szentként tekintesz a Bibliára, de ettől függetlenül túl kellene látnod az elfogultságon, hiszen pusztán azért, mert 4 milliárd ember hisz valamiben, még nem ad jogot arra, hogy valaki kijelentsen általános igazságot, mert ez még mindig csak egy ember, vagy embercsoportok által képviselt igazság, egyetemes igazságról senki sem beszélhet, mint le is írtam, egy Buddhista, Taoista, Hinduizmus hívő, megint mást lát igazságnak, viszont pont arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy a mainstream vallások, mint az egyik vezető vallás a kereszténység, is külön Bibliában leírt ítélkezéssel rendelkezik azokkal szemben, akik nem akarnak a Biblia Istenében hinni, aki hívő, mint te, nyilván úgy hiszed, hogy valóban az az egyetlen igazság, viszont én vagy bárki aki kívül álló és esetleg másban hisz, sokkal inkább gondolja azt, hogy lehetséges, hogy az egész Biblia valójában csak egy nagyhatalmi cselszövés tökéletes eredménye, amely kétezer éven keresztül képes volt emberek milliárdjait irányítani, kontroll alatt tartani, na és itt álljunk meg, én nem mondom hogy ez így van, csak azt, hogy fent áll annak az esélye, mivel úgy ahogy a Korán is, pusztán egyetlen útról beszél, és arról, hogy aki azt elutasítja, az majd megkapja érte így vagy úgy a büntetését. A keleti vallások többsége, viszont egyáltalán nem beszél egyetlen útról, és ami a legfontosabb nincs ítélkezés, a Buddhizmusban, Taoizmusban sincs arról szó, hogy aki nem ért egyet a "vallás" tantételeivel, az majd örök kárhozatra lesz vetve, pontosan azért tartom én hitelesebbnek a keleti vallásokat, mivel a megtapasztalásra biztatja az embereket, a megvilágosodott emberek adnak tanácsokat természetesen, írva vagyon persze sok tétel amely útbaigazításokat ad, de az összes arról szól, hogy az ember tapasztalások útján fejlődik. De, ismét elmondom, mindenki véleményét, hitét tiszteletben tartom.

Megmondom őszintén, számomra minden olyan vallás, ahol ítélkezés van nem szimpatikus, az emberek természetüknél fogva, ha épp elmével rendelkeznek, tisztában vannak azzal ha hibáznak, és vallástól függetlenül is a legtöbb ember, érez lelkiismeret furdalást, megbánást, szomorúságot akkor ha magának vagy másnak árt, esetleg vesztesége van, számomra a Biblia csak megerősíti az emberben a bűn meglétét, csak hogy példázzam, van egy ember akinek káros szenvedélyei vannak, a legtöbb ember pusztán azért, mert látja a cigis doboz oldalán mondjuk, hogy halált okoz a cigi, plusz másoknak is árt vele, nem fog azért leszokni, vegyük a Bibliát, ha valaki például paráználkodik az a Bibliában egy elég súlyos bűn, ha egy paráználkodó jól érzi a bőrében magát, akkor teljesen mind1, úgy ahogy a cigisnek is, hogy felhívják e rá a figyelmét, hogy bűn, nem fog változtatni, viszont ha olyan emberekről beszélünk akiket viszont zavar, és érzik is hogy ez nem annyira jó, de nem tudnak változtatni, nem hogy segítené őket a leszokás, a szokással való felhagyás, de a legtöbb embernem még nagyobb bűntudatot kelt a szembesítés a bűnökkel, ezáltal újra elfogja követni, tehát a legtöbb embernek meg kell tapasztalnia azt, hogy valami nem jó neki, és akkor elindul egy javulási folyamat, de ha egy tudatára ébredt embernek az arcába toljuk, hogy bűnös, és ezt és ezt kellene csinálnia, gyorsan vissza fog esni. Kevés olyan ember van, aki képes akaraterejéből a test vágyainak ellenállni, alig pár százaléka az emberiségnek, a legtöbb ember úgy jut el bizonyos dolgok felhagyásával, hogy nem ostorozza magát fölöslegesen ha esetleg hibázik, hanem, ahogy a Keleti vallások is tanítják részben, külső szemlélőként tekint, tehát ha valaki hibázik, a bűnnel való önostorozás nem segít, csakis az, ha az ember a tudatával előre figyel, a jelent szemléli, és hajlandó elfogadni azt, ami már megtörtént.