Mi jelentősége van a házasságnak? Isten, az örökkévalóság, és a mi szempontunkból?

Szia!

A házasságot maga Isten alapította Édenben. Az Úr Jézus Krisztus ezt megerősítette: "Ekkor farizeusok mentek hozzá, hogy kísértsék őt, és megkérdezték tőle: Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét? Ő pedig így válaszolt: Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket? És ezt mondta Isten: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza! Erre azt mondták neki: Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon neki válólevelet? Jézus így válaszolt nekik: Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő." (Máté 19:3-9)

A házasság emellett az Istennel való szövetség példaképe. Nem véletlen, hogy ezt a példát használja fel a Szentírás az egyház és Krisztus kapcsolatára: Krisztus a vőlegény és az egyház a menyasszony.

Üdv. Péter

Szia!

Ugyanakkor van igazságod is ebben a kérdésben, és nem szeretném elhallgatni ezt az oldalt sem.

Pál apostol a Korintusbeliekhez írt első levele 7. fejezetében részletesen ír erről a kérdésről:

[link]

Különösen a 29-35 vers érdekes.

Üdv. Péter

A házasság (keresztény szempontból) elsősorban egy Szentség, és másodsorban társadalmi intézmény is, amit viszont szintén komolyan kell venni.

Amikor tehát házasságra lép az ember, legelső sorban Istennek kötelezi el magát (v.ö.: Énekek Éneke).

Más szempontból megfogalmazva, házasodni, családot alapítani olyan, mintha remetének állna az ember. Teljes mértékben lemond önagáról, kizárólag Istenért és embertársaiért (családjáért) él, önzetlenül.

Családos emberként persze sokkal kevesebb lesz a nyugi, mintha remetének állna, az igaz. Viszont ugyanakkora önfeladást kíván meg a dolog.

Amellett, hogy egy családos életvitelben ugyanúgy Istennek köteleződik el az ember, mint remeteként, de családosként több társadalmi kötelezettségnek is eleget kell tennie.

A házasságnak tehát csak "jelentősége" van. Elvégre nem bohóctréfának szánja az ember a földi életét, hiszen az üdvössége is nagy mértékben ettől függ.

(A házasság ettől még felbontható, bizonyos szigorú paraméterek mellet; mint ahogy eleve, csak szigorú paraméterek mellett lehet megkötni is a házasságot. De ez most más kérdés.)

"Isten semmiféle ceremóniás házasságkötést nem alapított."

Nem is beszélt erről senki. Spirituális dolgokról és szentségekről van szó, nem ceremóniáról.

„A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és egy testté lesznek” (1MÓZ 2:24)

ISTEN, aki létrehozta a házasság intézményét, kétségkívül megérdemli a tiszteletünket.

A Biblia úgy beszél a házasságról, mint ami Isten egyik „jó” ajándéka (Ruth 1:9; 2:12).

A házasság azért intézmény, mert a megkötésétől, Isten elrendezése szerint kell a házas feleknek betöltenie a "szerepüket"

Az első házaspárhoz hasonlóan sok ember alig vagy semennyire sem veszi figyelembe Isten irányítását a házassággal kapcsolatos döntésekben. Vannak, akik teljes egészében elvetik a házasságot, míg mások igyekeznek a saját elképzeléseik szerint értelmezni a fogalmát

Figyelmen kívül hagyják a tényt, hogy a házasság Isten ajándéka, és mivel nem tartják nagy becsben ezt az ajándékot, Istent sem tisztelik, aki adta azt.

Sziasztok!

#5!

Bocs, de amit fent kibontottál az épp így van egy olyan családban is, ahol egyházi, önkormányzati értelemben nem történt házasságkötés.

De a legfontosabb (saját véleményem), hogy az elköteleződés és a másikért élés nem lesz "hivatalosabb", ha azt egy pap vagy önkormányzati alkalmazott jóvá hagyja. Ezt az ember Isten előtt vállalja.