Jèzus melyik ünepet hagyta hátra megüneplèsre?

A keresztények az első válaszoló által leírt ige alapján megkülönböztetnek napokat Istenért.

Jehova tanúi pedig azt ünneplik, amit az őrtorony kiadott utasításba. Majd feltesznek egy kérdést erről és egy másik tanú bemásolja az ide vonatkozó őrtorny cikket. Kicsit szánalmas.

"A keresztények az első válaszoló által leírt ige alapján megkülönböztetnek napokat Istenért."

Úgy pontos, hogy megkülönböztethetnek. Én felekezeten kívüli vagyok, nem különböztetek meg egy napot sem, mégis Jézushoz tartozom, és a Biblia+Jézus a világosságom.

DarthPlagueis sajnos hiányosan idézte az Igét:

Róma

14,5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.

14,6 A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. (...)

Én ebben a csoportosításban az "Úrért nem ügyel" kategóriába tartozom.

Mindenkinek figyelmébe ajánlom az ebben a részben található másik, idevágó Igét:

14,4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.

14,5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.

Szerintem az Úrvacsorán nem iktatta be!

Mit iktatott be Jézus ekkor, és egyáltalán beiktatott bármit is? Jézus vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, majd beazonosította, mint jelképet, hogy az a kenyér az Ő teste. Tehát a testét törte meg, de ezt Ő maga is megerősítette: „Ez az én testem, mely ti érettetek adatik”.

Megtörte a testét, és tanítványainak adta. Mit is tanított Jézus?

János 15

12. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.

13. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.

Tehát itt Jézus azt mondta, hogy a szeretet legnagyobb formája az, ha valaki életét adja a másikért. Jézus azt mondta, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Ő. Adjuk életünket a másikért. Itt nem a keresztáldozatáról beszél, hiszen vegyük észre a múlt időt; szereTTELEK titeket. Tehát Ő nem a maga hasznát kereste, hanem a másikét. Nem a saját kényelmét nézte, hanem a másik javát. Azt mondta, hogy így szeressük egymást, mert Ő is így szerette a tanítványokat. Ugyan ez a felszólítás megerősíttetik két fejezettel később is:

János 15, 12 Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.

A kenyértöréssel sem mondott egyebet, megtörte testét, odaadta tanítványainak, és azt mondta, hogy ezt tegyék ők is az emlékezetére. Ez az emlékezet az, mikor őbenne marad az ember.

János 15

9. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.

10. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

Ez teljesen párhuzamba áll azzal, amikor Jézus elmondta, mi szerint fogja megítélni az embereket. És nem aszerint, hogy mennyire ismerjük a Bibliát, mennyire kántáljuk a nevét, hányszor voltunk templomba, gyülekezetben. Persze az embernek miképpen fontosak ezek a dolgok, az egyéni, de az ítélet nem eszerinti. Máté 25-ben 31-46 sorokban pontosan elmondja ítéletét. Ha enni adunk az éhezőnek, ha inni a szomjúhozónak, ha ruhát, ki fázik, akkor neki adjuk. Ha nem adunk, akkor neki nem adunk.

Szokták azt mondani, hogy úrvacsorakor közösségük van Krisztussal. Közösségünk akkor van Krisztussal, ha ezeket cselekedjük. Amikor adunk bárkinek is, Krisztusnak adunk. Az utolsó vacsorán is pont ez hangzott el. Törjük meg, és adjuk oda. Mert ha adunk, neki adunk. Így van közösségünk Ővele. Nem egy szeánsz során. Hogy megtartják a szertartást? Nem baj. A baj az, ha mindaz, amit jelképez, nem cselekedjük.

Ehhez kapcsolódik a lábmosás példázata. Hogy példázat? Jézus ezt mondta: „Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. „

Izrael házaiban szokás volt, hogy a szolga megmossa a lábát az urának. Jézus ezt mondta:

János 13

15. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.

16. Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.

17. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.

Ezeket! Tehát nem a lábmosást, hanem azokat, amit példázott. Az alázatot, a szolgaságot, azt hogy megtörjük testünket, életünket a másikért. És akkor boldogok leszünk. Akkor az ítéletekor azt mondja majd, hogy ennem adtatok, innom adtatok és felruháztatok.

Jézus nem iktatott be szertartást, hanem összefoglalta egy példázattal azt, amit tanított az emberi hozzáállásról. Olyan összefoglalás ez, amikor azt mondta, hogy a legnagyobb parancsolat, amitől függ a törvény és a próféták, hogy szeresd az Istent teljes erődből, szívedből, és ami ehhez hasonlatos, hogy úgy szeresd felebarátodat, ahogy önmagadat.

Ehhez a felebaráti szeretethez kötötte ítéletét. Aki szeretettel, segítséggel fordul embertársához, azokat a tetteket magával Jézussal teszi. Aki nem teszi, az Jézussal nem teszi. Aki ítél, ő maga is ítélet alá kerül. Amilyen mértékkel mérünk, olyan mértékkel mérnek nekünk is, sőt. (Mt 7,2; Mk 4,24; Lk 6,38)

Mi a helyzet azzal, hogy az apostolok megtartották az úrvacsorát? Ez kettős dolog. Egyfelől az apostolok tettek bizonyos dolgokat, ami nem biztos, hogy rendjén van. Ilyen dolog Péter személyválogatása, amire Pál meg is intette.

Galátziabeliekhez írt levél 2. rész

11. Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, mivel panasz volt rá.

12. Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát, félvén a körülmetélkedésből valóktól.

…

Lehetne sorolni néhány tévedést, de nekem is bár csak annyi lenne…

Viszont tény, hogy ha az apostoli levelekből az derülne is ki, hogy úrvacsorát tartottak, még nem jelenti azt, hogy követendő példa lenne. De véleményem szerint az apostolok a levelek alapján nem tartottak úrvacsorát.

Nézzük azt a részt az újszövetségből, amit méltán fel szoktak hozni, miszerint az apostolok tartottak úrvacsorát:

IKor 11

23. Mert én az Úrtól vettem, amit nektek elétek is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárulták, vette a kenyeret,

24. És hálákat adván, megtörte és ezt mondta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

25. Hasonlatosképpen a poharat is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.

26. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.

27. Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

28. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,

29. Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.

Ezen rész előtt Pál leszidja a korintusiakat, mert amikor összejönnek, vannak, akik dőzsölnek az ételben, mások meg éheznek köztük. Pál azt hívja úrvacsorának (az Úrnak elválasztott étkezésnek), amikor megosztjuk ételünket az éhezőkkel.

20. Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés:

21. Mert ki-ki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl.

És hogy mennyire étkezésről beszél folyamatosan, mi sem támasztja alá, hogy beszéde végénél sem beszél másról, mint étkezésről:

33. Azért atyámfiai, mikor egybegyűltök az evésre, egymást megvárjátok.

Mi történt: Pál megintette a gyülekezetet, mert hagyták, hogy a gyülekezeten belül bárki is szűkölködjön, mialatt más meg dőzsöl. Példát mondott, hogy Jézus is vette a kenyeret, és szétosztotta tanítványai között. Ekképpen a gyülekezet tagjai is osszák szét javaikat, és megengedhetetlen, hogy egyikük dőzsöl, miközben a másik szűkölködik. Maga az úrnak szentelt étkezés (megtévesztően fordítva: úrvacsora) az, amikor ételemet, vagy egy részét odaadom annak, akinek nincs. Ha méltatlanul fogyasztjuk ezt, tehát ha képmutatással, és nyereségvággyal élünk keresztény életet, ítéletet eszünk és iszunk.

Apcsel 20

7. A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.

A kenyér megtörése az evést jelenti az Izraelitának. A momentum remekül megtalálható Ézsaiásnál. Szinte mintha Jézus „úrvacsorájából” és tanításából részesülnénk:

Ézs 58

6. Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?

7. Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?

8. Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.

Meggyógyul, kivirágzik, az Úr dicsősége követi?

IKor 11

29. Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.

30. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.

Hogyan halhatnának meg, lehetnének aluszékonyak, betegek emberek, amikor méltatlanul esszük? Sok embert ismerek, katolikus, tanú, adventista, de nincs köztük ilyen, pedig eltérően és eltérő indíttatásból teszik, még sincsenek ítélet alatt.

Viszont ha az Úrnak szentelt étkezés az alázat, szeretet, segítőkészség, akkor mindazok az emberek, akik képmutatásból és szeretet nélkül teszi, erőtlen hitben, betegek szellemileg, és alszanak, nem látnak, nem hallanak.

Végezetül bemásolnám Jézus ítéletét. Nem azok részesülnek az örök életben, akik ismerik a Bibliát, nem azok, akik csodákat tettek Jézus nevében, nem azok, akik rendszeresen megtartották az úrvacsorai szertartást. Hanem hogyan is? Mt 25;31-46

Szombat - Teremtés ünnepe, Istentisztelet napja, pihenés

Esküvő - Új család születésének ünnepe

Keresztség - Szövetségkötés Isten és Ember között

Ezeket már a Teremtéskor illetve Bűnbeesés után az Emberiségnek adta.

A szombat szerintem nem lehet a teremtés ünnepe, hisz egész pontosan meg van határozva. Szerintem a szombatisták keverik a mikor és a miért kérdéseket.

5 Mózes

5,15 És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. [rész 6,21.] Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.

2 Mózes

20,8 Megemlékezzél a [Ezék. 20,12. rész 35,2.] szombatnapról, hogy megszenteljed azt.

20,9 Hat [rész 23,12.34,21. 3 Móz. 23,3.] napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;

20,10 De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek [rész 16,23.] szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;

Miért kell így cselekedni? Hogyan kell megtartani a szombatot? Mit jelent a szombat megtartása?

20,11 Mert hat [1 Móz. 2,2.3.] napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

Tehát a 20.11 a szombat megtartásának jellegét határozza meg. Ha Isten a megáldott szombaton fát vágott volna, akkor a zsidóknak szombaton fát kellene vágni! Lényeges a szombat tartás miértjének megkülönböztetése attól, hogy hogyan tartsuk a szombatot. A 20.11 a 20.10-et magyarázza, nem pedig a 20.8-at!

Miért rendelte el annak megtartását? Miért kell megtartani a szombati nyugalomnapot?

5 Mózes

5,15 És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. [rész 6,21.] Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.

"Szombat - Teremtés ünnepe, Istentisztelet napja, pihenés

Esküvő - Új család születésének ünnepe

Keresztség - Szövetségkötés Isten és Ember között

Ezeket már a Teremtéskor illetve Bűnbeesés után az Emberiségnek adta."

Nem, akkor adja a törvényeket, ha világosan, félreérthetetlenül, egyszerűen kinyilatkoztatja!

Van pár ilyen egyértelmű példám:

2 Mózes

20,1 És szólá Isten mindezeket az [5 Móz. 5,6-21. Máté. 5,17-48.] igéket, mondván:

2 Mózes

21,1 Ezek pedig azok a rendeletek, a melyeket eleikbe kell terjesztened:

2 Mózes

35,1 És egybegyűjté Mózes az Izráel fiainak egész gyülekezetét, és monda nékik: Ezek azok a dolgok, a melyeket parancsolt az Úr, hogy cselekedjétek:

János

13,34 Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást [rész 15,12. 3 Móz.19,18. Mát. 22,39. Gal. 6,2. Jak. 2,8. 1 Pét. 1,22. 1 Ján. 2,5.8- 10.3,11.4,16.21.] szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.

Ha a szombat az emberiségnek adatott volna, Ádám bűnbeesése előtt és után is világosan kinyilatkoztatta volna.

Szia!

Nos azért ez a felhívás igen beszédes:

"Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon" (Mt 24,20)

A hetedik nap a Teremtés óta az Isten nyugalomnapja, már a Tízparancsolat előtt is megtartották a zsidók. A Tízparancsolat pedig világosan fogalmaz: "Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van, mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta az Úr a szombat napját, és megszentelte azt."

Lehet ezt akárhogy csűrni csavarni, de a Tízparancsolat világos: a szombat a Teremtés emlékünnepe.

Üdv. Péter